csilla fn 6A

1. (rég, Növ) ’kis termetű, rendsz. tavasszal nyíló, kerti dísznövényként is ültetett hagymás évelő növény, amelynek kúpos fürtvirágzatba rendeződő, rendsz. kékes virágai csillag alakúak; csillagvirág’ ❖ Tsilla. Szirmai ſzéllyelnyílók, lehúllók (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 220) | Cziczkóró. Ne használd fegyverül a nő gyengeségeit. Csilla. Hű maradsz hozzám, mint én hozzád. Csilla (két levelű). Remélj! dolgaink jó fordulatott veendnek (1883 Ozoray Árpád 8343003, 119).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (rég, Növ) ’〈az ilyen növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Tsilla. (Scilla) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 230) | Kétlevelű csilla. Scilla bifolia L. (1902 Virágaink CD35) | Scilla L., csilla, csillagvirág (növ.), a Liliomfélék génusza (1924 RévaiNagyLex. C5712, 691).

1b. (rég, ritk) ’e növényből gyógyászati célra készített por’ ❖ [A beteg kutyának] belsőleg adatik ½–1 kávéskanállal egy por, melly 10 szemer [= kb. 0,73 gramm] gyüszüvirágpor, 15 szemer [= kb. 1,1 gramm] csilla (Meerzwiefel), 32 lat borköből készítetik (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310012, 225).

2. cella (nyj) , cilla (nyj) ’gyékény, nád tövénél levő középső, gyenge, emberi fogyasztásra is alkalmas, édeskés ízű hajtás (bele)’ ❖ Tsilla; káka’ töve (étek) (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, 35) | A tyukodi cellások onnan kapták ezt a nevet, hogy szívesen ették tavasszal a cellá-t, a hadigyékény (Typha angustifolia) hársának (béli-nek) édes tövét, ezt a kis kövér csírá-t (1936 Ethnographia C6435, 316) | a fiatal, egy méter gyékényhajtás rövid közepe, amiről a külsejét lehántják, az a cella (1953 Magyar Nyelvőr C6005, 239) | A fiatal nád, nádfiók vagy cilla, a sokfajta réti gumó és gyökér […] szaporította az ínségtakarmányok sorát (1979 NéprajziLex. CD47).

2a. (nyj) ’szőlőkötözésre haszn. vékony szárú gyékény’ ❖ Tsilla. Zöld gyékény, mellyel a’ szőllő kötöződik (1825 Nátly József C3311, 40).

3. (ritk, nyj) ’〈egyfajta tésztás étel megnevezéseként〉’ ❖ Tsilla: tésztás étek’ neme (1792 Kisded szótár C0816, 244) | Tsilla. Valami tésztás étek. Szabó szerént Tészta patzal (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 399).

4. (rég, Ásv) ’vékony fényes lemezekben hasadó, más ásványokkal együtt kőzetalkotó szilikátásvány(ok csoportja); csillám’ ❖ [az ásványtanban] a 2-dik osztályba 15 rend (sólányok, sulyagok, málványok, tünegek, zsirlák, csillák, könnyüpatok, nehézpatok, ékkövek, ércek, fémek, kovandok, fénylék, tünlék és kének) [soroltassék] (1865 Tanodai Lapok 8666001, 264).

Vö. CzF.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csilla főnév 6A
1. (rég, Növ)
kis termetű, rendsz. tavasszal nyíló, kerti dísznövényként is ültetett hagymás évelő növény, amelynek kúpos fürtvirágzatba rendeződő, rendsz. kékes virágai csillag alakúak; csillagvirág
Tsilla. Szirmai ſzéllyelnyílók, lehúllók
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Cziczkóró. Ne használd fegyverül a nő gyengeségeit. Csilla. Hű maradsz hozzám, mint én hozzád. Csilla (két levelű). Remélj! dolgaink jó fordulatott veendnek
(1883 Ozoray Árpád)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (rég, Növ)
〈az ilyen növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉
Tsilla. (Scilla)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Kétlevelű csilla. Scilla bifolia L.Linnaeus
(1902 Virágaink)
Scilla L.Linnaeus, csilla, csillagvirág (növ.növény), a Liliomfélék génusza
(1924 RévaiNagyLex.)
1b. (rég, ritk)
e növényből gyógyászati célra készített por
[A beteg kutyának] belsőleg adatik ½–1 kávéskanállal egy por, melly 10 szemer [= kb. 0,73 gramm] gyüszüvirágpor, 15 szemer [= kb. 1,1 gramm] csilla (Meerzwiefel), 32 lat borköből készítetik
(1846 Mihálka Antal ford.Wagenfeld)
2.
cella 6A (nyj)
cilla 6A (nyj)
gyékény, nád tövénél levő középső, gyenge, emberi fogyasztásra is alkalmas, édeskés ízű hajtás (bele)
Tsilla; káka’ töve (étek)
(1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz)
A tyukodi cellások onnan kapták ezt a nevet, hogy szívesen ették tavasszal a cellá-t, a hadigyékény (Typha angustifolia) hársának (béli-nek) édes tövét, ezt a kis kövér csírá-t
(1936 Ethnographia)
a fiatal, egy méter gyékényhajtás rövid közepe, amiről a külsejét lehántják, az a cella
(1953 Magyar Nyelvőr)
A fiatal nád, nádfiók vagy cilla, a sokfajta réti gumó és gyökér […] szaporította az ínségtakarmányok sorát
(1979 NéprajziLex.)
2a. (nyj)
szőlőkötözésre haszn. vékony szárú gyékény
Tsilla. Zöld gyékény, mellyel a’ szőllő kötöződik
(1825 Nátly József)
3. (ritk, nyj)
〈egyfajta tésztás étel megnevezéseként〉
Tsilla: tésztás étek’ neme
(1792 Kisded szótár)
Tsilla. Valami tésztás étek. Szabó szerént Tészta patzal
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
4. (rég, Ásv)
vékony fényes lemezekben hasadó, más ásványokkal együtt kőzetalkotó szilikátásvány(ok csoportja); csillám
[az ásványtanban] a 2-dik osztályba 15 rend (sólányok, sulyagok, málványok, tünegek, zsirlák, csillák, könnyüpatok, nehézpatok, ékkövek, ércek, fémek, kovandok, fénylék, tünlék és kének) [soroltassék]
(1865 Tanodai Lapok)
Vö. CzF.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások