csélcsap² mn és fn 

I. mn 13A

1. (rég, átv is) ’olyan 〈dolog v. élőlény〉, amely könnyedén ide-oda mozog, lebben’ ❖ Gyakran lebeg elmém előtt Csélcsap lepke képében E gondolat: felejtsd-el őt S nevesd kevélységében (1798 Kisfaludy Sándor 8243001, 89) | A vitézi táncot követé a páros, De nem olyan csélcsap, nem olyan betyáros (1853–1855 Arany János CD01) | Csélcsap tengerhabnak a szép arcz nem árta (1863 Szász Károly² C3616, 282) | [Gyula ujjai] úgy simogatták [Nelli] haját és ruháit, mint csélcsap szelek az élettelen hullámokat (1926 Babits Mihály C0698, 132).

1a. (rég) ’céltalanul kóborló, csavargó 〈személy〉’ ❖ ? [ha] meg-betegszenek, keveset gondolnak az orvosló eszközökkel, […] inkább hisznek a’ sokat fetsegö, tséltsap, házról házra járó, magát Orvosnak nevezö’ hizelkedésének (1781 Benkő Sámuel C0966, 3) | ldör, ldörg, lézzeg tséltsap (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 49) | némelyly részét a’ kutyáknak vettette, a’ többit pedig holmi tséltsap embereknek adatta (1786 Magyar Hírmondó C0274, 828).

2. (rég) ’összevissza fecsegő, gyakran bolondozó, tréfálkozó 〈személy〉’ ❖ Tséltsap, Tséltsapó. Scurra, Sannio, Joculator. Possenreisser (1803 Sándor István C3667, 395) | Csélcsap; ausschweifend; scurrilis (1834 Kunoss Endre C2854, 11) | Csélcsap, régen csélcsapó, bolondos tréfáju; a. is m. pergő nyelvü, léha (1893 PallasLex. CD02).

2a. (irod) ’összefüggéstelen, csapongó, zagyva 〈beszéd〉’ ❖ Hinni minden csélcsap beszédnek nem szoktam (1800 Márton József¹ C3050, 194) | Minden csélcsap ékesszólása oda lőn (1875 Arany János ford.–Szollogub C0662, 57) | vásott szavakat, csélcsap beszédet, korhely locsogást vagy alvilági történeteket (1991 Szende Katalin–Grüll Tibor ford.–Lackner CD52).

3. ’érzelmeit, véleményét, hangulatát, figyelmét stb. könnyen, szeszélyesen változtató(, megbízhatatlan) 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Vagynak olyanok, kik […] szemeikkel tolvaj indulatokat s egyszerre buzgóságot mutatván, magokat a világ láttára nevetségesekké, csélcsap gonoszokká tészik (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1078, 19) | Tséltsap, leichtsinnig (1800 Márton József¹ C3050, 411) | Franczia Országban létemben ezen csélcsap és állhatatlan Nemzetnek tarka-barka öltözetét, és mindenféle pompabéli telhetetlenségit gyakran figyelmesen visgáltam (1817 Erdélyi Múzeum 8616001, 5) | Azok [ti. a polgári írók] közt is az egyik csélcsap, kelekótya bohém, a másik komoly, felelős ember (1941 Veres Péter 9771003, 104) | [Pontyi] maradi kisnemes, de jó és lelkiismeretes gazdálkodó. Tehát nem a csélcsap, a szélhámos, az elszegényedett, a hazárdjátékos, a züllött nemes fajtája (1983 Szalay Károly 1144012, 178).

3a. (kissé rég) ’ilyen személyre jellemző 〈megnyilatkozás, magatartás, gondolkodásmód stb.〉’ ❖ [van Svierten] a’ Kalendáriomokból, az ég nézéséböl való tséltsap jövendölést ki-hagyatta (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 11) | a’ csélcsap eszű népet figyelemre ocsítván [= ébresztvén] a’ mese-hűvelyező könnyen közlötte tanácsit (1806 Verseghy Ferenc C4430, 159) | Kazinczynak csélcsap Literátori karakterét minden Magyar esmerheti, a’ ki 25 esztendőktől fogva magyarúl olvasott (1816 Kisfaludy Sándor 8243058, 297) | Szalkay Antal, csapongó szeszélylyel travestált [= átírt] „Aeneis”ében (1792) a csélcsap hangot biztos érzéssel mérsékelni tudta (1864 Toldy Ferenc 8481008, 133) | Grassi-nak éppúgy volt természetében az állhatatosság, mint ahogy Ronald Ross lényéhez tartozott a csélcsap lélek (1933 Az állatok világa ford. CD46).

4. ’a szerelemben állhatatlan, hűtlen, csapodár 〈személy〉’ ❖ A csélcsap asszony szive olyan, mint a rózsa, melyből minden szeretőnek jut egy-egy levél, míg a férjnek csak a tövisek (1863 Garabonciás diák naptára 1863-ra C1802, 16) | A csélcsap Pálházi valóban udvarolni merészelne a színésznőnek abban a városban, ahol elhagyott feleségei laknak? (1912 Krúdy Gyula CD54) | halott költő gyilkosának nevezték Szinyavszkijt, mert csélcsap nőcsábászként, az erotika megszállottjaként ábrázolta a „szent” költőt (1997 Magyar Hírlap CD09).

4a. ’ilyen személyre jellemző 〈természet, megnyilatkozás stb.〉’ ❖ Vagynak olyan férjfiak is, kik feleségeiken kívül senkit nem szeretvén, haszontalan hivalkodásból s csélcsap hejehujaságból feleségeik előtt mindenkor más asszonyoknak szerelmével dicsekednek (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1078, 35) | nem kellett volna a’ pompás ledérnek csélcsap csókjait olly örömest elfogadni (1825 Décsei János C1374, 18) | Balassa a szív embere volt, […] csélcsap kalandjai, könynyű szerelmei, gazdag sorban elvonúlt kegyesei között és fölött csak egy igaz, egyetlen szerelmet érzett és táplált Anna iránt (1899 Erdélyi Pál CD55) | A báróné sokat szenvedett a költő [ti. Amadé László] csélcsap természete miatt (1931 Pintér Jenő CD44).

5. (kissé rég) ’szeszélyes(en változó), kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan 〈jelenség, dolog〉’ ❖ ? Az íúſág pedig tſél-tſap ſzerelmével, Reſzketett, ſohajtott, kſzködvén ſzívével (1772 Bessenyei György¹ 7044026, 24) | csak az elmultak […] foglalják-el szíveinket, […] a’ jövendőkre pedig csak csélcsap reményeink ragadnak által (1816 Guzmics Izidor C5272, 69) | Mert ha igaz a’ szerelem, Hát örökös érzemény: Csak a’ buja gerjedelem Illy változó, csélcsap kény (1825 Kisfaludy Sándor 8243047, 379) | Gyönyör múló, szerencse csélcsap (1866 Szász Károly² C3826, 58) | Van egy másik tavasz is. Ezt csak a művész ismeri, aki életében már sok millió betűt rótt […], aki nem rezzen föl minden csélcsap ingerre, aki gyakorlott kezével mindig odanyúl egy szóért, ahova kell (1927 Kosztolányi Dezső CD10).

II. fn 3A1 (rég, ritk)

1. ’összevissza fecsegő, bolondokat beszélő személy’ ❖ gazdag lakoſokat tſalja: még a’ másként ſzemes ’s eſzes ſzemélyt-is, a’ ki a’ leg-fbb orvoſra-is gondolkodva bizza egééget, annyira viheti az illy tſéltſap, hogy annál veſzedelmeſebb ſzereket-is az ö ditſeked ſzavaira bé-véſzen (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 587).

2. ’tartalmatlan, összevissza beszéd, fecsegés’ ❖ (Világosság) „Semmiből valami?! … Balga szó-beszéd csak; Az Istenség léte: okoskodás, csél-csap!” A porból lett ember gyermek-meséjének Gondolkodó elmék fel – hogyan ülnének! (1898 Borsodi László C1163, 134).

3. ’a szerelemben állhatatlan, hűtlen, csapodár személy’ ❖ Emeld fel ſzemeidet, kis léány […]. Ha eſmérné erejeket! mitſoda puſztittáſt nem tenne egy ravaſz tſéltſap ezekkel a’ ſzemekkel (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel 7031005, 242).

4. ’vidám mulatság, bál’ ❖ vallyon mit játſzanak a’ Komédiában? Hol léſzen ma Tséltsap? vagy tántz ki házában? (1790 Mátyási József 7221018, 141).

Sz: csélcsapkodik, csélcsapos, csélcsapság.

Vö. CzF. csélcsap¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. csélcsap [1] ; ÚMTsz.

csélcsap² melléknév és főnév
I. melléknév 13A
1. (rég, átv is)
olyan 〈dolog v. élőlény〉, amely könnyedén ide-oda mozog, lebben
Gyakran lebeg elmém előtt Csélcsap lepke képében E gondolat: felejtsd-el őt S nevesd kevélységében
(1798 Kisfaludy Sándor)
A vitézi táncot követé a páros, De nem olyan csélcsap, nem olyan betyáros
(1853–1855 Arany János)
Csélcsap tengerhabnak a szép arcz nem árta
(1863 Szász Károly²)
[Gyula ujjai] úgy simogatták [Nelli] haját és ruháit, mint csélcsap szelek az élettelen hullámokat
(1926 Babits Mihály)
1a. (rég)
céltalanul kóborló, csavargó 〈személy〉
?
[ha] meg-betegszenek, keveset gondolnak az orvosló eszközökkel, […] inkább hisznek a’ sokat fetsegö, tséltsap, házról házra járó, magát Orvosnak nevezö’ hizelkedésének
(1781 Benkő Sámuel)
ldör, ldörg, lézzeg tséltsap
(1784 Baróti Szabó Dávid)
némelyly részét a’ kutyáknak vettette, a’ többit pedig holmi tséltsap embereknek adatta
(1786 Magyar Hírmondó)
2. (rég)
összevissza fecsegő, gyakran bolondozó, tréfálkozó 〈személy〉
Tséltsap, Tséltsapó. Scurra, Sannio, Joculator. Possenreisser
(1803 Sándor István)
Csélcsap; ausschweifend; scurrilis
(1834 Kunoss Endre)
Csélcsap, régen csélcsapó, bolondos tréfáju; a. is m.annyi is mint pergő nyelvü, léha
(1893 PallasLex.)
2a. (irod)
összefüggéstelen, csapongó, zagyva 〈beszéd〉
Hinni minden csélcsap beszédnek nem szoktam
(1800 Márton József¹)
Minden csélcsap ékesszólása oda lőn
(1875 Arany János ford.Szollogub)
vásott szavakat, csélcsap beszédet, korhely locsogást vagy alvilági történeteket
(1991 Szende Katalin–Grüll Tibor ford.Lackner)
3.
érzelmeit, véleményét, hangulatát, figyelmét stb. könnyen, szeszélyesen változtató(, megbízhatatlan) 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
Vagynak olyanok, kik […] szemeikkel tolvaj indulatokat s egyszerre buzgóságot mutatván, magokat a világ láttára nevetségesekké, csélcsap gonoszokká tészik
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
Tséltsap, leichtsinnig
(1800 Márton József¹)
Franczia Országban létemben ezen csélcsap és állhatatlan Nemzetnek tarka-barka öltözetét, és mindenféle pompabéli telhetetlenségit gyakran figyelmesen visgáltam
(1817 Erdélyi Múzeum)
Azok [ti. a polgári írók] közt is az egyik csélcsap, kelekótya bohém, a másik komoly, felelős ember
(1941 Veres Péter)
[Pontyi] maradi kisnemes, de jó és lelkiismeretes gazdálkodó. Tehát nem a csélcsap, a szélhámos, az elszegényedett, a hazárdjátékos, a züllött nemes fajtája
(1983 Szalay Károly)
3a. (kissé rég)
ilyen személyre jellemző 〈megnyilatkozás, magatartás, gondolkodásmód stb.〉
[van Svierten] a’ Kalendáriomokból, az ég nézéséböl való tséltsap jövendölést ki-hagyatta
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
a’ csélcsap eszű népet figyelemre ocsítván [= ébresztvén] a’ mese-hűvelyező könnyen közlötte tanácsit
(1806 Verseghy Ferenc)
Kazinczynak csélcsap Literátori karakterét minden Magyar esmerheti, a’ ki 25 esztendőktől fogva magyarúl olvasott
(1816 Kisfaludy Sándor)
Szalkay Antal, csapongó szeszélylyel travestált [= átírt] „Aeneis”ében (1792) a csélcsap hangot biztos érzéssel mérsékelni tudta
(1864 Toldy Ferenc)
Grassi-nak éppúgy volt természetében az állhatatosság, mint ahogy Ronald Ross lényéhez tartozott a csélcsap lélek
(1933 Az állatok világa ford.)
4.
a szerelemben állhatatlan, hűtlen, csapodár 〈személy〉
A csélcsap asszony szive olyan, mint a rózsa, melyből minden szeretőnek jut egy-egy levél, míg a férjnek csak a tövisek
(1863 Garabonciás diák naptára 1863-ra)
A csélcsap Pálházi valóban udvarolni merészelne a színésznőnek abban a városban, ahol elhagyott feleségei laknak?
(1912 Krúdy Gyula)
halott költő gyilkosának nevezték Szinyavszkijt, mert csélcsap nőcsábászként, az erotika megszállottjaként ábrázolta a „szent” költőt
(1997 Magyar Hírlap)
4a.
ilyen személyre jellemző 〈természet, megnyilatkozás stb.〉
Vagynak olyan férjfiak is, kik feleségeiken kívül senkit nem szeretvén, haszontalan hivalkodásból s csélcsap hejehujaságból feleségeik előtt mindenkor más asszonyoknak szerelmével dicsekednek
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
nem kellett volna a’ pompás ledérnek csélcsap csókjait olly örömest elfogadni
(1825 Décsei János)
Balassa a szív embere volt, […] csélcsap kalandjai, könynyű szerelmei, gazdag sorban elvonúlt kegyesei között és fölött csak egy igaz, egyetlen szerelmet érzett és táplált Anna iránt
(1899 Erdélyi Pál)
A báróné sokat szenvedett a költő [ti. Amadé László] csélcsap természete miatt
(1931 Pintér Jenő)
5. (kissé rég)
szeszélyes(en változó), kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan 〈jelenség, dolog〉
?
Az íúſág pedig tſél-tſap ſzerelmével, Reſzketett, ſohajtott, kſzködvén ſzívével
(1772 Bessenyei György¹)
csak az elmultak […] foglalják-el szíveinket, […] a’ jövendőkre pedig csak csélcsap reményeink ragadnak által
(1816 Guzmics Izidor)
Mert ha igaz a’ szerelem, Hát örökös érzemény: Csak a’ buja gerjedelem Illy változó, csélcsap kény
(1825 Kisfaludy Sándor)
Gyönyör múló, szerencse csélcsap
(1866 Szász Károly²)
Van egy másik tavasz is. Ezt csak a művész ismeri, aki életében már sok millió betűt rótt […], aki nem rezzen föl minden csélcsap ingerre, aki gyakorlott kezével mindig odanyúl egy szóért, ahova kell
(1927 Kosztolányi Dezső)
II. főnév 3A1 (rég, ritk)
1.
összevissza fecsegő, bolondokat beszélő személy
gazdag lakoſokat tſalja: még a’ másként ſzemes ’s eſzes ſzemélyt-is, a’ ki a’ leg-fbb orvoſra-is gondolkodva bizza egééget, annyira viheti az illy tſéltſap, hogy annál veſzedelmeſebb ſzereket-is az ö ditſeked ſzavaira bé-véſzen
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
2.
tartalmatlan, összevissza beszéd, fecsegés
(Világosság) „Semmiből valami?! … Balga szó-beszéd csak; Az Istenség léte: okoskodás, csél-csap!” A porból lett ember gyermek-meséjének Gondolkodó elmék fel – hogyan ülnének!
(1898 Borsodi László)
3.
a szerelemben állhatatlan, hűtlen, csapodár személy
Emeld fel ſzemeidet, kis léány […]. Ha eſmérné erejeket! mitſoda puſztittáſt nem tenne egy ravaſz tſéltſap ezekkel a’ ſzemekkel
(1775 Báróczi Sándor ford.Marmontel)
4.
vidám mulatság, bál
vallyon mit játſzanak a’ Komédiában? Hol léſzen ma Tséltsap? vagy tántz ki házában?
(1790 Mátyási József)
Sz: csélcsapkodik, csélcsapos, csélcsapság
Vö. CzF. csélcsap¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. csélcsap [1] ; ÚMTsz.

Beállítások