bessenyő (I. 11C13 II. 1C) l. besenyő

besenyő mn és fn  besnyő (rég) , bessenyő (rég)

I. mn 11C13

1. (Tört) ’a 9–12. században Dél-Oroszország, majd Moldva területén élt, a 11. században részben a Kárpát-medencében letelepült török nyelvű nomád 〈nép(csoport)〉’ ❖ A besenyő nemzetről (1860 Jókai Mór CD18) | kún, bessenyő, székely népek (1870 Ipolyi Arnold CD57) | még a tatárjárás előtt telepítik be Kalotaszeg területét […] besenyő töredékekkel (1929 Kós Károly¹ 9358005, 26) | besenyő etnikum (1990 Schütz István 2004011, 474) | A császár görög szövege a nyolc besenyő törzset összefoglaló néven a besenyők népének [nevezte] (1996 Kristó Gyula CD17).

1a. ’e népből való 〈eredet, származás〉, ill. e néphez tartozó, ilyen származású 〈személy, csoport〉’ ❖ [a főispán] bessenyő vérből származék (1851 Jerney János CD57) | a fekete kajlabajuszú, görbe orrú már bessenyő ivadék (1897 Thallóczy Lajos C4124, 217) | ellát a besenyő asszony oda is, ahol nem jár a szeme (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 21) | Az oklevelekben már 1323-ban említik Bogárd István besenyő földbirtokos nevét és a környék településein állattenyésztéssel foglalkozó besenyő családokat (1997 Magyar Hírlap CD09) | A falu kollektív emlékezetében máig él a környező falvak lakóitól a rábapatonaiakat megkülönböztető besenyő származás emléke (2000 Robotka Csaba CD52).

2. ’E néppel kapcs.’

2a. ’e nép által létrehozott, készített, ill. művelt, folytatott v. haszn.’ ❖ a bessenyő viseletet jellemezte a térdig érő, ujjatlan felső ruha (1900 Nagy Géza CD20) | bessenyő harci dalok járnak az eszemben (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 14).

2b. ’e népre v. tagjaira jellemző, náluk szokásos’ ❖ A későbbi jellegzetes besenyő-vonások még nem láthatók ezen az arcon (1972 Bárdosi Németh János 2021043, 1000) | Besenyő arcú (1991 Bencze Lóránt 2036003, 314) | A lovas korongok egy későbbi – 10. századi – párhuzama pedig a Volga alsó szakasza mentén látott napvilágot egy besenyő temetkezésből (1992 Fodor István CD17) | besenyő öröklési rend (2000 Kristó Gyula CD17).

2c. ’e néppel megeső, történő, ill. e nép körében zajló, általa megvalósuló’ ❖ bessenyő és kun beütések (1873 Orbán Balázs CD22) | szerencsétlen kimenetelű bolgár és besenyő háborúk (1928 Hóman Bálint CD42) | a középkori kún-besenyő vándorlások (1947 Gáldi László 9167002, 14) | a császár besenyő hírszolgáltatói feltehetően valamely besenyő „kalandozás”-t nagyítottak fel sorscsapássá (1975 László Gyula¹ 2042054, 105) | keletről jövő uz és besenyő támadásokat megsemmisítve védte László király a magyar határokat (1985 László Gyula¹ 2007011, 326) | Mi az oka a 10. századi besenyő migrációnak? (2000 Robotka Csaba CD52).

3. (Nyelvt is) ’e nép által beszélt, a török nyelvcsaládba tartozó 〈nyelv〉, ill. ilyen nyelvű 〈szó, mű〉’ ❖ kún vagy bessenyő nevü vitéz (1859 Nagy Iván CD31) | magyar vagy besenyő nyelven (1880 Pauler Gyula CD57) | besenyő és magyar méltóságnév (1922 Czebe Gyula CD10) | [a magyar szókincsben van] más és más évszázadban beszivárgott török (bolgár-török, kazár, kún, besenyő, oszmán-török) [jövevényszó] (1937 Zsirai Miklós C4981, 47) | Ha úgy tetszik, inzultus volt a honfoglalás után a szláv szavak beáramlása az addigra iráni, bolgár-török, besenyő szavakkal feldúsult magyar nyelvbe (1997 Magyar Hírlap CD09).

4. ’(jellemzően) e nép által lakott 〈terület〉, ill. e területen levő v. ott végbemenő, bekövetkező’ ❖ besenyő telepek (1868 Orbán Balázs CD22) | bessenyő tartomány (1894 PallasLex. CD02) | Erősen hajnalodott már, mikor a csanásiak elérték a besenyő erdő szélét (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 38) | [Szvjatoszlav] besenyő földön vezette hadait a császár ellen (1928 Hóman Bálint CD42) | 1578-ban a régi besenyő falvak már elnéptelenedtek (1993 Katona Imre CD52) | Az egykori besenyő településeket kizárólag okleveles források alapján lehet lokalizálni (2000 Robotka Csaba CD52).

5. ’e nép szervezett közössége által létrehozott, ahhoz tartozó, arra jellemző, ill. abban vmilyen szerepet, funkciót betöltő 〈személy, intézmény stb.〉’ ❖ Keán, a besenyő fejedelem, harctéren esett el (1860 e. Arany János CD01) | A régi szláv népesség orosz bevándorlókkal szaporodva a bessenyő és kun uralmat is túlélhette (1899 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | besenyő törzsszövetség (1928 Hóman Bálint CD42) | orosz és besenyő zsoldos sereg (1929 Bánlaky József CD16) | Arra ébredt, hogy valaki áll előtte és nézi. Kurt beke volt, a besenyő zászló hadnagya (1934 Kós Károly¹ 9358002, 155) | a besenyő hatalom felőrlődése (1949 Molnár Erik 9452001, 120).

6. ’e népre, annak vmely közösségére, tagjaira, ill. annak nyelvére, kultúrájára stb. vonatk., azt érintő, azzal foglalkozó’ ❖ a görög császár (I. Bazilius) Gabriel szerzetest küldé vala a bessenyő ügyben a magyarokhoz (1878 Botka Tivadar CD57) | Belitzky különösen a besenyő kérdést dolgozta ki részletesen (1939 Mollay Károly CD52) | A rábapatonaiak besenyő eredethagyománya (1972 Soproni Szemle CD52).

II. fn 1C

1. (hat ne-vel, rendsz. tbsz-ban) ’a 9–12. században Dél-Oroszország, majd Moldva területén élt, a 11. században részben a Kárpát-medencében letelepült török nyelvű nomád nép(csoport)’ ❖ Kúnavarok, Bessnyk, Szabirok, Bolgárok, Ijászok, És Úzok, bels Azsiát késbbre hagyák el (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358001, 4) | a besenyő feldúlja Etelközt (1896 Széchy Károly CD44) | a palóc, bessenyő és mongol az Oroszbirodalom rettentő csapása volt, félezredre megakasztotta a birodalom haladását (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | A besenyőktől állandóan fenyegetett gyér lakosságú határterület (1929 Kós Károly¹ 9358005, 23) | A besenyőknek ekkor [ti. a 10. század közepén] nyolc törzsük (genea) volt (1997 Kristó Gyula CD17).

1a. ’e néphez tartozó személy, kül. férfi’ ❖ A Beseny vele tart (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358006, 269) | az erdő fái közt futó, menekülő bessenyők jelennek meg. Egy bessenyő balról, a domb előtt hajadon fővel, tépett ruhában, tompa pajzsát elveti (1898 Várady Antal 8509004, 168) | A besenyő szeme a tűzről Csanádra fordult (1934 Kós Károly¹ 9358002, 155) | Holló Csete, a besenyő (1971 Szombathy Viktor CD53) | [Árpás falu nyugati részén] kimutathatóan besenyők laktak (1987 Mollay Károly CD52).

2. (rég, ritk, tréf is) ’〈durcáskodó, mérgelődő, elégedetlenkedő ember megnevezéseként〉’ ❖ – Hát haragszunk-e még? – kérdi familiáris nyájassággal Maszlaczky a duzzogó besenyőt (1854 Jókai Mór CD18) | el kezdett dohogni mellettem a túlnanülő vén besenyő: „micsoda szörnyüség ez?[”] (1856 Vasárnapi Újság CD56) | [Juhász Gyula] imádkozó magyarjai félig áhítatos cselédek, félig sunyi besenyők (1937 Cs. Szabó László 9093012, 110).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.