diasztolé fn 1Adiasztola (ritk)

1. (Orvos) ’a szív működésében az összehúzódások közötti elernyedés szakasza’ ❖ diasztolé az orvostanban, l. Szív (1893 PallasLex. CD02) | A vér mindenkor folyik […] a kisebb nyomás helye felé, a szivgyomrok felé diasztole közben (1897 PallasLex. CD02) | A „Budapest” itt [ti. Nagy Lajos Budapest nagykávéház című művében] az egyre talajtalanabb kispolgári osztály szívkamrája, ahová azért kerültünk, hogy meghalljuk a fütyülő szisztolékat és az egyre hosszabb diasztolékat (1936 Illés Endre CD10) | A diasztole ideje a hosszabb, ezért az átlag vérnyomás az alábbiak szerint számítható: átlag vérnyomás = diasztolés vérnyomás + ⅓ (szisztolés vérnyomás – diasztolés vérnyomás) (2000 Természet Világa CD50).

2. (Irodt) ’〈a verstanban:〉 a szótag hangsúlyos helyen való megnyújtása’ ❖ [a költők két] Figurát gondoltak-ki: Systole, és Diastole (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2554, 253) | Diasztolé, görög metrikai műszó, melyen a rövid magánhangzónak a vers kedveért való megnyujtását értették (hangsulyos helyen, az ugynevezett arsisban). Magyar példa: „Tomori, büszke vezér, mért hagytad el érseki széked?” (1893 PallasLex. CD02) | a szisztola és a diasztola, melynek szótag megrövidítését, illetve megnyújtását jelentik […] (könnyű – könnyü, finom – nom) (1981 Vígh Árpád 1163002, 191).

Sz: diasztolés.

Vö. ÉKsz.; IdSz.

diasztolé főnév 1A
diasztola 6A (ritk)
1. (Orvos)
a szív működésében az összehúzódások közötti elernyedés szakasza
diasztolé az orvostanban, l.lásd Szív
(1893 PallasLex.)
A vér mindenkor folyik […] a kisebb nyomás helye felé, a szivgyomrok felé diasztole közben
(1897 PallasLex.)
A „Budapest” itt [ti. Nagy Lajos Budapest nagykávéház című művében] az egyre talajtalanabb kispolgári osztály szívkamrája, ahová azért kerültünk, hogy meghalljuk a fütyülő szisztolékat és az egyre hosszabb diasztolékat
(1936 Illés Endre)
A diasztole ideje a hosszabb, ezért az átlag vérnyomás az alábbiak szerint számítható: átlag vérnyomás = diasztolés vérnyomás + ⅓ (szisztolés vérnyomás – diasztolés vérnyomás)
(2000 Természet Világa)
2. (Irodt)
〈a verstanban:〉 a szótag hangsúlyos helyen való megnyújtása
[a költők két] Figurát gondoltak-ki: Systole, és Diastole
(1789 Pálóczi Horváth Ádám)
Diasztolé, görög metrikai műszó, melyen a rövid magánhangzónak a vers kedveért való megnyujtását értették (hangsulyos helyen, az ugynevezett arsisban). Magyar példa: „Tomori, büszke vezér, mért hagytad el érseki széked?”
(1893 PallasLex.)
a szisztola és a diasztola, melynek szótag megrövidítését, illetve megnyújtását jelentik […] (könnyű – könnyü, finom – nom)
(1981 Vígh Árpád)
Sz: diasztolés
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások