ám partikula és ksz 0

I. partikula

1. ’〈megerősítés, nyomatékosítás kif-re〉’ ❖ ugyan ez ám az a’ leg-föbb czélja és vége, ennek az fel-tett ſzándékúnknak, a’ mellytöl leg-többnyire a’ ſzerzett nyájnak meg-tartáſa és minden lehettséges meg-javittáſa füg (1774 Tapasztalásból merétett oktatás 7462001, 40) | Roſz ember vólt ám, a’ ki javallotta (1776 Klein Efraim 7182001, 251) | Kázmér herczeg urat se jó ám látni (1907 Csáth Géza 9085004, 57) | A patakon nem tud ám átmenni, Konsztantyin Dmitrics! (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485064, 175).

1a. ’〈tiltás, felszólítás nyomatékosítására〉’ ❖ A’ kináláſt ne várja ám Kegyelmed, hogy éhen ne maradjon (1776 Klein Efraim 7182001, 271) | de aztán szégyent ne valljak ám kenddel (1864 Petheő Dénes 8365004, 229) | Vigyázz ám, jól bezárd az ajtót, ha elmégy! (1927 Babits Mihály C0699, 85) | ne higgyük ám, hogy ezek a vájárok tényleg halálra dolgozzák magukat (1992 Marno János 2016012, 358).

1b. ’〈felelet nyomósítására〉’ ❖ Ah! ha meg-erteném é? meg ám (1777 Bessenyei György¹ 7044002, 90) | Menyaſzſzony! – Igazán? […] Az ám (1809 Vedres István 8517002, 14) | A szép leány aztán reggelre kelve olyan sárga lett mint a kikirics, olyan sápadt mint a halott és olyan fehér mint a fehér-liliom. Fehér-liliom!? az ám! (1861 Merényi László 8306005, 135) | – Te vagy az, öcsém? – Én ám, bátyám (1925 Móra Ferenc 9459023, 62) | Ha erre a rondájára ráverek, kiejti szájából a dukátot? […] Ki ám, a dukátot és még az apraját is (1970 Határ Győző 9227001, 122).

1c. ’〈ellentétes értelmű (tag)mondat előtt az ellentét kiemelésére〉’ ❖ Mit gondolſz már mellyik vólt ezek közzl bóldogabb? […] Oh a’ gazdag! […] Úgy látſzik ám; de halljad tsak mint lett utóbb dólga (1805 Kis János¹ ford. 8240036, 143) | „Megvetek én szépen” „Igen ám, de nincsen egy szemnyi vetőmag!” (1867–1897 Endrődi Sándor 8125011, 131) | vissza szeretné utasitani a kérőt. Igen ám, de hátha a másik férfinek meg ő nem fog kelleni? (1912 Csáth Géza 9085008, 74) | Meglepetésünkre szalonnát kért. […] Igen ám, de nem volt szalonna a háznál (1977 Végh Antal 9768002, 36).

2. ’〈érdeklődés felkeltésére, fokozására〉’ ❖ bezzeg ez vólna ám a’ gyönyör Vers (1773 Rájnis József 7201007, 74) | Már keverni kezdett Ambrus, midőn egyszer látja ám, hogy szomszédja … megy a mezőre ugarolni (1851 A Falu Könyve C1667, 310) | Egyszercsak hallom: – Hogy volt az? – És hallom ám, hogy kuncog a takarója mögött (1942 Füst Milán 9161046, 185).

3. (ksz-ként is) ’〈beleegyezés, hozzájárulás kiemelésére〉’ ❖ A’ ki nem akarja olvasni, ám ne olvaſsa (1781 Keresztúry József ford.–Rautenstrauch 7085003, 3) | Harczban előszült hős, ám legyen, mint te ohajtod (1825 Vörösmarty Mihály 8524375, 66) | Ha nem tetszik a hely, ám menjenek. Kapunk komornát annyit, amennyi csak kell (1894 e. Justh Zsigmond 8213006, 344) | – Megkegyelmezek néki – mondá Picrochole. – Ám jó – felelék –, csak keresztelkedjék meg (1954 Benedek Marcell ford.–Rabelais 9042010, 56).

II. ksz (vál)

1. (megszorító ellentétes viszonyban) ’de, csakhogy, mégis’ ❖ Serény is volt [Éva] anyánk, mondják, úr [ti. Isten] dolgára És igen figyelmes parancsolatjára, Ám reá is kapott a tiltott almára (1772 Barcsay Ábrahám 7019026, 53) | Hallja körme csattogását A vad székely és a csángó: Ám a lovat és lovagját Élő ember nem láthatja, Csodálatos! (1853 Arany János 8014056, 205) | [Helén] lehajtott fővel közeledett Bajornéhoz, hogy kezét megcsókolja. Ám az öreg asszony elfordult tőle (1903 Kóbor Tamás 1081002, 148).

2. (szembeállító ellentétes viszonyban) ’viszont, meg¹’ ❖ Piroskáról feltehetnénk; Ám Endréről soha sem (1825 Kisfaludy Sándor 8243047, 379) | Derüs, ám illedelmes Jókedvünk (1907 Juhász Gyula¹ 9284740, 127) | kicsit görbe, ám meglehetősen formás férfilábak (1981 Mohás Lívia 1109002, 84) | ne bízzuk magunkat avatag közbölcselemre, mely látszatra: ropogós sósmandula, ám ízét illetően: avas vízifülzsír (1993 Petri György 9530099, 482).

Ö: az~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ám partikula és kötőszó 0
I. partikula
1.
〈megerősítés, nyomatékosítás kif-re〉
ugyan ez ám az a’ leg-föbb czélja és vége, ennek az fel-tett ſzándékúnknak, a’ mellytöl leg-többnyire a’ ſzerzett nyájnak meg-tartáſa és minden lehettséges meg-javittáſa füg
(1774 Tapasztalásból merétett oktatás)
Roſz ember vólt ám, a’ ki javallotta
(1776 Klein Efraim)
Kázmér herczeg urat se jó ám látni
(1907 Csáth Géza)
A patakon nem tud ám átmenni, Konsztantyin Dmitrics!
(1952 Németh László² ford.Tolsztoj²)
1a.
〈tiltás, felszólítás nyomatékosítására〉
A’ kináláſt ne várja ám Kegyelmed, hogy éhen ne maradjon
(1776 Klein Efraim)
de aztán szégyent ne valljak ám kenddel
(1864 Petheő Dénes)
Vigyázz ám, jól bezárd az ajtót, ha elmégy!
(1927 Babits Mihály)
ne higgyük ám, hogy ezek a vájárok tényleg halálra dolgozzák magukat
(1992 Marno János)
1b.
〈felelet nyomósítására〉
Ah! ha meg-erteném é? meg ám
(1777 Bessenyei György¹)
Menyaſzſzony! – Igazán? […] Az ám
(1809 Vedres István)
A szép leány aztán reggelre kelve olyan sárga lett mint a kikirics, olyan sápadt mint a halott és olyan fehér mint a fehér-liliom. Fehér-liliom!? az ám!
(1861 Merényi László)
– Te vagy az, öcsém? – Én ám, bátyám
(1925 Móra Ferenc)
Ha erre a rondájára ráverek, kiejti szájából a dukátot? […] Ki ám, a dukátot és még az apraját is
(1970 Határ Győző)
1c.
〈ellentétes értelmű (tag)mondat előtt az ellentét kiemelésére〉
Mit gondolſz már mellyik vólt ezek közzl bóldogabb? […] Oh a’ gazdag! […] Úgy látſzik ám; de halljad tsak mint lett utóbb dólga
(1805 Kis János¹ ford.)
„Megvetek én szépen” „Igen ám, de nincsen egy szemnyi vetőmag!”
(1867–1897 Endrődi Sándor)
vissza szeretné utasitani a kérőt. Igen ám, de hátha a másik férfinek meg ő nem fog kelleni?
(1912 Csáth Géza)
Meglepetésünkre szalonnát kért. […] Igen ám, de nem volt szalonna a háznál
(1977 Végh Antal)
2.
〈érdeklődés felkeltésére, fokozására〉
bezzeg ez vólna ám a’ gyönyör Vers
(1773 Rájnis József)
Már keverni kezdett Ambrus, midőn egyszer látja ám, hogy szomszédja … megy a mezőre ugarolni
(1851 A Falu Könyve)
Egyszercsak hallom: – Hogy volt az? – És hallom ám, hogy kuncog a takarója mögött
(1942 Füst Milán)
3. (ksz-ként is)
〈beleegyezés, hozzájárulás kiemelésére〉
A’ ki nem akarja olvasni, ám ne olvaſsa
(1781 Keresztúry József ford.Rautenstrauch)
Harczban előszült hős, ám legyen, mint te ohajtod
(1825 Vörösmarty Mihály)
Ha nem tetszik a hely, ám menjenek. Kapunk komornát annyit, amennyi csak kell
(1894 e. Justh Zsigmond)
– Megkegyelmezek néki – mondá Picrochole. – Ám jó – felelék –, csak keresztelkedjék meg
(1954 Benedek Marcell ford.Rabelais)
II. kötőszó (vál)
1. (megszorító ellentétes viszonyban)
Serény is volt [Éva] anyánk, mondják, úr [ti. Isten] dolgára És igen figyelmes parancsolatjára, Ám reá is kapott a tiltott almára
(1772 Barcsay Ábrahám)
Hallja körme csattogását A vad székely és a csángó: Ám a lovat és lovagját Élő ember nem láthatja, Csodálatos!
(1853 Arany János)
[Helén] lehajtott fővel közeledett Bajornéhoz, hogy kezét megcsókolja. Ám az öreg asszony elfordult tőle
(1903 Kóbor Tamás)
2. (szembeállító ellentétes viszonyban)
Piroskáról feltehetnénk; Ám Endréről soha sem
(1825 Kisfaludy Sándor)
Derüs, ám illedelmes Jókedvünk
(1907 Juhász Gyula¹)
kicsit görbe, ám meglehetősen formás férfilábak
(1981 Mohás Lívia)
ne bízzuk magunkat avatag közbölcselemre, mely látszatra: ropogós sósmandula, ám ízét illetően: avas vízifülzsír
(1993 Petri György)
Ö: azám
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások