ellenes mn és fn (rég)

I. mn 15B2

1. (vkivel hadban álló,) ellenségként viselkedő, támadó 〈sereg, nép〉’ ❖ Svartzenberg Hertzeg Búgnak túljára kimenvén, Ósztrai Népünkkel kergette az ellenes rvént (1815 Perecsényi Nagy László C3469, 24) | Czipris és Ankhíz’ dali vére győzzön Ellenes népet (1817 Édes Gergely ford.–Horatius C1546, 229) | Mielőtt azonban a’ két ellenes erő összecsapott volna, sikerült néhány tisztnek a’ zajgó katonaságot laktanyájába visszatérésre birni (1836 Jelenkor C8302, 410) | A dal hatalma szívre szólt S az ellenes hadak Bánkódva jó rokonjaik Keblére omlanak (1857 Tárkányi Béla József 8465010, 82).

1a. ’az ellenséghez tartozó’ ❖ fejemet találván az ellenes kard, sorsosim’ tetemei közé rogytam (1837 Aurora C0044, 127) | el is sülyeszténk Tiz vagy tizenkét ellenes hajót (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 211).

1b. ’rosszindulattal teli, elutasító, ill. vmi iránt ellenséges, vkinek ártó’ ❖ Szívének e’ miatt csak eggy ellenes gondolattal se legyen terhére (1808 Verseghy Ferenc ford.–Lafontaine C4428, 253) | Németországnak a’ lengyelek iránt részvétes ’s az oroszok iránt ellenes indulatja nem egyéb tévedésnél (1832 Jelenkor C0223, 318) | ellenes szemmel néz a városi polgár a hazai közjó elősegélléséért fáradozó országgyűlési emberre, mivel ennek háromemeletes házának valamely szögletében két kis szobácskát engedni kénytelen (1834 Ormós Zsigmond 8341008, 90) | Az ellenes sors üldözésiben, Megvetve kínt, megvetve a halált, E szép barátság mindig bizton állt (1882 Perényi István ford.–Molière C3180, 104).

2. ’vmivel ellentétes irányú v. ellentétben levő, vmivel ellenkező’ ❖ [a természet] a’ ſzépséggel és rútsággal eggy-általlyában arra él, hogy velünk a’ jót és a’ roſſzat meg-ismértesse: mire nézve, amannak magához-vonſzó kellemetességet ád, hogy ſzeressük; ennek pedig ellenes ert, hogy útállyuk (1792 Verseghy Ferenc ford. 7448016, 169) | Contrarius: Ellenes, Ellenkez (1807 Ottlik Dániel C3374, 59) | A most mondottakkal ellenes a következő (1882 Szeged népe C2482, 221).

3. ’〈térben:〉 vmivel szemben elhelyezkedő, szemközti’ ❖ Mi érkezünk, s’ im tőlök ellenesen Találjuk elfoglalva e’ helyet, ’S a béjárást erővel elrekesztik (1836 Szenvey József ford.–Schiller C0450, 130) | bükköny, borsó stb., hol a levelek a főszár két oldalán ellenesen állanak (1859 Vasárnapi Újság CD56) | E földre nézz: a medve csillagátul Az ellenes sarkig terjed határa (1865 Greguss Gyula ford.–Camões C1920, 314).

II. fn 27B7

1. ’〈harcban, küzdelemben, vitában stb. a másik félhez való viszonyában:〉 szemben álló fél, ellenség’ ❖ ellenesit bátran vagdossa Orontes (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 477) | Minden óvó rendszabály helyén volt itt, ahol az ellenesek mindegyike remek lövő (1888 Jókai Mór CD18) | [nagybátyám] bele-belezavarodik eszméibe, átellenese világos mondataihoz képest. A társaság is ellenese pártján van (1921 Tersánszky Józsi Jenő 9706001, 129).

2. (rendsz. birtokviszonyban) ’vmely felfogást, gyakorlatot, ötletet stb. ellenző, azzal szembeszegülő személy’ ❖ mindazonáltal bennök a’ polgárosodás gyakorta ellenesét találja (1837 Figyelmező C6730, 205) | a formal és szerződési elméletnek maig is igen tekintélyes védői és ellenesei vannak (1875 Apáthy István 8013001, 28) | [A római polgárgyűlésben] a javaslatot elfogadók „u. r.” (uti rogas, amint javasolod), az ellenesek „a” (antiquo legem, ellenzem a törvényt) feliratu táblákkal szavaztak (1897 PallasLex. CD02) | a halálbüntetés kisebbségben maradt ellenesei (1909 Ady Endre CD0801) | Művészetének sok a híve, sok az ellenese, de elvitatni nem lehet tőle azt, hogy művészetének jelleme van (1921 Elek Artúr CD10).

Ö: alkohol~, alkotmány~, állam~, át~, cél~, ész~, fasiszta~, magyar~, német~, rend~, természet~, zsidó~.

ÖU: cigány~, egyház~, ember~, értelem~, háború~, jog~, nemzet~, orosz~, szovjet~, törvény~, tudomány~, vallás~.

Sz: elleneskedik, ellenesség.

Vö. CzF. ellenės¹, ellenės²; ÉrtSz.; TESz. ellen; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ellenes melléknév és főnév (rég)
I. melléknév 15B2
1.
(vkivel hadban álló,) ellenségként viselkedő, támadó 〈sereg, nép〉
Svartzenberg Hertzeg Búgnak túljára kimenvén, Ósztrai Népünkkel kergette az ellenes rvént
(1815 Perecsényi Nagy László)
Czipris és Ankhíz’ dali vére győzzön Ellenes népet
(1817 Édes Gergely ford.Horatius)
Mielőtt azonban a’ két ellenes erő összecsapott volna, sikerült néhány tisztnek a’ zajgó katonaságot laktanyájába visszatérésre birni
(1836 Jelenkor)
A dal hatalma szívre szólt S az ellenes hadak Bánkódva jó rokonjaik Keblére omlanak
(1857 Tárkányi Béla József)
1a.
az ellenséghez tartozó
fejemet találván az ellenes kard, sorsosim’ tetemei közé rogytam
(1837 Aurora)
el is sülyeszténk Tiz vagy tizenkét ellenes hajót
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
1b.
rosszindulattal teli, elutasító, ill. vmi iránt ellenséges, vkinek ártó
Szívének e’ miatt csak eggy ellenes gondolattal se legyen terhére
(1808 Verseghy Ferenc ford.Lafontaine)
Németországnak a’ lengyelek iránt részvétes ’s az oroszok iránt ellenes indulatja nem egyéb tévedésnél
(1832 Jelenkor)
ellenes szemmel néz a városi polgár a hazai közjó elősegélléséért fáradozó országgyűlési emberre, mivel ennek háromemeletes házának valamely szögletében két kis szobácskát engedni kénytelen
(1834 Ormós Zsigmond)
Az ellenes sors üldözésiben, Megvetve kínt, megvetve a halált, E szép barátság mindig bizton állt
(1882 Perényi István ford.Molière)
2.
vmivel ellentétes irányú v. ellentétben levő, vmivel ellenkező
[a természet] a’ ſzépséggel és rútsággal eggy-általlyában arra él, hogy velünk a’ jót és a’ roſſzat meg-ismértesse: mire nézve, amannak magához-vonſzó kellemetességet ád, hogy ſzeressük; ennek pedig ellenes ert, hogy útállyuk
(1792 Verseghy Ferenc ford.)
Contrarius: Ellenes, Ellenkez
(1807 Ottlik Dániel)
A most mondottakkal ellenes a következő
(1882 Szeged népe)
3.
〈térben:〉 vmivel szemben elhelyezkedő, szemközti
Mi érkezünk, s’ im tőlök ellenesen Találjuk elfoglalva e’ helyet, ’S a béjárást erővel elrekesztik
(1836 Szenvey József ford.Schiller)
bükköny, borsó stb.és a többi, hol a levelek a főszár két oldalán ellenesen állanak
(1859 Vasárnapi Újság)
E földre nézz: a medve csillagátul Az ellenes sarkig terjed határa
(1865 Greguss Gyula ford.Camões)
II. főnév 27B7
1.
〈harcban, küzdelemben, vitában stb. a másik félhez való viszonyában:〉 szemben álló fél, ellenség
ellenesit bátran vagdossa Orontes
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Minden óvó rendszabály helyén volt itt, ahol az ellenesek mindegyike remek lövő
(1888 Jókai Mór)
[nagybátyám] bele-belezavarodik eszméibe, átellenese világos mondataihoz képest. A társaság is ellenese pártján van
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
2. (rendsz. birtokviszonyban)
vmely felfogást, gyakorlatot, ötletet stb. ellenző, azzal szembeszegülő személy
mindazonáltal bennök a’ polgárosodás gyakorta ellenesét találja
(1837 Figyelmező)
a formal és szerződési elméletnek maig is igen tekintélyes védői és ellenesei vannak
(1875 Apáthy István)
[A római polgárgyűlésben] a javaslatot elfogadók „u. r.” (uti rogas, amint javasolod), az ellenesek „a” (antiquo legem, ellenzem a törvényt) feliratu táblákkal szavaztak
(1897 PallasLex.)
a halálbüntetés kisebbségben maradt ellenesei
(1909 Ady Endre)
Művészetének sok a híve, sok az ellenese, de elvitatni nem lehet tőle azt, hogy művészetének jelleme van
(1921 Elek Artúr)
ÖU: cigányellenes, egyházellenes, emberellenes, értelemellenes, háborúellenes, jogellenes, nemzetellenes, oroszellenes, szovjetellenes, törvényellenes, tudományellenes, vallásellenes
Sz: elleneskedik, ellenesség
Vö. CzF. ellenės¹, ellenės²; ÉrtSz.; TESz. ellen; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások