elillan tn ige 1a1

1. ’〈ember, állat〉 gyorsan, észrevétlenül eltávozik, elszökik (vhonnan, vkitől v. vhova)’ ❖ Gyanította tudniillik magában, hogy én erre engedelmet nem adhatok, és azért illant el, anélkül, hogy tőlem tanácsot kért volna (1811 k. Verseghy Ferenc 7373011, 33) | jónak tartotta a’ derék gentleman, egy mellékajtócskán a’ törvénykezési teremből elillanni (1842 Pesti Hírlap CD61) | nehogy a gyanús vendég tőle ügyesen elillanjon, [a vendéglős] a szerény árjegyzetkével egyenesen Gézára nyitott (1855 e. Obernyik Károly 8339005, 208) | a héja [az őt megtámadó varjakon] felülkerekedve, hatalmas lökéssel kiszedi a tömegből a maga prédáját, és elillan üldözői elől (1901 Herman Ottó 8183003, 104) | [Matyi] jött-ment nagy fejtörve, miképp illanhatna el Veronkáékhoz (1912 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [Kosztja] búcsú nélkül akart elillanni, hogy kitérjen a gazda kérdezősködése elől (1967 Kahána Mózes 9291001, 172).

1a. ’gyors mozgással, alig észrevehetően elhalad vhol vki, vmi’ ❖ eggy süld illana-el mellette, mellyet a’ hajtók nyomon követének (1824 Náray Antal C3302, 68) | Krăcsun György határkerülő [...] a kalotaszentkirályi kriptánál éjfél felé két fehérrúhás asszonyt látott maga mellett elillanni (1912 Téglás Gábor C6925, 164) | Egy denevér hangtalanul illant el előttük (1913 Gárdonyi Géza C1851, 144) | Nem ételszag volt az, ami elillant mellettem, csak fuvallatnyi légnemű ígéret (1997 Lakáskultúra CD39).

2. (átv is) ’〈gőz, szellő stb.〉(lebegve) eltávozik, elszáll (vhonnan)’ ❖ Gyárakban gyakran készíttetik az étetőkő salétrombul olly módon, hogy ez ezüst tégelyekben mindaddig izzíttatik, mig csak gőz illan el belőle (1844 Nendtvich Károly 8330004, 129) | [Beaulieu kisasszonynak] kimondhatatlan fájdalom fogta el lelkét, [...] szép arcza pedig elhalványodott és fájdalmas sóhaj illant el ajkáról (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536002, 127) | Ha az akna szénrétegeken hatol keresztül és az áthatolt szén gázban dús, az aknafalazat megfelelő helyén szelelő nyilásokat kell hagyni, hogy az esetleg kitóduló gáz ezeken át elillanhasson (1911 RévaiNagyLex. C5697, 246) | Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

2a. (irod v. vál) ’〈idő, élet(szakasz), alkalom〉 gyorsan, észrevétlenül elmúlik, elszáll’ ❖ fontolgatástokat hosszúra ne nyujtsátok, [...] mert elillan a’ feddve intő idő (1842 Pesti Hírlap CD61) | jóbarát, szép lány és tölt kehely Közt a hosszú éj könnyen illan el (1845 Tompa Mihály CD01) | elillant a kedvező alkalom (1860 Jókai Mór CD18) | a szegény ember fut, fárad, [...] s nem veszi észre, hogy az élet elillan; hogy meghal, mielőtt czélját eléri (1906 Ambrus Zoltán 9006009, 65) | a költő magáról beszél, saját gyorsan elillanó iúságáról (1959 Hegedüs Géza 9233027, 93) | Elillan az augusztus is, mint a július (2005 Lázár Ervin 3207002, 355).

3. ’〈vmely anyag (légneművé válva)〉 elpárolog (vhonnan), ill. 〈érzékelhető jelenség〉 eltűnik, semmivé válik’ ❖ a széneny az ércéleg élenyével vegyülvén, szénsavat vagy szénéleget állít elő, mellyek mint gőzalaku testek elillannak (1844 Nendtvich Károly 8330004, 121) | A cseléd kinyitja a spalétákat: elillan a homály, a hő nyári nap bezúdítja sziporkázó fényét (1893 Mikszáth Kálmán CD04) | [a Glorialis parfüm] a levegőn nem illanik el, hanem hosszu időn át megtartja a kellemes és hű gyöngyvirágillatot (1909 Budapesti Hírlap márc. 17. C4697, 25) | Ninive olyan, mint a medence, amelyből elillan a víz (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201) | miközben a forró vizet a fogyasztóhoz vezetik, jelentős mennyiségű hőenergia elillan (1999 Természet Világa CD50).

3a. ’〈érzés, állapot stb.〉 teljesen eltűnik (vhonnan), megszűnik, semmivé válik’ ❖ S amint a rózsás álmok oszlottak, szálltak, még ott csillámlott visszaverődésük arcán, ajkai körül; csak midőn végképp elillantak, kapcsolódék össze hirtelen a „tegnap” a mához, és Apolka elkezdett egyszerre hangosan sírni (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | Világodatkor a madarak úgy kezdtek az út mellett mindenütt énekelni, hogy elillant nekem is minden szomorúságom (1933 Tamási Áron 9701003, 49) | ha nem jegyezzük fel őket [ti. ötleteinket], nyomtalanul el is illannak (1976 Selye János 9594003, 99) | lábamból, kezemből elillant az erő (1978 Jékely Zoltán ford.–Széchenyi CD1502).

Vö. CzF. elillan · elillant; ÉrtSz.; TESz. illan; ÉKsz.

elillan tárgyatlan ige 1a1
1.
〈ember, állat〉 gyorsan, észrevétlenül eltávozik, elszökik (vhonnan, vkitől v. vhova)
Gyanította tudniillik magában, hogy én erre engedelmet nem adhatok, és azért illant el, anélkül, hogy tőlem tanácsot kért volna
(1811 k. Verseghy Ferenc)
jónak tartotta a’ derék gentleman, egy mellékajtócskán a’ törvénykezési teremből elillanni
(1842 Pesti Hírlap)
nehogy a gyanús vendég tőle ügyesen elillanjon, [a vendéglős] a szerény árjegyzetkével egyenesen Gézára nyitott
(1855 e. Obernyik Károly)
a héja [az őt megtámadó varjakon] felülkerekedve, hatalmas lökéssel kiszedi a tömegből a maga prédáját, és elillan üldözői elől
(1901 Herman Ottó)
[Matyi] jött-ment nagy fejtörve, miképp illanhatna el Veronkáékhoz
(1912 Tersánszky Józsi Jenő)
[Kosztja] búcsú nélkül akart elillanni, hogy kitérjen a gazda kérdezősködése elől
(1967 Kahána Mózes)
1a.
gyors mozgással, alig észrevehetően elhalad vhol vki, vmi
eggy süld illana-el mellette, mellyet a’ hajtók nyomon követének
(1824 Náray Antal)
Krăcsun György határkerülő [...] a kalotaszentkirályi kriptánál éjfél felé két fehérrúhás asszonyt látott maga mellett elillanni
(1912 Téglás Gábor)
Egy denevér hangtalanul illant el előttük
(1913 Gárdonyi Géza)
Nem ételszag volt az, ami elillant mellettem, csak fuvallatnyi légnemű ígéret
(1997 Lakáskultúra)
2. (átv is)
〈gőz, szellő stb.〉 (lebegve) eltávozik, elszáll (vhonnan)
Gyárakban gyakran készíttetik az étetőkő salétrombul olly módon, hogy ez ezüst tégelyekben mindaddig izzíttatik, mig csak gőz illan el belőle
(1844 Nendtvich Károly)
[Beaulieu kisasszonynak] kimondhatatlan fájdalom fogta el lelkét, [...] szép arcza pedig elhalványodott és fájdalmas sóhaj illant el ajkáról
(1891 Zempléni P. Gyula ford.Ohnet)
Ha az akna szénrétegeken hatol keresztül és az áthatolt szén gázban dús, az aknafalazat megfelelő helyén szelelő nyilásokat kell hagyni, hogy az esetleg kitóduló gáz ezeken át elillanhasson
(1911 RévaiNagyLex.)
Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő
(1996 Katolikus Biblia ford.)
2a. (irod v. vál)
〈idő, élet(szakasz), alkalom〉 gyorsan, észrevétlenül elmúlik, elszáll
fontolgatástokat hosszúra ne nyujtsátok, [...] mert elillan a’ feddve intő idő
(1842 Pesti Hírlap)
jóbarát, szép lány és tölt kehely Közt a hosszú éj könnyen illan el
(1845 Tompa Mihály)
elillant a kedvező alkalom
(1860 Jókai Mór)
a szegény ember fut, fárad, [...] s nem veszi észre, hogy az élet elillan; hogy meghal, mielőtt czélját eléri
(1906 Ambrus Zoltán)
a költő magáról beszél, saját gyorsan elillanó iúságáról
(1959 Hegedüs Géza)
Elillan az augusztus is, mint a július
(2005 Lázár Ervin)
3.
〈vmely anyag (légneművé válva) elpárolog (vhonnan), ill. 〈érzékelhető jelenség〉 eltűnik, semmivé válik
a széneny az ércéleg élenyével vegyülvén, szénsavat vagy szénéleget állít elő, mellyek mint gőzalaku testek elillannak
(1844 Nendtvich Károly)
A cseléd kinyitja a spalétákat: elillan a homály, a hő nyári nap bezúdítja sziporkázó fényét
(1893 Mikszáth Kálmán)
[a Glorialis parfüm] a levegőn nem illanik el, hanem hosszu időn át megtartja a kellemes és hű gyöngyvirágillatot
(1909 Budapesti Hírlap márc. 17.)
Ninive olyan, mint a medence, amelyből elillan a víz
(1996 Katolikus Biblia ford.)
miközben a forró vizet a fogyasztóhoz vezetik, jelentős mennyiségű hőenergia elillan
(1999 Természet Világa)
3a.
〈érzés, állapot stb.〉 teljesen eltűnik (vhonnan), megszűnik, semmivé válik
S amint a rózsás álmok oszlottak, szálltak, még ott csillámlott visszaverődésük arcán, ajkai körül; csak midőn végképp elillantak, kapcsolódék össze hirtelen a „tegnap” a mához, és Apolka elkezdett egyszerre hangosan sírni
(1894 Mikszáth Kálmán)
Világodatkor a madarak úgy kezdtek az út mellett mindenütt énekelni, hogy elillant nekem is minden szomorúságom
(1933 Tamási Áron)
ha nem jegyezzük fel őket [ti. ötleteinket], nyomtalanul el is illannak
(1976 Selye János)
lábamból, kezemből elillant az erő
(1978 Jékely Zoltán ford.Széchenyi)
Vö. CzF. elillan · elillant; ÉrtSz.; TESz. illan; ÉKsz.

Beállítások