elillant ige 4a3

1. ts (rég, átv is) ’észrevétlenül elszöktet vhonnan (vhova) vkit’ ❖ Almust azomba titkos útakon el-illantották a’ ſzerzetes Atyák Görög Orſzágba (1791 Szekér Joákim C3920, 212) | Illantsd el mindjárt [szeretődet], merre én jöttem. Itt a kulcs (1835 Eötvös József ford.–Hugo C1610, 79) | Flóriánt Zoltán kezei közűl kiszabaditani igyekeztek s elillantották (1884 Szentpály Janka C3965, 42) | [A kávébab] illó olaját úgy elillantják, hogy nincs az a chemikus András, aki azt megint befogja (1892 Ágai Adolf C0549, 24).

2. tn (rég v. nyj) ’〈ember, állat〉 gyorsan, észrevétlenül eltávozik, elszökik (vhonnan v. vhova)’ ❖ Ezen alkalmatoſsággal hajóra ülvén e’ három [fogoly] Atyafiak, el-illantának (1774 Dugonics András C1484, 10) | Mit tsináltak osztán ezzel az átkozott matskával? Semmit se, mert el-illantott, és azután többé magát nem mutatta (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 460) | Dér barátunkkal elillantottunk a’ fényes nap elől Kis Czellbe (1817 Guzmics Izidor C5272, 80) | kegyetlensége és szinte mindennapi halálos fenyegetéssei miatt tőlle el illantottam (1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások 8116015, 273) | [egy paraszt] egyszer a tiszttartónak híre nélkül elillantott a faluból (1899 A magyar anekdotakincs C4252, 127) | Elillantott a gyerök a hásztú (1952 Ormánysági szótár C6860, 251).

2a. (rég, ritk) ’gyors mozgással, alig észrevehetően elhalad vhol vki, vmi’ ❖ Az iramló ebeknek nagy szerencséjekre, két fa között el-akarván-illantani a’ Dám-vad; azok között veszedelmesen meg-szorúltt, és szinte meg-is-dermedett (1803 Dugonics András C1474, 35) | Kedden, hogy a Földi Szentek Szép innepi pompába Házom előtt sorba mentek Az Isten’ Templomába: A mint az ablaknál ülök, Ugy néztem, hogy pillantott Felém az egyik közülök A mint ott el illantott (1808 Seregély István C2816, 110).

3. tn (rég) ’〈idő, alkalom〉 gyorsan, észrevétlenül elmúlik’ ❖ El-illantott ſzerentséje (1790 Noszkó Alajos C3337, 338) | Úgy élem most életemet, Mint a gyermek az ölben; Örömadás, örömvétel, – Kedvünket így cseréljük; Egy perczenet sem illant el A nélkül, hogy ne éljük (1807 Kisfaludy Sándor CD01) | Félni, vágyni leskelődni, Multon és jövőn tünődni, Mig a jelen elillant (1830 e. Kisfaludy Károly CD01).

4. tn (rég) ’〈vmely anyag v. fizikai jelenség〉 semmivé válva eltűnik’ ❖ A’ villanyosodottság oka pedig az, hogy a’ dörzsölés által benne támodt villanyt az üveg vagy fanyél nem hagyta elillantani (1834 Garasos Tár 8625004, 80) | [a láng] belsején egy setét pontot látni, melly a zsiros savakat takarja mielőtt elillanthatnának (1855 Vasárnapi Újság CD56).

Vö. CzF. elillan · elillant; SzT. ~, elillanthat, elillantó, elillantott; ÚMTsz.

elillant ige 4a3
1. tárgyas (rég, átv is)
észrevétlenül elszöktet vhonnan (vhova) vkit
Almust azomba titkos útakon el-illantották a’ ſzerzetes Atyák Görög Orſzágba
(1791 Szekér Joákim)
Illantsd el mindjárt [szeretődet], merre én jöttem. Itt a kulcs
(1835 Eötvös József ford.Hugo)
Flóriánt Zoltán kezei közűl kiszabaditani igyekeztek s elillantották
(1884 Szentpály Janka)
[A kávébab] illó olaját úgy elillantják, hogy nincs az a chemikus András, aki azt megint befogja
(1892 Ágai Adolf)
2. tárgyatlan (rég v. nyj)
〈ember, állat〉 gyorsan, észrevétlenül eltávozik, elszökik (vhonnan v. vhova)
Ezen alkalmatoſsággal hajóra ülvén e’ három [fogoly] Atyafiak, el-illantának
(1774 Dugonics András)
Mit tsináltak osztán ezzel az átkozott matskával? Semmit se, mert el-illantott, és azután többé magát nem mutatta
(1799 Fábián József ford.Raff)
Dér barátunkkal elillantottunk a’ fényes nap elől Kis Czellbe
(1817 Guzmics Izidor)
kegyetlensége és szinte mindennapi halálos fenyegetéssei miatt tőlle el illantottam
(1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások)
[egy paraszt] egyszer a tiszttartónak híre nélkül elillantott a faluból
(1899 A magyar anekdotakincs)
Elillantott a gyerök a hásztú
(1952 Ormánysági szótár)
2a. (rég, ritk)
gyors mozgással, alig észrevehetően elhalad vhol vki, vmi
Az iramló ebeknek nagy szerencséjekre, két fa között el-akarván-illantani a’ Dám-vad; azok között veszedelmesen meg-szorúltt, és szinte meg-is-dermedett
(1803 Dugonics András)
Kedden, hogy a Földi Szentek Szép innepi pompába Házom előtt sorba mentek Az Isten’ Templomába: A mint az ablaknál ülök, Ugy néztem, hogy pillantott Felém az egyik közülök A mint ott el illantott
(1808 Seregély István)
3. tárgyatlan (rég)
〈idő, alkalom〉 gyorsan, észrevétlenül elmúlik
El-illantott ſzerentséje
(1790 Noszkó Alajos)
Úgy élem most életemet, Mint a gyermek az ölben; Örömadás, örömvétel, – Kedvünket így cseréljük; Egy perczenet sem illant el A nélkül, hogy ne éljük
(1807 Kisfaludy Sándor)
Félni, vágyni leskelődni, Multon és jövőn tünődni, Mig a jelen elillant
(1830 e. Kisfaludy Károly)
4. tárgyatlan (rég)
〈vmely anyag v. fizikai jelenség〉 semmivé válva eltűnik
A’ villanyosodottság oka pedig az, hogy a’ dörzsölés által benne támodt villanyt az üveg vagy fanyél nem hagyta elillantani
(1834 Garasos Tár)
[a láng] belsején egy setét pontot látni, melly a zsiros savakat takarja mielőtt elillanthatnának
(1855 Vasárnapi Újság)
Vö. CzF. elillan · elillant; SzT. ~, elillanthat, elillantó, elillantott; ÚMTsz.

Beállítások