borsika fn 6A

1. (Növ) ’borsos aromájú, 20–50 centiméter magas, erősen elágazó szárú, gyógy- és fűszernövényként termesztett kis cserje, amelynek apró, fehér v. mályvaszínű ajakos virágai örvökben állnak, ill. e növények faja, a csombor (Satureja hortensis); borsfű, borsikafű’ ❖ Borsika (Saturea hort. [= hortensis] L. (1816 Kaló Péter C2485, 259) | a szár- és levélfüszerből az ernyősök közül a petrezselyem, kapor, cápakapor, a turbolya […], az ajakosok közül a borsika, zsálya, bazsalikom [említendő] (1894 PallasLex. CD02) | [Satureja] hortensis csombor(d) […] borsika (1998 Növényneveink C6120, 493).

1a. ’e növény levele, ill. leveles(, virágos) szára zölden v. szárítva és összemorzsolva mint fűszer’ ❖ az evésről akarok szólni, arról például, hogyan szeretem én a zöld babot, a borsikát (1876 Ágai Adolf C0547, 396).

2. (egysz-ban) (rég) ’〈az ún. útszéli zsázsa fajba (Lepidium draba) tartozó, apró, fehér keresztes virágú, a borsra emlékeztetően erős, csípős ízű, gyógyászati célokra is hasznosított növény megnevezéseként〉’ ❖ Borsika Torma […] lev. tojáskerek-lántsások, ſzárölelők, fogasok: tásk. épvégűk, hegyesek. (Borsika) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 374) | Útszéli zsázsa. Lepidium Draba L. – (Borserejű fű, borsfű, borsika, borsikatorma […]) (1902 Wagner János CD35).

3. (nyj) ’az ún. közönséges boróka fajba (Juniperus communis) tartozó, hamvas és illatos kékesfekete termésű cserje v. kisebb fa’ ❖ [a Bélhavas hegy tetején] az örökké uralgó szél és hideg miatt csak rideg tenyészet van, az islandi lichennel vegyült mohatelepek lágy szőnyege bevonta talajon már a borsika, ezen élődi fa is csak alig arasznyira nő fel (1868 Orbán Balázs 8340004, 81) | [Erős János] két nap alatt mind kitépte: fát, cserjét, bokrot, borsikát, aztán összehordta egy nagy csomóba, akkorába, mint egy templom, s alája gyújtott (1888 Benedek Elek C0929, 79) | borsika: Juniperus communis (1908 Magyar Nyelvőr C5966, 377).

J: boróka, borsfenyő.

ÖE: ~bokor, ~fenyő.

Vö. CzF. boróka, ~; ÚMTsz.

borsika főnév 6A
1. (Növ)
borsos aromájú, 20–50 centiméter magas, erősen elágazó szárú, gyógy- és fűszernövényként termesztett kis cserje, amelynek apró, fehér v. mályvaszínű ajakos virágai örvökben állnak, ill. e növények faja, a csombor (Satureja hortensis); borsfű, borsikafű
Borsika (Saturea hort. [= hortensis] L.Linnaeus
(1816 Kaló Péter)
a szár- és levélfüszerből az ernyősök közül a petrezselyem, kapor, cápakapor, a turbolya […], az ajakosok közül a borsika, zsálya, bazsalikom [említendő]
(1894 PallasLex.)
[Satureja] hortensis csombor(d) […] borsika
(1998 Növényneveink)
1a.
e növény levele, ill. leveles(, virágos) szára zölden v. szárítva és összemorzsolva mint fűszer
az evésről akarok szólni, arról például, hogyan szeretem én a zöld babot, a borsikát
(1876 Ágai Adolf)
2. (egysz-ban) (rég)
〈az ún. útszéli zsázsa fajba (Lepidium draba) tartozó, apró, fehér keresztes virágú, a borsra emlékeztetően erős, csípős ízű, gyógyászati célokra is hasznosított növény megnevezéseként〉
Borsika Torma […] lev.levelei tojáskerek-lántsások, ſzárölelők, fogasok: tásk.táskái épvégűk, hegyesek. (Borsika)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Útszéli zsázsa. Lepidium Draba L.Linnaeus – (Borserejű fű, borsfű, borsika, borsikatorma […])
(1902 Wagner János)
3. (nyj)
az ún. közönséges boróka fajba (Juniperus communis) tartozó, hamvas és illatos kékesfekete termésű cserje v. kisebb fa
[a Bélhavas hegy tetején] az örökké uralgó szél és hideg miatt csak rideg tenyészet van, az islandi lichennel vegyült mohatelepek lágy szőnyege bevonta talajon már a borsika, ezen élődi fa is csak alig arasznyira nő fel
(1868 Orbán Balázs)
[Erős János] két nap alatt mind kitépte: fát, cserjét, bokrot, borsikát, aztán összehordta egy nagy csomóba, akkorába, mint egy templom, s alája gyújtott
(1888 Benedek Elek)
borsika: Juniperus communis
(1908 Magyar Nyelvőr)
ÖE: borsikabokor, borsikafenyő
Vö. CzF. boróka, ~; ÚMTsz.

Beállítások