belemárt ige 4a3

1. ts ’〈folyadékba, szemcsés anyagba, ill. ezt tartalmazó edénybe〉 beletesz vmit, majd kihúzza belőle’ ❖ a’ vizellet néha sr és zavaros avagy sáfránſzin …, és sárgán meg-festi a’ belé-mártott ruhát (1780 Rácz Sámuel ford.–Störck C3571, 31) | A doktorképű úr lehajolt Fodros Marcihoz, belemártotta zsebkendőjét a szeszbe és megszagoltatta az alélttal (1872 Mikszáth Kálmán CD04) | [Mátyás] bele mártotta két ujját a szenteltviz-tartóba és kétszer is megrázta ujjait az ágy felé (1927 Móra Ferenc 9459034, 65) | Belemártotta kezét a kicsurgó rozsba (1937 Németh László² 9485005, 162) | [A fiú] belemártotta az ecsetet a festékbe (1973 Csukás István 9095021, 38).

1a. tn (rég) ’vmivel belemerít, belenyúl vmibe(, hogy vegyen belőle)’ ❖ semmi ételbül nem ett, a’ mellybe belé nem mártott Pari’satis (1784 Szilágyi Márton¹ ford.–Xenophón C4017, 498) | Valahányſzor a’ pennával belé mártaſz [ti. a tintába], mindenkor meg-keveritsd egy kissé (1806 Gyarmati Gábor 8166005, 149) | Ki vele egy tálba sokszor bele márta (1810 Farkas András C1683, 56) | Más is szeretne bele mártani [ti. a levesbe] (1871 Szász Károly² ford.–Molière C3174, 79).

2. ts (vál, átv is) ’〈kardot, kést stb. vkibe v. test(rész)be〉 beledöf, beleszúr’ ❖ [az] urak mindegyike belemártá kardját az elesett testébe (1854 Jókai Mór C2229, 264) | [A kozák] belemártotta a kardját Lindner hadnagy szívébe (1905 Ady Endre CD0801) | Az árny nem Maszkerádi kisasszony, hanem egy orgyilkos, aki tőrét nyomban belemártja, amint hátat fordít neki (1918 Krúdy Gyula CD54) | [Éva a férfiba] belémártja szavainak mérgezett fullánkjait (1947 Hunyady József 9265001, 14) | ha már műteni kell, mártsuk bele a szikét a kóros testbe (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. ts (kissé rég) ’〈kínos helyzetbe, kellemetlen ügybe〉 belevisz, beleránt vkit’ ❖ Bele ártani magát. Se immiscere. – („hajdan”) Bele mártani, -avatni, -keverni, -egyelíteni (1808 Sándor István C1535, 101) | Én a dologba most már bekeveredtem, de te jobban bele ne márts, azt tudd meg (1895 Gaál Mózes¹ C1796, 142) | a tiszt azt mondta, hogy őneki három kitüntetése van, egyszer sebesült, ő sohasem fogja lemosni a becsületéről, hogy akarata ellen spicliszerepbe lett belemártva (1929 Tersánszky Józsi Jenő 9706003, 127) | Rottal azt tekintette főfeladatának, hogy bele mártsa az összeesküvésbe Nádasdyt (1940 Bánlaky József CD16).

4. belemártja magát ts (rég) ’〈vki másnak a dolgába, tevékenységébe〉 kéretlenül v. illetéktelenül beleavatkozik, beleszól; beleártja magát’ ❖ Belemártottam magamat. Legalább kétévi jövedelmem siratja e tréfát (1852 Kemény Zsigmond C2592, 182) | Bizvást munkálhatja a maga szellemi terét, csak a mienkbe bele ne mártsa magát (1860 Vasárnapi Újság CD56) | a szociológusok nem igazi tudósok, mert a politikába is belemártják magukat (1906 Juhász Gyula¹ 9284834, 91).

Vö. ÉrtSz.; TESz. márt; ÉKsz.; SzT.

belemárt ❖ ige ◦ 4a3 ◦
permalink
1. tárgyas
〈folyadékba, szemcsés anyagba, ill. ezt tartalmazó edénybe〉 beletesz vmit, majd kihúzza belőle
a’ vizellet néha sr és zavaros avagy sáfránſzin …, és sárgán meg-festi a’ belé-mártott ruhát
(1780 Rácz Sámuel ford.–Störck)
A doktorképű úr lehajolt Fodros Marcihoz, belemártotta zsebkendőjét a szeszbe és megszagoltatta az alélttal
(1872 Mikszáth Kálmán)
[Mátyás] bele mártotta két ujját a szenteltviz-tartóba és kétszer is megrázta ujjait az ágy felé
(1927 Móra Ferenc)
Belemártotta kezét a kicsurgó rozsba
(1937 Németh László²)
[A fiú] belemártotta az ecsetet a festékbe
(1973 Csukás István)
1a. tárgyatlan (rég)
vmivel belemerít, belenyúl vmibe(, hogy vegyen belőle)
semmi ételbül nem ett, a’ mellybe belé nem mártott Pari’satis
(1784 Szilágyi Márton¹ ford.–Xenophón)
Valahányſzor a’ pennával belé mártaſz [ti. a tintába], mindenkor meg-keveritsd egy kissé
(1806 Gyarmati Gábor)
Ki vele egy tálba sokszor bele márta
(1810 Farkas András)
Más is szeretne bele mártani [ti. a levesbe]
(1871 Szász Károly² ford.–Molière)
2. tárgyas (vál, átv is)
〈kardot, kést stb. vkibe v. test(rész)be〉 beledöf, beleszúr
[az] urak mindegyike belemártá kardját az elesett testébe
(1854 Jókai Mór)
[A kozák] belemártotta a kardját Lindner hadnagy szívébe
(1905 Ady Endre)
Az árny nem Maszkerádi kisasszony, hanem egy orgyilkos, aki tőrét nyomban belemártja, amint hátat fordít neki
(1918 Krúdy Gyula)
[Éva a férfiba] belémártja szavainak mérgezett fullánkjait
(1947 Hunyady József)
ha már műteni kell, mártsuk bele a szikét a kóros testbe
(2000 Magyar Hírlap)
3. tárgyas (kissé rég)
〈kínos helyzetbe, kellemetlen ügybe〉 belevisz, beleránt vkit
Bele ártani magát. Se immiscere. – („hajdan”) Bele mártani, -avatni, -keverni, -egyelíteni
(1808 Sándor István)
Én a dologba most már bekeveredtem, de te jobban bele ne márts, azt tudd meg
(1895 Gaál Mózes¹)
a tiszt azt mondta, hogy őneki három kitüntetése van, egyszer sebesült, ő sohasem fogja lemosni a becsületéről, hogy akarata ellen spicliszerepbe lett belemártva
(1929 Tersánszky Józsi Jenő)
Rottal azt tekintette főfeladatának, hogy bele mártsa az összeesküvésbe Nádasdyt
(1940 Bánlaky József)
4. belemártja magát tárgyas (rég)
〈vki másnak a dolgába, tevékenységébe〉 kéretlenül v. illetéktelenül beleavatkozik, beleszól; beleártja magát
Belemártottam magamat. Legalább kétévi jövedelmem siratja e tréfát
(1852 Kemény Zsigmond)
Bizvást munkálhatja a maga szellemi terét, csak a mienkbe bele ne mártsa magát
(1860 Vasárnapi Újság)
a szociológusok nem igazi tudósok, mert a politikába is belemártják magukat
(1906 Juhász Gyula¹)
Vö. ÉrtSz.; TESz. márt; ÉKsz.; SzT.

Beállítások