balsors fn 3A (vál)

1. (rendsz. birtokszóként) ’az életkörülmények sorsszerű, szerencsétlen, bajjal teli alakulása v. megpróbáltatás(ok), sorscsapás(ok sorozata)’ ❖ ha bal sorsomban lehetne segitséget reménlenem, ti hozzátok folyamodnám (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 271) | Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki? (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 70) | ezt nem Hussz mondta a máglyán, hanem balsorsának részese, Prágai Jeromos (1894 Tóth Béla¹ C4257, 159) | jó és balsorsban egyaránt kitartott atyja oldalán (1904 ÓkoriLex. CD28) | Látta [a mókus]: egy borzeb a rókát hogy fojtja meg S a látványon nem nevetett, Mert saját balsorsára gondolt (1973 Képes Géza ford.–La Fontaine 9323054, 201) | a történelmi balsors következményeiért nem lehetséges egy egész népet igazságosan kárpótolni (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ’az ember(ek) életének folyását rosszra fordító felsőbb hatalom, végzet’ ❖ A’ bal sors ki-forgatot keresményedbül (1773 Faludi Ferenc C1665, 103) | Szánd-meg Isten! a’ Magyart Kit vészek hányának, Nyujts feléje védő kart Tengerén kínjának; Bal sors a’ kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e’ nép A’ múltat ’s jövendőt! (1823 Kölcsey Ferenc C2799, 116) | a szegény magyar hazára […] a balsors még ezen csapást is rá mérte, a mi irtózatosabb töröknél, tatárnál és sáskánál… küldött nyakára rosz poétákat (1847 Petőfi Sándor 8366456, 56) | balsorstól üldözött (1936 Márai Sándor 9421007, 81) | a balsors egy irgalmat nem ismerő, zord detektívet terelt az útjába, aki száraz volt és realista, s főleg megvesztegethetetlenül kötelességtudó (1985 Grendel Lajos 1060003, 318).

J: balvégzet.

Sz: balsorsú.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bal-; ÉKsz.; SzT.

balsors ❖ főnév ◦ 3A ◦ (vál)
1. (rendsz. birtokszóként)
az életkörülmények sorsszerű, szerencsétlen, bajjal teli alakulása v. megpróbáltatás(ok), sorscsapás(ok sorozata)
ha bal sorsomban lehetne segitséget reménlenem, ti hozzátok folyamodnám
(1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède)
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki?
(1867 Arany János ford.–Shakespeare)
ezt nem Hussz mondta a máglyán, hanem balsorsának részese, Prágai Jeromos
(1894 Tóth Béla¹)
jó és balsorsban egyaránt kitartott atyja oldalán
(1904 ÓkoriLex.)
Látta [a mókus]: egy borzeb a rókát hogy fojtja meg S a látványon nem nevetett, Mert saját balsorsára gondolt
(1973 Képes Géza ford.–La Fontaine)
a történelmi balsors következményeiért nem lehetséges egy egész népet igazságosan kárpótolni
(1997 Magyar Hírlap)
2.
az ember(ek) életének folyását rosszra fordító felsőbb hatalom, végzet
A’ bal sors ki-forgatot keresményedbül
(1773 Faludi Ferenc)
Szánd-meg Isten! a’ Magyart Kit vészek hányának, Nyujts feléje védő kart Tengerén kínjának; Bal sors a’ kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e’ nép A’ múltat ’s jövendőt!
(1823 Kölcsey Ferenc)
a szegény magyar hazára […] a balsors még ezen csapást is rá mérte, a mi irtózatosabb töröknél, tatárnál és sáskánál… küldött nyakára rosz poétákat
(1847 Petőfi Sándor)
balsorstól üldözött
(1936 Márai Sándor)
a balsors egy irgalmat nem ismerő, zord detektívet terelt az útjába, aki száraz volt és realista, s főleg megvesztegethetetlenül kötelességtudó
(1985 Grendel Lajos)
Sz: balsorsú
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bal-; ÉKsz.; SzT.

Beállítások