🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

gerlice fn  gelice (rég, nyj) , gilice, görice (nyj) , görlice (nyj)

1. (kül. irod) ’gerle, kül. vadgerle mint madár’ ❖ [Akhilleusz,] hogy a’ gyermeket [ti. Tróiloszt] magához tsalhaſſa egy pár gerlitzét, és vad-galamb-fiat igére néki, ha hozzája jönne (1774 Dugonics András C1484, 26) | Oda mene kisz göricze, kérdi: Mit szirsz, mit szirsz, te nagy madár? Hogy ne szirjak, kisz göricze, Ha egyszer társzam elvesztettem (1846 Népdalok és mondák C2981, 434) | Mindönféle állat, Párt keres magának; Geliczék, galambok, Mind mėgpárosodnak (1875 Magyar Nyelvőr C5942, 428) | Bizonyisten, volt nekik egy gerlicéjük… Együtt fogtuk. Ketten ütöttük egy fárul (1914 Kertész István CD10) | A legkönnyebb az emberközelben élő madarak megfigyelése: a balkáni gerle (gerlice), [...] és a házi veréb (csuri) állandóan ott lábatlankodik a városi ember közelében (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. (egysz-ban) (rég, Áll) ’〈a vadgerle faj (Streptopelia turtur) elnevezéseként〉’ ❖ gerlitze = columba turtur (1783 Molnár János C0293, 191) | Gerliczéről. (Columba turtur, Turteltaube) (1829 Pák Dienes C3384, 173) | gerlicze (Columba turtur) (1878 Könnye Nándor C5945, 330) | Gerlicze – Turtur turtur L. (1914 A magyar pásztorok nyelvkincse C6689, 660).

2. (jelzőként) (rég, ritk) ’akkora 〈méret〉, mint amekkora egy ilyen madár’ ❖ Háromujjú Tsüll [...] Eggy Gerlicze nagyságú, kiáltozó. Halakkal él (1799 Főldi János C6339, 210) | A tengeren szép csendesen ringattatá magát két gerlicze nagyságú madár egy úszó darab fán (1882 Jókai Mór C2309, 33).

3. (kül. irod) ’〈gyermek v. fiatal nő kedveskedő megnevezéseként〉’ ❖ Látván ezt az ősz Gyulafy, Vígasztalta, kérlelte, Dorgálta is gerliczéjét [ti. a szerelmét sirató Rózsa lányát], Óh! mert igen szívelte. – De a lelkét vesztett szívnek E föld már nem adott írt (1807 Kisfaludy Sándor CD01) | Most már én bizzam a három kis gilicémet a cselédekre (1895 Benedek Elek C0918, 19) | – Pszt, – mondta a fejedelem s a szomszéd szoba ajtajára mutatott vissza ujjal, – még alszik a házi görlice (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 177) | a csontot szétmorzsoló, húst feldaráló sporteseménynek álcázott pokolban [ti. az amerikaifutball-meccsen] azután végképpen nincsen helye Marinak, Zsuzsinak, Katinak, a mi kis gerlicéinknek... (1993 Nemzeti Sport okt. 18. C8062, 13).

3a. (rendsz. egysz 1. sz-ű birt szjellel) (kül. irod) ’〈kedveskedő megszólításként v. megszólításban, kül. (a szeretett) nőhöz〉’ ❖ Istók Oronkához. Lelkem, tubám, gilicém, galambom, rózsám, tulipánom – mindenem! szóljon, nem szeretne-e engemet, ’s nem lenne-e feleségem, szívem’ gazdag tárházának örökös gazdasszonya? (1840 Beöthy Zsigmond C1013, 106) | [Csorvás] oda ment Mariskához és [...] édes csókot cuppantott a lányka ajakára. – Te kesergő gerlice, te (1877 Fővárosi Lapok C8093, [1285]) | hiába védekezett, sikongott a lány, [Misilló] édes cuppogással csókolta, ahol csak érte. – Édes mókusom, fehér gerlicém! (1916 Kassák Lajos CD10) | Jámbor: (üvöltve) Ki az? Jámborné: Én vagyok, gerlicém. Jámbor: Nem érek rá (1969 Magyar Nemzet okt. 26. C4806, 10).

J: gerlicemadár, gili.

ÖU: vad~.

ÖE: ~csók, ~galamb, ~pár.

Vö. CzF. ~, gili · gilicze, göricze, görlicze; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
gerlice főnév
gelice (rég, nyj)
gilice
görice (nyj)
görlice (nyj)
1. (kül. irod)
gerle, kül. vadgerle mint madár
[Akhilleusz,] hogy a’ gyermeket [ti. Tróiloszt] magához tsalhaſſa egy pár gerlitzét, és vad-galamb-fiat igére néki, ha hozzája jönne
(1774 Dugonics András)
Oda mene kisz göricze, kérdi: Mit szirsz, mit szirsz, te nagy madár? Hogy ne szirjak, kisz göricze, Ha egyszer társzam elvesztettem
(1846 Népdalok és mondák)
Mindönféle állat, Párt keres magának; Geliczék, galambok, Mind mėgpárosodnak
(1875 Magyar Nyelvőr)
Bizonyisten, volt nekik egy gerlicéjük… Együtt fogtuk. Ketten ütöttük egy fárul
(1914 Kertész István)
A legkönnyebb az emberközelben élő madarak megfigyelése: a balkáni gerle (gerlice), [...] és a házi veréb (csuri) állandóan ott lábatlankodik a városi ember közelében
(1996 Magyar Hírlap)
1a. (egysz-ban) (rég, Áll)
〈a vadgerle faj (Streptopelia turtur) elnevezéseként〉
gerlitze = columba turtur
(1783 Molnár János)
Gerliczéről. (Columba turtur, Turteltaube)
(1829 Pák Dienes)
gerlicze (Columba turtur)
(1878 Könnye Nándor)
Gerlicze – Turtur turtur L.Linnaeus
(1914 A magyar pásztorok nyelvkincse)
2. (jelzőként) (rég, ritk)
akkora 〈méret〉, mint amekkora egy ilyen madár
Háromujjú Tsüll [...] Eggy Gerlicze nagyságú, kiáltozó. Halakkal él
(1799 Főldi János)
A tengeren szép csendesen ringattatá magát két gerlicze nagyságú madár egy úszó darab fán
(1882 Jókai Mór)
3. (kül. irod)
〈gyermek v. fiatal nő kedveskedő megnevezéseként〉
Látván ezt az ősz Gyulafy, Vígasztalta, kérlelte, Dorgálta is gerliczéjét [ti. a szerelmét sirató Rózsa lányát], Óh! mert igen szívelte. – De a lelkét vesztett szívnek E föld már nem adott írt
(1807 Kisfaludy Sándor)
Most már én bizzam a három kis gilicémet a cselédekre
(1895 Benedek Elek)
– Pszt, – mondta a fejedelem s a szomszéd szoba ajtajára mutatott vissza ujjal, – még alszik a házi görlice
(1922 Móricz Zsigmond)
a csontot szétmorzsoló, húst feldaráló sporteseménynek álcázott pokolban [ti. az amerikaifutball-meccsen] azután végképpen nincsen helye Marinak, Zsuzsinak, Katinak, a mi kis gerlicéinknek...
(1993 Nemzeti Sport okt. 18.)
3a. (rendsz. egysz 1. sz-ű birt szjellel) (kül. irod)
〈kedveskedő megszólításként v. megszólításban, kül. (a szeretett) nőhöz〉
Istók Oronkához. Lelkem, tubám, gilicém, galambom, rózsám, tulipánom – mindenem! szóljon, nem szeretne-e engemet, ’s nem lenne-e feleségem, szívem’ gazdag tárházának örökös gazdasszonya?
(1840 Beöthy Zsigmond)
[Csorvás] oda ment Mariskához és [...] édes csókot cuppantott a lányka ajakára. – Te kesergő gerlice, te
(1877 Fővárosi Lapok)
hiába védekezett, sikongott a lány, [Misilló] édes cuppogással csókolta, ahol csak érte. – Édes mókusom, fehér gerlicém!
(1916 Kassák Lajos)
Jámbor: (üvöltve) Ki az? Jámborné: Én vagyok, gerlicém. Jámbor: Nem érek rá
(1969 Magyar Nemzet okt. 26.)
ÖU: vadgerlice
ÖE: gerlicecsók, gerlicegalamb, gerlicepár
Vö. CzF. ~, gili · gilicze, göricze, görlicze; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások