hadaró mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → hadar.
II. mn 11A7
1. ’olyan 〈személy〉, aki a beszédritmus zavara miatt túl gyorsan(, és meg-megakadva, es. egyéb fonológiai hibákkal) beszél, ezért nehéz v. nem lehet megérteni, amit mond’ ❖ Hadarni, ts. í. a’ beszédet, schnappern. Hadaró, ms. schnappernd (1807 Magyar–német és német–magyar lexikon C5799, 586. hasáb) | nyelvelkedö, hadaró, örökké veszekedő olasz (1866 Fővárosi Lapok C8082, 990) | Hadaró, kissé nyálas ember volt, aki szívesen játszotta a cinikus nőgyűlölőt (1904 Pesti Hírlap nov. 16. C5652, [1]) | Tartsuk lehetőleg távol tőle [ti. a beszélni tanuló kisgyermektől] a hadaró, dadogó felnőtteket (1963 Népszabadság szept. 3. C1500, [9]) | az egykor hadaró, gyakran túlfűtött szónok már megtanult jó ritmusban, kellő mérséklettel beszélni (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’ilyen személytől származó, gyors, nehezen érthető 〈beszéd, megnyilatkozás〉, ill. arra jellemző 〈tulajdonság〉’ ❖ az apák kegyeletnek ajtatosságával hallgaták a’ hadaró recitálást (1842 Fáy András¹ C1727, 85) | Hadaró gyorsasággal mondta ki, csakhogy egyszer túl legyen rajta! (1931 Herczeg Ferenc 9241006, 69) | A rektorhelyettes egyhangúan pergő, kissé hadaró mondataiból érződött: a megbeszélés már órák óta folyik (1968 Moldova György C6885, 923) | Parkinson-betegségben jellemző a gyors, hadaró ejtés (2006 Gósy Mária 3177009, 844).
2. (kissé rég, ritk) ’gyorsan ide-oda csapkodó, verdeső 〈mozgás, mozdulat〉’ ❖ A’ szavalók legtöbbjénél azonban holmi fonák éneklő modor uralkodik, melly, kikelve a’ hang eredetiségéböl, bizonyos álpathost idéz elő. Aztán soknál az arcz- és szemjáték egészen ismeretlen: mindütt ugyanazon feszes kép, ugyanazon merev szem, nyakingatás, hadaró mozdulat, mikről pedig leszokniok gondos gyakorlat mellett vajmi könnyü (1847 Életképek C8373, 656–[657] között) | Egy másik hiányát is okvetlenül le kell vetkőznie [Egressy Ákos színésznek]: a hadaró szavalást és a hadaró kézmozdulatokat, azt az ideges kapkodást, mely Essexben is sokszor zavarólag hatott (1874 Pesti Napló máj. 29. esti kiadás C8656, [2]) | Tudja, mi a Déri: a gyorsan mozgó lassú szélső prototípusa. Minden mozdulata gyors, hadaró. A lába ide-oda cikázik, mint a villám (1934 Nemzeti Sport okt. 30. C7157, 3).
III. fn hadarú (rég, nyj)
1. ’olyan személy, aki a beszédritmus zavara miatt túl gyorsan(, és meg-megakadva, es. egyéb fonológiai hibákkal) beszél, ezért nehéz v. nem lehet megérteni, amit mond’ ❖ Vannak hadaróink, vannak hebegőink s ezek mellett vannak a kiket a természet áldott meg fürgébb nyelvvel (1883 Budapesti Hírlap jan. 17. C4730, 4) | Az egyiket, a hadarót, úgy híják a kaszinóban, hogy „a pletyka Napóleon” (1888 Jókai Mór CD18) | [a logopédiai] kezelés nyomán a felnőtt hadaró vagy dadogó is megtanulhat zavartalanul beszélni (1963 Élet és Tudomány C4914, 1158) | A hadaró a hangtorlódásokat változóan kezeli, beszédében gyakran kiesnek egyes beszédhangok, sőt szótagok is (2006 Gósy Mária 3177009, 846).
2. (rég) ’a csép nyeléhez szíjjal forgathatóan hozzákapcsolt ütőfa; cséphadaró’ ❖ puha fld a’ tſép’ hadarójinak enged (1786 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière C0826, 132) | úgy össze illőtök, mint a’ csiép a’ hadaruójje (1860 Magyar Nyelvészet C7092, 161) | csépfej: azon bőrt nevezik így, mellyel a hadarút a nyélre erősítik (1883 Könnye Nándor C5950, 476) | [gabona csépléséhez] a kb. 150-200 cm-es nyélből és a 70-80 cm hosszú ütőjéből, a hadaróból álló szerszámot használták (1977 NéprajziLex. CD47).
2a. (rég) ’rúdból és hozzá mint nyélhez szíjazott, rövidebb, forgatható ütőfából álló, az érett szemtermés kiverésére szolgáló eszköz; csép’ ❖ Hadaró. Malleus flagelli frugum (1808 Sándor István C1536, 180) | A cséphadaró odakötözése közben pedig ezt [éneklik a keresztszülők]: „A hadarót jó erősre, Gyerek, te is kapj erőre. Hadarónk ha jó erős lesz, A fiúból jó cséplő lesz.” A hadarót fölviszik a ház orma alatti hiúba (kalenica), vagy pedig egy fára akasztják föl (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | mi a fenét akarnak az olaszok Afrikában, mikor a szicíliai parasztok még hadaróval cséplik a búzát (1912 Balázs Béla CD10) | A kézi cséplőbanda tagjai felnőtt férfiak voltak, ők dolgoztak a hadaróval (2000 Magyar néprajz CD47).
2b. (rég) ’〈kül. a husziták fegyvereként:〉 vasalással megerősített ilyen eszköz’ ❖ Még nem ismerkedtek meg a’ magyar fők a’ cseh vasfejű hadaróval, a’ kétélű karddal, a’ csatacsillaggal (1838 Jósika Miklós 8212009, 329) | A hadaró széles kört írt le és jobbra csapott le, midőn amaz balról várta. Egy-két vonallal odább és az agyvelő szétloccsan (1887 Pesti Hírlap aug. 1. ford. C5635, 7) | megmozdult az egész orosz parasztság s kaszával, hadaróval, puskával fegyverkezve a földesuraira tör (1902 Budapesti Napló aug. 23. C4884, 3).
3. (ritk, nyj) ’a karikás ostor szíjfonatának a nyélhez kapcsolódó (vastag) része’ ❖ [a karikás ostoron] a hadaró elnevezés onnan van, mert az ostornak ez a része […] oly viszonyban van a nyéllel, mint a cséplő hadarója a cséppel (1905 Herman Ottó C0357, 187) | Elővette a nyalka kondásostort. Ez a legbecsesebb kincse. Olyan, mint az igazi ostor, mint az apjáé. Sallangos nyele, szironyos pillangója, piros bőrből címere, telke, forgója, hadarója, sárgarézből karikái, hat ágból font ostorfeje s hosszú szíjcsapó sudara van (1905 Népszabadság szept. 7. C1499, [13]).
4. (rég, ritk, nyj is) ’〈vminek a kavarására, (szét)kotrására, ill. így történő szétterítésére, szétválasztására stb. szolgáló eszköz v. alkatrész megnevezéseként〉’ ❖ Azsag: piſzkáló, hadaró, v. hadarázó fa a’ süt kementzébenn (1792 Kisded szótár C0816, 14) | Feleis az Iróban marad a’ Vajnak, ha a’ tejfel a’ Köpülőben jobban megmelegszik, mint annak rendszerintvaló melegsége vólt a’ betőltés előtt. Ez a’ megmelegedés négy okokból származik. [...] d) A’ Köpülő igen szaporán veri a’ hadarót egymásután és nagy erővel (1819 e. Nagyváthy János C3297, 141) | ekënád: az eke talpa a bal részen, ezen csúszik az eke, jobbról pedig van a kormány v. hadaruó (1889 Gősy Géza C5954, 47) | Sütés kifejezései: vonuó (szénvonó) lapát, harizsoló v. hadaró (amaz pl. Tatrangon, ez Cserhátfaluban) (1908 Erdélyi Lajos C5966, 11) | hadaró […] ’a kaszára aratáskor kötött v. csavarszeggel erősített villa’ (1961 Beke Ödön C6012, 351) | Jászdózsán egymankós kaszával arattak, amelyre kaszavesszőt vagy hadarót szereltek, hogy a levágott búzát rendre sodorja (2002 Gulyás Éva–Szabó László³ CD36).
Ö: csép~.
Sz: hadarós.
Vö. CzF. ~, hadarú; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.