belepusztul tn ige 1a1

1. ’〈ember, állat betegség, sérülés stb. következtében〉 életét veszti, elpusztul’ ❖ a vajudásba belepusztult a szülő anya (1900 Berkes Imre Izidor C1054, 24) | Két hétre rá pusztúlt bele a szerencsétlen előmunkás az égési sebekbe (1934 Kemény János¹ 9319001, 110) | az ilyen emberek nem az éhségbe, nem a szomjúságba pusztulnak bele, hanem kifejezetten a lelkük roppan össze (1972 Csoóri Sándor 9090027, 68) | a kutya addig szomorkodik eltűnt gazdája miatt, hogy végül is belepusztul (1977 Bori Imre 9068001, 195).

1a. ’〈vízbe〉 belefullad’ ❖ – Kell valahol gázlónak lenni; sokszor hallottam a fuvarosoktól, hogy a tavak közt jutnak át a jó útra. – De merre? Addig keresgéljük, hogy belepusztulunk (1889 Mikszáth Kálmán C3104, 94) | félt, hogy a híd összedől s mindnyájan belepusztulnak a [vízbe] (1926 Gellért hugó ford.–Gorkij CD10) | elmerült és belepusztult [a folyóba] (1964 Jékely Zoltán ford.–Boccaccio 9278105, 50).

2. (túlzó) ’nehéz munka, nagyfokú, hosszú időn át tartó megterhelés, kínzó érzés stb. következtében testileg v. lelkileg tönkremegy; belegebed’ ❖ Ne tréfáljon Leticia, mert én talán bele fogok pusztulni ebbe a tréfába (1896 Herczeg Ferenc C2072, 117) | [a harcban elesett vitéz] Paripája bizton belepusztul Bánatába (1898 Endrődi Sándor 8125016, 147) | Ha választjuk egymást, öné a pénzem, a kölnivizem, az ágyam. Ha megfizetik, hogy válasszon, lehetet-lenné teszem, kigúnyolom. […] Ha mindez az esküvő után tudódik ki, és G. I. meglobogtatva a harmincezret elpályázik, hátrahagyva engem asszonynevestül, már valószínűleg nem tudnék levelet írni. Valószínűleg belepusztultam volna a szégyenbe (1983 Polgár András 1121002, 67) | Annyi munkánk lesz, hogy belepusztulunk (1989 Eörsi István 9125031, 50).

J: beledöglik, belehal.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

belepusztul tárgyatlan ige 1a1
1.
〈ember, állat betegség, sérülés stb. következtében〉 életét veszti, elpusztul
a vajudásba belepusztult a szülő anya
(1900 Berkes Imre Izidor)
Két hétre rá pusztúlt bele a szerencsétlen előmunkás az égési sebekbe
(1934 Kemény János¹)
az ilyen emberek nem az éhségbe, nem a szomjúságba pusztulnak bele, hanem kifejezetten a lelkük roppan össze
(1972 Csoóri Sándor)
a kutya addig szomorkodik eltűnt gazdája miatt, hogy végül is belepusztul
(1977 Bori Imre)
1a.
〈vízbe〉 belefullad
– Kell valahol gázlónak lenni; sokszor hallottam a fuvarosoktól, hogy a tavak közt jutnak át a jó útra. – De merre? Addig keresgéljük, hogy belepusztulunk
(1889 Mikszáth Kálmán)
félt, hogy a híd összedől s mindnyájan belepusztulnak a [vízbe]
(1926 Gellért hugó ford.Gorkij)
elmerült és belepusztult [a folyóba]
(1964 Jékely Zoltán ford.Boccaccio)
2. (túlzó)
nehéz munka, nagyfokú, hosszú időn át tartó megterhelés, kínzó érzés stb. következtében testileg v. lelkileg tönkremegy; belegebed
Ne tréfáljon Leticia, mert én talán bele fogok pusztulni ebbe a tréfába
(1896 Herczeg Ferenc)
[a harcban elesett vitéz] Paripája bizton belepusztul Bánatába
(1898 Endrődi Sándor)
Ha választjuk egymást, öné a pénzem, a kölnivizem, az ágyam. Ha megfizetik, hogy válasszon, lehetet-lenné teszem, kigúnyolom. […] Ha mindez az esküvő után tudódik ki, és G. I. meglobogtatva a harmincezret elpályázik, hátrahagyva engem asszonynevestül, már valószínűleg nem tudnék levelet írni. Valószínűleg belepusztultam volna a szégyenbe
(1983 Polgár András)
Annyi munkánk lesz, hogy belepusztulunk
(1989 Eörsi István)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások