bogácsos (15A3) l. bogáncsos

bogáncsos mn 15A3bogácsos (/nyj)

1. ’bogánccsal benőtt 〈hely, terület〉’ ❖ distelig: bogátsos (1823 Német–magyar–deák lexikon C3047, 562) | Egy része a földnek bogácsos, gazos volt (1851 Nyulassy Antal C3343, 115) | [a kastély] széles, bogáncsos, dudvás parkja messze földön hires arról, hogy se ásó, se kapa nem éri soha (1899 Abonyi Árpád C0482, 71) | a szél éles port hozott a messze utakról, és a nagy sötét bogáncsos telkekről (1915 Babits Mihály CD10) | Lefilmeztettem a sír körüli, mögötti kis bogáncsos sivatagot (1981 Bodor Pál 1019030, 450).

2. ’olyan 〈szőrzet, haj〉, amire a bogáncs termése rátapadt, ill. ilyen szőrzetű 〈állat〉 v. ilyen hajú 〈ember〉’ ❖ [a kutya] bundájának lefityegő bógáncsos koloncaival […] irtózatos port kavargat föl (1844 Nagy Ignác C3271, 161) | Gyalog járt […] a gazdag özvegyasszonyságoktól a bogáncsos hajú cigánylányokig (1920 Krúdy Gyula CD54) | kócos, bogáncsos, tipe-topa kis parasztbirkára ki vetne szemet a pesti kőkarámos gazdák közül (1934 Móra Ferenc C3204, 63).

3. (ritk) ’kötözködő, mindenen fennakadó 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ [Brassai Sámuelnek] az a tudóskodási erőtetett [!] mániája és bogácsos akadékoskodása már sokakat bosszantott (1863 Fáy András¹ C0222, 361) | [az köt hozzá, hogy] szeretem a bogáncsos, hajthatatlan fenegyerekeket? Nem, nem: ez is csak látszat, mert nem szeretem őket. Hamar felejtenek és könnyen megbocsátanak maguknak (1982 Csoóri Sándor 9090052, 32).

Vö. CzF. bogácsos; ÉrtSz.; ÉKsz.

bogácsos lásd bogáncsos
bogáncsos melléknév 15A3
bogácsos 15A3 (/nyj)
1.
bogánccsal benőtt 〈hely, terület〉
distelig: bogátsos
(1823 Német–magyar–deák lexikon)
Egy része a földnek bogácsos, gazos volt
(1851 Nyulassy Antal)
[a kastély] széles, bogáncsos, dudvás parkja messze földön hires arról, hogy se ásó, se kapa nem éri soha
(1899 Abonyi Árpád)
a szél éles port hozott a messze utakról, és a nagy sötét bogáncsos telkekről
(1915 Babits Mihály)
Lefilmeztettem a sír körüli, mögötti kis bogáncsos sivatagot
(1981 Bodor Pál)
2.
olyan 〈szőrzet, haj〉, amire a bogáncs termése rátapadt, ill. ilyen szőrzetű 〈állat〉 v. ilyen hajú 〈ember〉
[a kutya] bundájának lefityegő bógáncsos koloncaival […] irtózatos port kavargat föl
(1844 Nagy Ignác)
Gyalog járt […] a gazdag özvegyasszonyságoktól a bogáncsos hajú cigánylányokig
(1920 Krúdy Gyula)
kócos, bogáncsos, tipe-topa kis parasztbirkára ki vetne szemet a pesti kőkarámos gazdák közül
(1934 Móra Ferenc)
3. (ritk)
kötözködő, mindenen fennakadó 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉
[Brassai Sámuelnek] az a tudóskodási erőtetett [!] mániája és bogácsos akadékoskodása már sokakat bosszantott
(1863 Fáy András¹)
[az köt hozzá, hogy] szeretem a bogáncsos, hajthatatlan fenegyerekeket? Nem, nem: ez is csak látszat, mert nem szeretem őket. Hamar felejtenek és könnyen megbocsátanak maguknak
(1982 Csoóri Sándor)
Vö. CzF. bogácsos; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások