alja fn 28A10 (3. sz-ű birt szjellel) 

1. ’vmi alatt levő hely, terület’ ❖ [a cserfa] az eſzaki ſzélnek oſtromára Nyög, ’s leveles ága tör, ’s hull az allyára (1793 Molnár Borbála 7230001, 82) | az erdő alja tele nőve ölnyi magas puszpáng és tiszafabozóttal (1877 Jókai Mór C2303, 27) | kék a szeme alja (1886 Jakab Ödön C2194, 221) | Virághólepte ágaikról egyre hulldogált a bársonyos meleg pihe, amelytől a fák alja ugy megfehéredett, mintha lágy hó boritaná (1928 Bársony István 8029004, 64) | Szépen felmostam a gép alját is (1956 Csillag 2005078, 721).

1a. ’vmi alatt levő tárgy’ ❖ Mellette lerakva hevertek Fegyveri: a’ véres nagy dárdák, kardjai, tegze; Pajzsa pedig feje alja gyanánt fekvék vala (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524377, 161) | Palkó megigazitván feje alját, álmos szemeivel még egyszer körül néz (1856 Szigeti József 8445003, 76) | Pohara is nagyszerűen elütött a többiekétől: alja is volt, födele is volt (1957 Ráth-Végh István 9556003, 326).

2. ’vminek a (leg)alul levő része, ill. alsó széle, vége’ ❖ fegyverét hüvellyébl ki-rántya, és hegyét pántzéllya allyán teſte ellenében ſzegezvén (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède 7031008, 9) | Veresebb az ég alja mint másszor (1853 Arany János C0646, 271) | A nadrágja alja fel volt hajtva (1914 Gárdonyi Géza C1828, 52) | A szekrény aljából (1969 Mándy Iván 9420021, 66) | a belső borítólap legalján (1999 Természet Világa CD50).

2a. ’vmely tárgynak a talpa, feneke’ ❖ Gyakorta Méhedet azért vi’sgálgassad, A’ Kosár óldalát ’s ajját tisztogassad (1774 Vesmás Márton C4461, 41) | hozzá súrlódtunk a szirthez. Még egy percz, és a hajó alja úgy ketté volt vágva mint egy szelet vajaskenyér (1872 Hevesi Lajos 8184001, 54) | [a gyerekek] ide jártak le a fakorcsolyáikkal, azokkal a közönséges, lapos deszkadarabokkal, melyeknek az aljára két szál vastag drótot szegeztek, hogy jobban csússzanak (1973 Gion Nándor 9190005, 88).

2b. ’vmely (kimagasló) építmény, természeti képződmény alsó része, töve, ill. annak közelében levő (lenti) hely’ ❖ Jútottunk azonban egy igen hires mezöre, a’ melly fekſzik egy hegy allyában (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293003, 22) | a hegyek aljából csörgedeznek az ásványvizek (1847 Ramóczy Valerián 8388002, 14) | Torony alján ott a paplak (1858 Szász Károly² 8426018, 258) | Egy kapu aljában olvasta meg [pénzét] (1915 Kosztolányi Dezső 9359341, 69) | elfárasztja űzve a vár alján meredeknyaku szép paripáit (1952 Devecseri Gábor ford.–Homérosz 9108074, 310).

2c. (kissé rég, irod) ’vmely helynek, területnek a távolabbi vége, széle’ ❖ Csendesen, és egyedűl áll a’ zengő liget’ alján Dombynak, a’ híres hősnek hajléka (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 7) | A park alján a kuglinál megállunk (1889 Justh Zsigmond 8213009, 374) | Az erőnkre – kiabált vissza valaki az asztal aljáról, hol a forradalmi párt hangoskodott (1921 Kosztolányi Dezső 9359179, 213) | a kertek aljából, a fészerek, istállók, csűrök zugaiból előszaladnak a tyúkok, csirkék (1964 Sánta Ferenc 9585001, 127).

3. ’〈folyadékban:〉 lerakódott anyag, üledék, ill. sok üledéket, oldott anyagot tartalmazó sűrű rész’ ❖ A [nádméz] Fzésben hátra maradtt Allya, mely mint vékony Méz mindég édes marad, Szirupnak neveztetik (1798 Sándor István 7287085, 94) | a bornak is csak az alját, a gazosát itta (1848 Népdalok és mondák C2983, 219) | [A férfi] arcza mintha a mokka-kávé szikkadt aljából volna gyurva (1876 Hevesi Lajos C2087, 282) | [az emésztetlen vér] barnás, néha szurokfekete szemcsés, olyan, mint a kávé alja (1961 Buga László 9075001, 177).

4. ’vminek a silány, értéktelen, haszontalan, ill. megalázó, méltatlan része’ ❖ Allyadék; húlladék, p. o. rosta’ allya, gazza (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, 287) | ollyan szép két véka alját ejtett annak [a búzának] (1810 Nagy Sámuel² C3288, 9) | a’ buza, rozs’ s ennek alja igen drága (1830 Széchenyi István 8429003, 96) | [Ruth] cseléd, kinek a munka alja jut (1964 Nemes Nagy Ágnes ford.–Rilke 9479132, 238).

4a. (jelzőként) ’hitvány, silány, értéktelen 〈dolog〉’ ❖ annyit se törődöm az egész héthalmi […] ispánnal, mint ezzel az alja kukoricával (1883 Győry Vilmos C1973, 9) | [az oláhokat] eresztette be a gróf azokba az alja falvakba, ahol nem volt kedve megtelepedni a svábnak (1911 Móricz Zsigmond C3228, 22) | el kell határolnunk „a szélhámoskodó álművészetet”, – azaz: a giccset, – a „művészet legalja válfajától”, – azaz: a ponyvától (1961 Földes Anna 9154002, 44).

5. ’vmely (nép)csoport társadalmi v. műveltségi tekintetben alsóbb rétege’ ❖ Az tet követ köznépnek alja fell nem lehet mondani (1780 Magyar Hírmondó C0268, 501) | ki nem érti azt [ti. a tanulságot], embereknek alja (1780 Patay Sámuel ford. C0710, 301) | [Hadrián csarnoka] most rongygyal tölt boltokat foglal magában, s benne a szegény nép alja hemzseg (1862 e. Szemere Bertalan 8437008, 208) | hadd lássák, micsoda söpredék a nép alja (1994 Szántó Piroska 1166002, 22).

5a. (jelzőként) (irod, pejor) ’társadalmilag, ill. műveltségi tekintetben alacsonyabb rendű 〈személy, ill. közösség〉’ ❖ nemesek, kereskedők, kispolgárok és egyéb alja nép, csak annyit mondok, hogy aztán itt semmiféle forradalom ne legyen! (1955 Wessely László ford.–Tolsztoj¹ C4551, 30) | ha vásárba ereszkedik: magas lovon jár a lovagság s piarcon, alja-nép közé nem vegyül (1970 Határ Győző 9227001, 77).

5b. (irod, pejor) ’hitvány, aljas, alávaló ember, csoport’ ❖ Óh emberek oktalanja, Igen dőre hősök alja! (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521004, 60) | Boldog vagyok: gyermek a lelkem; Flóra szeret. S lám, álnokul, meztelen, szép szerelmünk ellen tankkal, vasakkal fölvonul az ember alja (1937 József Attila 9282166, 356) | hisz az ember az állatok alja! Falhoz verdesik itt is, amott is a pötty csecsemőket, fáklya a templom tornya, kemence a ház, a lakója megsűl benne, a gyártelepek fölszállnak a füstben (1944 Radnóti Miklós 9543194, 110).

5c. (jelzőként) (irod, pejor) ’hitvány, aljas, alávaló 〈ember, csoport〉’ ❖ Pisze Matyi az egy alja nép, avval nem lesz jó fogózni (1941 Móricz Zsigmond 9462008, 102) | Adta alja csőcseléke, mertek sértegetni mostan? (1958 Weöres Sándor ford. 9788260, 27) | Meddig tűrjük még gaz alja emberek garázdálkodását bőven termő földünkön ahol Istentől adatott vérünket hullattuk Megváltónkért? (1974 Boldizsár Miklós 1022001, 221).

Ö: eresz~, fészek~, hasa~, vár~.

Fr: hón.

ÖU: falu~.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.