botorkál tn ige 1a

1. ’nehezen, lassan, (egyenetlen terepen v. rossz látási viszonyok között) bizonytalanul lépkedve, botladozva jár (vhol), ill. ilyen járással jön v. megy vhova v. vkihez’ ❖ [az] istentelenségnek egyik garáditsáról a’ másikra hengerednek, esnek, kelnek, botorkálnak (1777 Molnár János C3195, 494) | hegyes köveken ’s töviseken kellett nékiek botorkálni (1805 Kis János¹ ford. 8240039, 93) | megint a kocsmába botorkált (1855 Nevessünk! C4367, 140) | sajátságos érzés fogja el az embert, ha 100 lábnyi mélységben botorkál az éj sötétében a romok között (1881 Vértesi Károly 8571002, 150) | öreg vak koldus botorkált hozzám a templom sarka felől (1922 Móra Ferenc 9459009, 119) | A vasúti sín és a piac fala között egy részeg nő botorkál (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (átv is) ’céltalanul v. irányt vesztve, botladozva bolyong, kószál, téblábol (vhol)’ ❖ gyors elme küſzködik, gyenge tsak botorkál (1789 Orczy Lőrinc 7249023, 242) | menni, jönni kell Az embernek, mig e’ földön botorkál (1819 Kisfaludy Károly 8242027, 140) | mult tavaszkor egy pásztorlegény, esős idő után az árokban botorkálván, egy [arannyal teli] edényt talált (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Esze hol botorkál? (1881 Széchy Károly C3905, 45) | tán ő se botorkált volna annyit az életben, ha anyja él (1916 Kaffka Margit 9290041, 26) | Ideológiák, jelszavak zavaros tömegében botorkál az akarat lelkesedés nélkül (1939 Szász András 2139001, 4) | csak a távolban botorkáló marha nyakán a kolomp kongása hallatszik (1999 Magyar Hírlap CD09).

ÖU: át~, be~, el~, elő~, fel~, haza~, ki~, oda~, végig~, vissza~.

Vö. CzF. ~, botorkáló; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

botorkál tárgyatlan ige 1a
1.
nehezen, lassan, (egyenetlen terepen v. rossz látási viszonyok között) bizonytalanul lépkedve, botladozva jár (vhol), ill. ilyen járással jön v. megy vhova v. vkihez
[az] istentelenségnek egyik garáditsáról a’ másikra hengerednek, esnek, kelnek, botorkálnak
(1777 Molnár János)
hegyes köveken ’s töviseken kellett nékiek botorkálni
(1805 Kis János¹ ford.)
megint a kocsmába botorkált
(1855 Nevessünk!)
sajátságos érzés fogja el az embert, ha 100 lábnyi mélységben botorkál az éj sötétében a romok között
(1881 Vértesi Károly)
öreg vak koldus botorkált hozzám a templom sarka felől
(1922 Móra Ferenc)
A vasúti sín és a piac fala között egy részeg nő botorkál
(1994 Magyar Hírlap)
2. (átv is)
céltalanul v. irányt vesztve, botladozva bolyong, kószál, téblábol (vhol)
gyors elme küſzködik, gyenge tsak botorkál
(1789 Orczy Lőrinc)
menni, jönni kell Az embernek, mig e’ földön botorkál
(1819 Kisfaludy Károly)
mult tavaszkor egy pásztorlegény, esős idő után az árokban botorkálván, egy [arannyal teli] edényt talált
(1860 Vasárnapi Újság)
Esze hol botorkál?
(1881 Széchy Károly)
tán ő se botorkált volna annyit az életben, ha anyja él
(1916 Kaffka Margit)
Ideológiák, jelszavak zavaros tömegében botorkál az akarat lelkesedés nélkül
(1939 Szász András)
csak a távolban botorkáló marha nyakán a kolomp kongása hallatszik
(1999 Magyar Hírlap)
ÖU: átbotorkál, bebotorkál, elbotorkál, előbotorkál, felbotorkál, hazabotorkál, kibotorkál, odabotorkál, végigbotorkál, visszabotorkál
Vö. CzF. ~, botorkáló; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások