belehal tn ige 1a7

1. ’〈ember betegség, sérülés stb. következtében〉 életét veszti, meghal’ ❖ hala tám belé drága Musájak Parnaſſus Tetejek ha vala só-Mezejek? (1785 Magyar Hírmondó 7444058, 110) | [Az ifjú] tüdőgyulladást kapott, és két nap alatt belehalt (1858 Jókai Mór C2273, 3) | Gál Péterné asszonyom a nagy busulásba belehalt (1886 Mikszáth Kálmán C3156, 50) | annyira összeverték a szerencsétlent, hogy belehalt sérüléseibe (1947 Szabad Föld júl. 6. C1537, 2) | [Radnóti Miklós] 1909-ben született Budapesten. Édesanyja és ikertestvére belehalt a szülésbe (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

1a. ’〈vízbe〉 belefullad’ ❖ a’ folyo vizbe estek és belé holtanak (1784 Magyar Hírmondó C0272, 408) | Róza a vízbe ugrott és belehalt (1846 Petőfi Sándor C3509, 34) | a latin legenda szerint Nárcisz önmaga csodálatában oly sokáig hajolt egy forrás vize fölé, ahol a képmásában gyönyörködött, hogy beleszédült a mély vízbe – s belehalt (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (túlzó) ’vmely kínzó érzés, veszteség stb. elviselhetetlen számára’ ❖ ennek Titkaiba mint-egy belé-hal a’ Lélek (1781 Gombási István C1883, 152) | Egy perc alatt elvesztheti népszerűségét, s abba ő belehal (1862 Jókai Mór C2256, 45) | Hiszen belehalnak itt a tétlenségbe (1900 Budapesti Szemle C0082, 270) | Ha engem csecsemőknek való pempőkkel étetnek, abba belehalok (1934 Móra Ferenc C3204, 213) | [a megcsalt asszony] majd belehal bánatába (1997 Új Könyvek CD29).

2a. (tagadó szerkezetben) ’vmely költséget, anyagi terhet vállalni tud, kibír vmit’ ❖ Nem halok én belé 100 Aranyba (1794 Magyar nyelvmester C1947, 200) | Én sem halok bele egy fias tehénbe (1887 Baksay Sándor C0730, 191) | nem halok bele abba a négy fillérbe [ti. amennyibe a napilap kerül] (1936 Karinthy Frigyes ford.–Milne 9309085, 86).

J: belepusztul.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

belehal tárgyatlan ige 1a7
1.
〈ember betegség, sérülés stb. következtében〉 életét veszti, meghal
hala tám belé drága Musájak Parnaſſus Tetejek ha vala só-Mezejek?
(1785 Magyar Hírmondó)
[Az ifjú] tüdőgyulladást kapott, és két nap alatt belehalt
(1858 Jókai Mór)
Gál Péterné asszonyom a nagy busulásba belehalt
(1886 Mikszáth Kálmán)
annyira összeverték a szerencsétlent, hogy belehalt sérüléseibe
(1947 Szabad Föld júl. 6.)
[Radnóti Miklós] 1909-ben született Budapesten. Édesanyja és ikertestvére belehalt a szülésbe
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
1a.
〈vízbe〉 belefullad
a’ folyo vizbe estek és belé holtanak
(1784 Magyar Hírmondó)
Róza a vízbe ugrott és belehalt
(1846 Petőfi Sándor)
a latin legenda szerint Nárcisz önmaga csodálatában oly sokáig hajolt egy forrás vize fölé, ahol a képmásában gyönyörködött, hogy beleszédült a mély vízbe – s belehalt
(1994 Magyar Hírlap)
2. (túlzó)
vmely kínzó érzés, veszteség stb. elviselhetetlen számára
ennek Titkaiba mint-egy belé-hal a’ Lélek
(1781 Gombási István)
Egy perc alatt elvesztheti népszerűségét, s abba ő belehal
(1862 Jókai Mór)
Hiszen belehalnak itt a tétlenségbe
(1900 Budapesti Szemle)
Ha engem csecsemőknek való pempőkkel étetnek, abba belehalok
(1934 Móra Ferenc)
[a megcsalt asszony] majd belehal bánatába
(1997 Új Könyvek)
2a. (tagadó szerkezetben)
vmely költséget, anyagi terhet vállalni tud, kibír vmit
Nem halok én belé 100 Aranyba
(1794 Magyar nyelvmester)
Én sem halok bele egy fias tehénbe
(1887 Baksay Sándor)
nem halok bele abba a négy fillérbe [ti. amennyibe a napilap kerül]
(1936 Karinthy Frigyes ford.Milne)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások