apuska fn 6A

1. (kedvesk) ’〈az apa megnevezéseként gyermekéhez való viszonyában, ill. megszólításaként gyermeke részéről〉’ ❖ Amint belipek udvarra, szalad elejbem Karika leanyom, és kitaszigal szilvasba: „Az Istenirt, apuska, hol jársz itt?” (1869 Jókai Mór CD18) | Apuska meghalt aztán és attól fogva mama Oroszországban is inkább két, vagy három német családdal érintkezett (1929 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A te apád kezet nem emelt volna rám! […] Katinka bólogatott. Apuska jó ember volt, annyi szent, de azért nem annyira, hogy anyja másnaponként a temetőbe járjon miatta (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈férj megszólításaként v. megnevezéseként a felesége részéről〉’ ❖ megkérdezte a felesége: – Mit végeztél apuska? (1916 Barta Lajos CD10) | Jaj, apuska, nyisd ki az ablakot egy pillanatra, olyan melegem van! – ejtette ölébe a kötést Nagyanyám (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (biz) ’〈öregember megszólításaként v. megnevezéseként:〉 ; apóka’ ❖ Ej, ej, édes apuska, hát nem ismer ön már rám? – szólt gúnyos nyájaskodással az idegen (1872 Jókai Mór C2285, 184) | az inas, Mucskó Berti, […] nagyot hallott, túl lévén ő is a nyolcvanon […] Nézd csak, apuska – mondá [inasának] a gazda a kártyáit igazítva –, valaki az ablakon kopogtat (1906–1907 Mikszáth Kálmán C3118, 76).

3. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (biz, gúny) ’〈férfi (lekezelő) megszólításaként〉’ ❖ Kemenes: Nagyon aranyos [kutya]. De úgy látom, egy kissé bizonytalan a fajtája. Kogutovitz: Ez bizonytalan? Apuskám, maga levizsgázott. Ez a legtisztább skót griffon és máltai farkasfoxi keresztezés (1941 Békeffi László 9038002, 64) | Kopás, apuskám, kifelé! (1979 Kornis Mihály 1082001, 35).

Vö. CzF.

apuska ❖ főnév ◦ 6A ◦
1. (kedvesk)
〈az apa megnevezéseként gyermekéhez való viszonyában, ill. megszólításaként gyermeke részéről〉
Amint belipek udvarra, szalad elejbem Karika leanyom, és kitaszigal szilvasba: „Az Istenirt, apuska, hol jársz itt?”
(1869 Jókai Mór)
Apuska meghalt aztán és attól fogva mama Oroszországban is inkább két, vagy három német családdal érintkezett
(1929 Tersánszky Józsi Jenő)
A te apád kezet nem emelt volna rám! […] Katinka bólogatott. Apuska jó ember volt, annyi szent, de azért nem annyira, hogy anyja másnaponként a temetőbe járjon miatta
(1997 Magyar Hírlap)
1a.
〈férj megszólításaként v. megnevezéseként a felesége részéről〉
megkérdezte a felesége: – Mit végeztél apuska?
(1916 Barta Lajos)
Jaj, apuska, nyisd ki az ablakot egy pillanatra, olyan melegem van! – ejtette ölébe a kötést Nagyanyám
(1998 Magyar Hírlap)
2. (biz)
〈öregember megszólításaként v. megnevezéseként:〉 apóka
Ej, ej, édes apuska, hát nem ismer ön már rám? – szólt gúnyos nyájaskodással az idegen
(1872 Jókai Mór)
az inas, Mucskó Berti, […] nagyot hallott, túl lévén ő is a nyolcvanon […] Nézd csak, apuska – mondá [inasának] a gazda a kártyáit igazítva –, valaki az ablakon kopogtat
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
3. (egysz 1. sz-ű birt szjellel) (biz, gúny)
〈férfi (lekezelő) megszólításaként〉
Kemenes: Nagyon aranyos [kutya]. De úgy látom, egy kissé bizonytalan a fajtája. Kogutovitz: Ez bizonytalan? Apuskám, maga levizsgázott. Ez a legtisztább skót griffon és máltai farkasfoxi keresztezés
(1941 Békeffi László)
Kopás, apuskám, kifelé!
(1979 Kornis Mihály)
Vö. CzF.

Beállítások