anabaptista mn és fn 6A (Vall v. Tört)
I. mn
’〈kül. a reformáció és az ellenreformáció korában:〉 a gyermekkeresztséget a személyes hitvallás hiánya miatt elvető, ezért a felnőttek (újra)keresztelését hirdető és gyakorló radikális (népi, rajongó) protestáns 〈vallás(i irányzat)〉, ill. ehhez tartozó, ezt követő 〈személy, közösség〉’ ❖ [Milton] ifjúſágában Puritanus, ember korában Independens és Anabaptiſta vólt, öregſégében minden Ekkléſiákat oda hagyott (1796 Mindszenthy Sámuel ford.–Ladvocat 7228019, 211) | a tanács 1533. augusztusban elrendelte az anabaptista szónokok kiüzését [Münsterből] (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | a két anabaptista papra nézve hitelesnek látszik az 1581-ből származó elbeszélés (1936 Váczy Péter CD42) | anabaptista vallású habán fazekasok (1981 NéprajziLex. CD47) | a baptista egyház a reformáció anabaptista ágának örököse (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | Hazánkban az első anabaptista gyülekezetek a baptisták szintén felnőttkori keresztelést elismerő előfutárai a reformáció idején jelentek meg (1996 Magyar Hírlap CD09).
a. ’ilyen irányzattal kapcs., összefüggő, ennek tanait hirdető’ ❖ kedélyes felekezeti világot kezdünk élni, s egyebek mellett a kritika is katolikus, protestáns, zsidó, vagy anabaptista (1901 Ady Endre CD0801) | [Dávid Ferenc Könyvecske az igaz keresztyéni keresztségről című műve] nem unitárius, hanem anabaptista könyv (1930 Pintér Jenő CD44) | anabaptista vitairat (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | Karácsony György felkelése (1569–70) az egyetlen anabaptista megmozdulás volt az országban (2000 Magyar Hírlap CD09) | [Johannes Denck] anabaptista tanokat kezdett hirdetni (2000 W. Salgó Ágnes CD40).
b. ’ilyen közösség által létrehozott, ill. ehhez tartozó személy(ek)től származó’ ❖ [Alvinc] Bethlen Gábor fejedelem alatt magyar és morva anabaptista gyarmat [= kolónia, telep] volt (1893 PallasLex. CD02) | anabaptista telepeknek (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [Menno Simons] mint vándorapostol északi Németországban, Frízföldön és az Északi-tenger mentén anabaptista községek alapításán buzgólkodott (1911 RévaiNagyLex. C5709, 604).
II. fn
1. ’ilyen irányzat(ok vmelyikének) híve, követője’ ❖ [a festő] azelőtt úgy tünt fel előtte [ti. Darzensné előtt], mint a Próféta legszigorubb tekintetü és legsötétebb külsejü anabaptistája (1894 Ambrus Zoltán C0591, 128) | [a tereket] megtisztították az „Új Jeruzsálem” alapításával véresen foglalatoskodó parasztoktól és anabaptistáktól (1960 Szentkuthy Miklós 9664003, 240) | 1623-ig 1087 anabaptista telepedett Alvincre (1991 Magyar néprajz CD47).
2. (hat ne-vel, tbsz-ban) ’ehhez az irányzathoz tartozó felekezet, gyülekezet stb.’ ❖ a’ Proteſtansok, Unitáriuſok, Arminuanuſok, Anabaptiſták, és az Oroſzok (1790 Nagyváthy János 7239004, 27) | a parasztlázadás utáni években elterjedt Tirolban az anabaptistáknak Dél-Németországból és Svájczból kiszorított felekezete (1886 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | nem volt törvény szabta különbség téve kálvinisták, lutheránusok, anabaptisták, sacramentariusok között (1892 Jókai Mór CD18) | [Az erdődi zsinat] kárhoztatja az anabaptistákat a keresztségnek kizárólag felnőttekre szoritása miatt (1922 Zoványi Jenő 9802001, 178) | Erdélyben Bethlen Gábor telepítette le az anabaptistákat (1981 Dömötör Tekla 1039008, 215).
Vö. ÉKsz.; IdSz.