fagy¹ tn 2a8 ige  fagyik (nyj)

1. (alany n., tárgyragos határozóval is) ’a külső hőmérséklet (huzamosan) fagyponton v. fagypont alatt van’ ❖ reggelíg majd térdíg való hó eſett, más nap-is még keményen fagyott vólt; de moſt már tsak imitt amott látſzatik hó, annyira el-olvadott a réá következett eſs és melegebb napok miatt (1783 Magyar Hírmondó 7444036, 161) | Kegyetlen zivataros idő volt, havazott és fagyott – erősen (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 43) | – Fagyik hát, honne fagyna, mert Pongráckor mindég fagyik (1916 Pesti Napló máj. 13. C8694, 5) | Nyomasztóan sötét, borús éj volt, hajnal felé azonban fagyott egy kicsit, úgyhogy mindent, a földet, a fákat, vékony rétegben zúzmara borított (1983 e. Tandori Dezső ford.–De Quincey 9703003, 66).

2. ’〈folyékony v. gáz halmazállapotú anyag〉 fagyáspontjára v. az alá hűlve szilárd halmazállapotúvá(, és így vmivé, vmilyenné) válik’ ❖ [Szibériában] a’ leveg-égbe ki-tétettetett tiſzta kéneſ [= higany] jéggé fagyott (1791 Mindenes Gyűjtemény C0370, 120) | a Réaumurnál [ti. a Réaumur-skálánál] a viz 0 foknál fagy, +80°-nál forr; Celsiusnál 0°-nál fagy, 100°-nál forr; Fahrenheitnál +32°-nál fagy és +212°-nál forr (1881 Vasárnapi Újság C7395, 413) | a cinkgőzök szilárd cinkké fagynak (1893 PallasLex. CD02) | [újrafagyasztáskor a fagylalt állaga] jelentősen megváltozik, azaz jégkristályokká fagy a benne lévő, előzőleg már felengedett folyadék (1991 Frank Júlia CD19) | mintha szilárdra fagyott volna a tüdejében a levegő (2008 Tóth Tamás Boldizsár ford.–Rowling 3325006, 307).

2a. (rendsz. befejezett mn-i ign-i alakban) ’〈álló- v. folyóvíz (felszíne)〉 vmennyire, vmilyenné befagy, ill. 〈jéggé〉 megfagy’ ❖ Fenekig fagyott vizre találánk (1793 Molnár János C0294, 206) | legalább két hónap kell, hogy azt [ti. hadihajót] oly karba tegyék, miszerint azt egy ágyugolyó el ne sülyessze, akkorra pedig már a Tisza fagyva lesz (1848 Kossuth Lajos CD32) | Luca napjára jéggé fagyott minden folyó (1892 Jókai Mór CD18) | A tükörsimára fagyott tó jegén késő estig sokan korcsolyáztak (1894 Hazánk 8634001, 10) | A szigonyozást a halászok leggyakrabban télidőben félig fagyott folyókon űzték (1995 Természet Világa CD50) | A tó hullámossá fagyott felszínét (1997 Magyar Hírlap CD09).

2b. ’〈(nedves) föld(felszín)〉 megfagyva megkeményedik, ill. ilyen módon vmilyenné válik’ ❖ [kedd óta] már a’ fld fagyva vagyon (1792 Magyar Kurir Toldalékja C6122, 267) | Az idő kiderült, a nap fényesen süt, a sár keményre van fagyva (1837 Tóth Péter 8491002, 156) | [a föld] göröngyökbe fagyott (1952 Németh László² ford.–Tolsztoj² 9485064, 176) | A jövő héten erős hajnali fagyok már nem lesznek […], így keményre fagyott föld már nem gátolja a talajmunkákat (1991 Magyar Nemzet nov. 2. C8366, 8).

2c. ’〈víztartalmú anyag, (át)nedves(edett) dolog〉 a benne levő nedvesség megfagyása miatt megmerevedik v. rádermed vkire, vmire, ill. válik vmivé, vmilyenné’ ❖ ollyan volt, mint keménynyé fagyott nedves ruha, melly csörömpöl ugyan ’s áll, de test még sincs benne (1847 Életképek C8373, 103) | Rézsarkantyus sárga csizmám Lábamra van fagyva (1936–1938 Fedics Mihály mesél C5269, 131) | krumplit s keményre fagyott disznóhúst hozott elő, és együttesen hozzáláttak a vacsorakészítéshez (1960 Népszava márc. 3. C4824, 2) | A pufajka meg szabályszerűen rám fagyott a sok ki-bejárástól (2009 Horváth Sándor³ 3244001, 78).

2d. (ritk) ’〈növény(i rész), termés〉 bizonyos hőmérséklet alatt (a benne levő víz megfagyása miatt) károsodik, ill. ilyen módon válik vmilyenné’ ❖ Tarka virágid fagyva lehullnak, Zöld tavaszodnak kellemi mulnak (1835 Társalkodó C7972, [65]) | Uraságnak fagy a szőlő. Neki durrog az az erdő. Övé a tó s a jég alatt neki bujnak a jó halak iszapba (1932 József Attila 9282070, 131) | a kukorica levele feketére fagyva csattogott a szélben (1959 Népszabadság márc. 15. C4811, [13]).

2e. ’〈(melegen) folyékony anyag〉 lehűlve megdermed(ve vmivé v. vmilyenné válik), ill. így rátapad vmire’ ❖ A’ bornyu csontokban legtöbb könnyen kifőzhető kocsonya van ’s ez meghűlve könnyen fagy (1838 Vasárnapi Újság C0431, 593) | a [csuka] levébe tegyünk egy deka fehér zselatint, azután szitán szürjük át e levet a hal alá; tegyük pár óráig hideg helyre, hogy a leve kocsonyává fagyjon (1892 Zilahy Ágnes C6079, 171) | Taube még mindig elmerülten bámulta a már üressé vált, tányérra fagyott zsírosságot (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 119) | [az erdőben] árnyékkal foltos csöndben fagy a gyanta (1935 Radnóti Miklós 9543075, 42) | a megolvasztott faggyút vagy viaszt kendőn átszűrve öntötték a formába, és hagyták megdermedni. Ha ez már keményre fagyott, a gyertya minden további nélkül kihúzható volt a formából (1998 Természet Világa CD50).

2f. ’〈út, terület〉 a felszínére ráfagyott jég miatt vmilyenné v. vmivé válik’ ❖ a síkosra fagyott udvarrészen (1912 F. Kernách Ilona CD10) | az utcára lépett, kis híján elvágódott a tükörsimára fagyott járdán (1989 Hernádi Miklós 2039020, 58) | jégpályává fagyott utak (1996 Magyar Nemzet jan. 25. C8371, 20).

3. ’Fagyástól megmerevedve tapad vmire v. rögzül vmiben vmi.’

3a. ’〈jeges anyag〉 ráfagy vmire, ill. 〈(át)nedves(edett) dolog〉 odafagy vmihez’ ❖ a’ ſikjég a’ fákra fagyott (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417001, 16) | [az elárasztott réten a moha] a’ fellül lebegő vizhez fagy, és a’ földtől elszakasztatik (1835 Némethy József 8333018, 361) | Szabad ég alatt táboroztunk, 26 foknyi hidegben; a zúzmara ránk fagyott (1879 Teleki Sándor 8474005, 83) | Csüggedten indultam haza […] a földhöz fagyott téglákat rugdosva (1936 Illyés Gyula 9274057, 112) | az éjszaka folyamán a hőmérséklet –4, –6 Celsius-fokra süllyed, s így a megolvadt hó az utakra fagy (1995 Magyar Hírlap CD09) | Izzik a [vasúti] kocsiban a kályha, s jégvirág fagy az ablakára (2009 Bertók László 3042024, 74).

3b. ’〈folyékony anyag, kül. víz vmely edénybe, tartályba〉 belefagy, beledermed’ ❖ üvegbe fagyott jegek (1872 Fővárosi Lapok C8088, 535) | lavórba fagyott víz (1966 Csoóri Sándor 9090022, 126) | Poharakba fagyott a bor (1996 Népszabadság aug. 31. C7846, 26).

3c. ’〈vmely helyre v. anyagba〉 a körülötte, benne v. részei között levő víz, nedvesség megfagyása miatt mozgásképtelenné v. mozdíthatatlanná válva belemerevedik, belereked vmi’ ❖ a’ kotsonyába fagyott Varasbéka (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 12) | a gyorsszekér azon éjjel a sárba fagyott!! (1848 Bernát Gáspár 8052006, 104) | jégbe-fagyott ponty (1914 Gárdonyi Géza C1828, 109) | a töltés alján gödörbe fagyott rókatetem (1970 Mészöly Miklós 9439002, 727) | Csónakroncsok, stégek fagytak a Balatonba (1998 Magyar Nemzet dec. 15. C6508, 1).

4. (túlzó is) ’〈élőlény〉 hideg következtében (vmilyen mértékben) kihűl(ve meghal), ill. hűl, dermed vmivé, vmilyenné’ ❖ még olly ſzemélyek is, kik ſzinte már harmad naptól fogva fagyva voltak, ismét életre hozattattak (1786 Tolnay Sándor ford.–Schosulan 7351006, 71) | az ég madarai fagyva hullanak a földre, a melegvérű házi galambok meggémberednek duczaikban (1864 Vasárnapi Újság C7378, 50) | Akár a fizetett melegedőben izzad rájuk a téli kabát, akár künn az ingyenes vashidon fagynak jégcsapokká, […] beteg-arcuak, mint a reménytelen szerelmesek (1909 Kosztolányi Dezső 9359114, 47) | [az őrök] a hóban ide-oda topogva kékre-zöldre fagytak (1968 Déry Tibor 9107013, 414) | Egy középkorú férfi a minap a saját erkélyén fagyott halálra a budapesti XIII. kerületben (2001 Magyar Hírlap CD09).

4a. ’〈test(rész)〉(hidegtől, es. ijedtség, félelem hatására) (ki)hűl(ve megmerevedik), ill. így válik vmivé, vmilyenné v. rátapad vmire’ ❖ Világtól Egyike [a csecsemőknek] már bútsút vett, teſtetskéje hidegnek Tsíps mérgétl fagyván. A’ máſodik él még, Sír (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 11) | gyermekét ölébe vette, melegités végett keblére szoritotta ’s apró kékké fagyott dagadó kezeit a’ maga fagyos kezeivel dörgölé (1838 Hasznos Mulatságok C8349, [273]) | meztelen talpa csaknem a konyha kövére fagy (1961 Népszabadság szept. 25. C4813, 2) | Egy óráig maradtam ülve, kékre fagyott orral (1971 Déry Tibor 9107017, 164) | A Csoport nem érdekli őket [ti. a vallatókat], csak a magánéletem és a barátaim. Felelek mindenre, csak jéggé fagy a gerincem, a kezem, a lábam (1994 Szántó Piroska 1166002, 27) | Menetelt a rengeteg ember, fáklyára fagyott kézzel végig a Duna-parton (1999 Magyar Hírlap CD09).

4b. (kissé rég, ritk) ’〈személy, csoport〉 nagyon fázik, (hosszasan) fagyoskodik’ ❖ A sereg hátul fagyott, s türelmetlenkedni kezdett (1879 Teleki Sándor 8474005, 91) | A Kárpátokban tizezrek fagynak, a mazuri mocsarakban tizezrek fuldokolnak, a volhiniai mezőn tizezrek hörögnek és akkor ő kérje a külön kosztot (1927 Markovits Rodion 9423002, 50).

4c. (az ég, gyullad stb. szóval) (rég, irod) ’〈annak kif-ére, hogy (vmely érzelemtől) erős fázás, hidegrázáshoz hasonló testi érzet fog el vkit〉’ ❖ ’S ah! fagyok, mégis melegszem (1802 Csokonai Vitéz Mihály C1334, 19) | Hajh! ha mással enyelegni Látom Lindit, elhalok: Nyelvem alig tud rebegni, Keblem kínnal kezd lihegni; Majd fagyok, majd gyúladok (1823 Aurora C0031, 83) | Emma, Emma, beteg vagyok Ég, fagy, borzad tetemem: Jer segíts, kösd bé fejemet: Fáj a’ fejem, fáj szivem (1824 Vörösmarty Mihály 8524144, 269) | Napról napra csak fogyok, Hol hevülök, hol fagyok, Érted én beteg vagyok (1882 Székelyföldi gyűjtés C3000, 246).

4d. (kissé rég, irod) ’〈annak kif-ére, hogy érzelem v. érzelmileg vki kihűl〉’ ❖ [Add, Uram,] hogy hozzád való tzemnek Vége ne-is-ſzakadgyon, Soha melege ſzívemnek Vétek alá ne-fagyjon (1772 Cserey Farkas¹ C1289, 15) | Nyisd fel, ah, nyisd a szemet, Mely megbirta szívemet, Mely belőle, mint korán nőtt Szép virágot, a szerelmet Fölcsalá, most fagyni hagyja (1830 Vörösmarty Mihály CD01) | épen most vallotta be neki a lányka, hogy az a gyermek, a kit oly gyöngéden cirógat, csókolgat, az övé. Oktáv szerelme jéggé fagyott (1887 Fővárosi Lapok C8103, 1259) | Emlékkel és csókkal Akarlak elhagyni. Meleg után fagyni, Egyedül maradni (1911 Ady Endre 9003281, 46).

4e. (vér, es. ér alannyal) (irod) ’〈annak kif-ére, hogy lelkileg, érzelmileg bénult, dermedt állapotba jut vki〉’ ❖ Minden ſzegeletből könyv-hullatás ered, Fagy a’ vér, és a’ ſzív féltébe meg-mered (1787 Mátyási József C3065, 95) | De nézd, midőn e’ harczra készülök, Melly nemzetemnek véréből iszik, Megrendűl lelkem, vérem fagyni kezd (1826 Vörösmarty Mihály 8524395, 155) | Döbbenet által a szív ere fagy (1877 Arany János C0647, 235) | jéggé fagyott a vér, kivált a Mari ereiben. Kopogás hallatszott az ajtón (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Gyűlöltem. Tudta, szemébe mondtam, hogy mást szeretek. Hogy... a vérem fagy, undor ráz, hacsak hozzámér is (1958 Népszabadság febr. 6. C1499, 5).

5. ’bénult (lelki)állapotban van v. 〈vmely állapotba〉 dermed v. reked vki, ill. 〈vki(nek a szíve) érzelemtől, indulattól〉 megdermed(ve vmivé v. vmilyenné válik)’ ❖ Mondani, hogy azon [hajdani] együgyüségben az emberek jobban hittek, okosabbak és boldogabbak voltak, mint most, csak olyan embert illet, aki nyála csorgó bolond, vagy tudatlanságba fagyott ostoba (1779 Bessenyei György¹ C1079, 161) | kábító beszédektől Jéggé fagy a’ szívem is (1799 Csokonai Vitéz Mihály C1335, 117) | Melinda felsikoltva elhanyatlott – én, fagyva álltam, mint egy Útazó az Égnek első dördülésekor (1819 Katona József C2502, 86) | Kiáltanék! de némává fagyok. Mozdúlnék! de holttá dermedek (1927 Simon Andor 9600030, 55) | Arténis [királynő] előtt [Kukumedóniás, Tariménes mestere] kocsonyává fagy a rémülettől, míg Tariménesben, „fellobban régi nemes vére” és kitűnően megállja helyét (1936 Halász Gábor¹ CD10) | Nem igaz, hogy Kháron ladikjának egy-egy utazócsoportja némaságba fagyva siklik az árnyak honába (1969 Illyés Gyula 9274077, 43).

5a. ’〈vmely állapotba v. vmivé〉 merevedik vmi’ ❖ több ezerszer ismétli fejében mint látszik stereotyppé fagyott ezen mondókát „Es kommt so nichts” (1857 Széchenyi István C3885, 411) | Karinthy elbeszélésében van még valami, ami ugyan nem könnyen megragadható, de nélküle az alaphelyzet közhellyé fagy (1977 Népszabadság okt. 1. C7827, 6) | [Az Amerikai Balettszínház repertoárja] Tharp és más „modernek” friss, legkevésbé sem a klasszicizmusba fagyott egyfelvonásosaiból áll (1996 Magyar Hírlap CD09).

5b. (hang, szó stb. alannyal) ’〈annak kif-ére, hogy a mondandója benne reked vkiben, ill. elakad a szava vkinek〉’ ❖ ne engedd - - - - - - Ezzel el-lankadva, E’ ſzók ajaki közt ſzájában maradva […] El-hallgat, el-alélt nyelvén fagy ſzózatja (1789 Kovács Ferenc¹ ford.–Boileau C2756, 53) | Fagyjon gégétökbe az eskü! (1842 Kovách László C5771, 212) | néhány [mordvin] fiatalember lépett hozzánk, oly tökéletesen magyaros arccal, hogy ámulatomban ajkamra fagyott a szó (1939 Illyés Gyula 9274068, 13) | Harry felpattant, és előreszegezte Hermione pálcáját, de hangja a torkába fagyott (2008 Tóth Tamás Boldizsár ford.–Rowling 3325006, 304).

5c. (nevetés, mosoly stb. alannyal) ’〈annak kif-ére, hogy mivel vmely öröm, jókedv, gúnyolódás stb. okafogyottá válik, annak arcjátékbeli kifejeződése hirtelen megszakad v. nem tör ki vkiből〉’ ❖ Blaunénak ajkára fagyott a felkívánkozó nevetés, a gőgösen kiegyenesedő, villogó szemű ember láttára (1913 Réti Ödön CD10) | Amidőn a magyar hajóhad láthatóvá vált, az ozmán hajók legénysége megvető gúnyos nevetésben tört ki, de csakhamar ajkára fagyott a mosoly, mert a magyar hajók, hajtva a Duna árja és az erős karú evezősök által, oly hatalmas lökemmel mentek neki a török hajóvonalnak, hogy az összekötő láncok csakhamar több helyen átszakíttattak (1936 Bánlaky József CD16) | A tanár úrnak szájára fagyott az előlegezett mosoly, amikor a legegyszerűbb módon bizonyítottam azokat a tételeket, amiket ő nehezen érthetővé és bonyolulttá tett (1975 Lakatos Menyhért 9377001, 99) | Ma még könnyen fölényeskedik Jörg Haider. Egyelőre mosolyog a bírálatokon, de ha bezárulnak Ausztria kapui, arcára fagyhat a mosoly (2000 Magyar Hírlap CD09).

5d. ’〈vmely érzés, indulat (kifejeződése) vkinek az arcára〉(tartósan és) mereven kiül’ ❖ mintha ajkára s arcára fagyott volna a kacagás, vonásai mintegy eltorzulva maradtak (1870 Fővárosi Lapok C8086, [1173]) | [Lizi kisasszony] a nagy esküvői előkészület alatt egyetlenegyszer sem mosolygott. Mintha valami csodálatos álomlátás fagyott volna az arcára (1906 Krúdy Gyula CD54) | gazként burjánzott fel bennem a gonosz vád s arcomra fagyott a keserű konokság (1943 Képes Géza 9323024, 48) | Egy elmeháborodott a [gyermek] társaságában szenvedett ki, üdvözült mosoly fagyott a szomorú ábrázatára (2010 Darvasi László 3153010, 819).

5e. (ritk, irod) ’〈annak kif-ére, hogy szem, tekintet vminek a hatására mozdulatlanná dermed, ill. így hosszasan mered vkire, vmire〉’ ❖ Gyáli mint a kísértetlátó emelkedett fel e szavaim alatt ülőhelyéből, rám meredve kővé fagyott tekintetével (1865 Jókai Mór CD18) | Egy percnyi csend következett. A három nő szeme az Eszter arcára fagyott (1907 Gárdonyi Géza 9173005, 63) | elnyílt a szeme és Jolánra fagyott (1920–1921 Gárdonyi Géza C5322, 203) | Brown Tamás tekintete halálra fagyott (1927 Németh Károly CD10).

Ö: át~, be~, el~, le~, meg~.

Fr: csont, vér.

ÖU: bele~, fel~, hozzá~, ki~, oda~, össze~, rá~, szét~.

Vö. CzF. fagy¹, fagyható; ÉrtSz. fagy¹; SzólKm.; TESz.; ÉKsz. fagy¹; SzT. fagy^[¹^], fagyott; ÚMTsz. fagyik