elbirtokol ts ige 6a2

1. (tárgy n. is) (Jog) ’〈vmely ingó v. ingatlan dolgot, ill. az ahhoz tartozó, arra vonatk. tulajdonjogot〉 annak folyamatos, nem jogellenes birtoklása révén a törvényileg előírt időtartam elteltével jogerősen megszerez’ ❖ Ersitzen, […] elbirtokol, elidősít, időmulással kap v. nyer, v. szerez (1835 Magyar és német zsebszótár C2980, 247) | valamely ingatlan birtokkal kapcsolatos kegyuri jog az ingatlannak elbirtoklásával birtokoltatik el (1893 PallasLex. CD02) | [a betelepített románok a] földesúri jogokkal nem törődve, szabadon legeltették nyájaikat, s így békésen birtokolták el az uradalmakat (1929 Szekfű Gyula CD42) | [lehet a szolgalmi jogot] huzamos használattal elbirtokolni is (1977 NéprajziLex. CD47) | minthogy a királyi kincstár is elbirtokolhatott, azt is szorgalmazta [Deák Ferenc], hogy „az ez érdemben hozandó törvény által (...) az időmúlási jussnak jótéteménye a királyi fiscustól egyenesen megtagadtassék” (2000 Béli Gábor CD51).

2. (vál, átv is) ’〈idegen dolgot〉 sajátjaként használ, ill. a maga számára megszerez, eltulajdonít’ ❖ Reguly rövid időn teljesen elbirtoklotta az erz-nyelvjárás alaktanát (1850 Toldy Ferenc C4180, 369) | [akik ismerték Adyt,] írjanak róla sietve mégis, mert ál-kegyelet és ál-szeretet már is készül elbirtokolni földi életét. Szabad-e, lehet-e, tűrhető-e, hogy az ő alakját is meghamisítsák (1919 Bíró Lajos CD10) | A Nyitott műterem megnőtt, a szomszédos építész irodát is „elbirtokolta” három napra (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elbirtokol tárgyas ige 6a2
1. (tárgy n. is) (Jog)
〈vmely ingó v. ingatlan dolgot, ill. az ahhoz tartozó, arra vonatk. tulajdonjogot〉 annak folyamatos, nem jogellenes birtoklása révén a törvényileg előírt időtartam elteltével jogerősen megszerez
Ersitzen, […] elbirtokol, elidősít, időmulással kap v.vagy nyer, v.vagy szerez
(1835 Magyar és német zsebszótár)
valamely ingatlan birtokkal kapcsolatos kegyuri jog az ingatlannak elbirtoklásával birtokoltatik el
(1893 PallasLex.)
[a betelepített románok a] földesúri jogokkal nem törődve, szabadon legeltették nyájaikat, s így békésen birtokolták el az uradalmakat
(1929 Szekfű Gyula)
[lehet a szolgalmi jogot] huzamos használattal elbirtokolni is
(1977 NéprajziLex.)
minthogy a királyi kincstár is elbirtokolhatott, azt is szorgalmazta [Deák Ferenc], hogy „az ez érdemben hozandó törvény által (...) az időmúlási jussnak jótéteménye a királyi fiscustól egyenesen megtagadtassék”
(2000 Béli Gábor)
2. (vál, átv is)
〈idegen dolgot〉 sajátjaként használ, ill. a maga számára megszerez, eltulajdonít
Reguly rövid időn teljesen elbirtoklotta az erz-nyelvjárás alaktanát
(1850 Toldy Ferenc)
[akik ismerték Adyt,] írjanak róla sietve mégis, mert ál-kegyelet és ál-szeretet már is készül elbirtokolni földi életét. Szabad-e, lehet-e, tűrhető-e, hogy az ő alakját is meghamisítsák
(1919 Bíró Lajos)
A Nyitott műterem megnőtt, a szomszédos építész irodát is „elbirtokolta” három napra
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások