büffent (4b3) l. böffent

böffent ige 4b3büffent

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’levegőt, gyomorban keletkezett gázt, ritk. gyomortartalmat a nyelőcsövön és a szájüregen át tompa, öblös, rövid hang kíséretében hirtelen kibocsát’ ❖ ökrdni [=] böffenteni, böfögni (1784 Kisded szótár C0815, 97) | a’ foghagymás ételtől egyet kettöt böffentett (1820 Hasznos Mulatságok C0182, 243) | bolond az, aki fél a hatalmasoktól s nem mer színük előtt böffenteni, ha éppen arra ösztökéli kedve (1933 Laczkó Géza CD10) | [Tudsz-e] szelet eregetni, jókor böffenteni, jókor mókázni, hancúzni-gurulászni akármikor? (1970 Határ Győző 9227001, 130) | [Pepin bácsi] újra és újra legurít a torkán egy jókora adag árpalét, nem restell böffenteni is (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (tárgyragos határozóval is) ’〈állat〉 erre emlékeztető rövid, mély hangot ad’ ❖ [Bodri] hol hasára feküdt, hol meg tovább lódúlt, Hol ſzüköltt, hol pedig néhányſzor böffentett (1793 Gvadányi József 7125013, 4) | a hol csupa bükkös az egész erdő, bakőz böffentett (1894 Bársony István C0838, 176) | Csak amint jönnek a köszöntő czigányok, Mozdul meg és egyet-kettőt böffent rájok [a kutya] (1898 Borsodi László C1163, 101) | A [szarvas]bika rigyetés idején bőg, orgonál, egyébként dörmög, böffent (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 12).

1b. (tárgyragos határozóval) ’〈hang keltésére alkalmas tárgy, eszköz, kül. hangszer〉 ehhez hasonló rövid, tömör hangot ad’ ❖ Egyet egyet böffentett az ágyu (1853 Tóth Endre¹ C4276, 38) | Még egyet böffent utoljára Az ágyú s azzal hangja vész (1867 Szász Károly² C3829, 93).

2. ts (durva) ’〈egy-két kurta szót〉 udvariatlan módon, flegmán, durván odavet’ ❖ Még tsak egy szót se’ szólt, míg oda nem értem; Ott büffentett osztán: Jöjj-el hólnap értem! (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 114) | még az iskolákban vagynak, egy ’s két szót tudnak deákul böffenteni (1790 Decsy Sámuel C1383, 90) | No fel Németszeghy! Böffents már egy két szót (1825 Irodalomtörténeti Közlemények C0217, 99) | Ezen megjegyzésre senki nem felelt, csupán Kapari böffentett valamit (1858 Boross Mihály ford. C1158, 190) | [egy] jelentéktelen alak „böffentett” valahol egy baromságot (1996 Magyar Hírlap CD09).

J: böffen.

Sz: böffentés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. böfög; ÉKsz.; ÚMTsz.

büffent lásd böffent
böffent ige 4b3
büffent 4b3
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
levegőt, gyomorban keletkezett gázt, ritk. gyomortartalmat a nyelőcsövön és a szájüregen át tompa, öblös, rövid hang kíséretében hirtelen kibocsát
ökrdni [=] böffenteni, böfögni
(1784 Kisded szótár)
a’ foghagymás ételtől egyet kettöt böffentett
(1820 Hasznos Mulatságok)
bolond az, aki fél a hatalmasoktól s nem mer színük előtt böffenteni, ha éppen arra ösztökéli kedve
(1933 Laczkó Géza)
[Tudsz-e] szelet eregetni, jókor böffenteni, jókor mókázni, hancúzni-gurulászni akármikor?
(1970 Határ Győző)
[Pepin bácsi] újra és újra legurít a torkán egy jókora adag árpalét, nem restell böffenteni is
(1995 Magyar Hírlap)
1a. (tárgyragos határozóval is)
〈állat〉 erre emlékeztető rövid, mély hangot ad
[Bodri] hol hasára feküdt, hol meg tovább lódúlt, Hol ſzüköltt, hol pedig néhányſzor böffentett
(1793 Gvadányi József)
a hol csupa bükkös az egész erdő, bakőz böffentett
(1894 Bársony István)
Csak amint jönnek a köszöntő czigányok, Mozdul meg és egyet-kettőt böffent rájok [a kutya]
(1898 Borsodi László)
A [szarvas]bika rigyetés idején bőg, orgonál, egyébként dörmög, böffent
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
1b. (tárgyragos határozóval)
〈hang keltésére alkalmas tárgy, eszköz, kül. hangszer〉 ehhez hasonló rövid, tömör hangot ad
Egyet egyet böffentett az ágyu
(1853 Tóth Endre¹)
Még egyet böffent utoljára Az ágyú s azzal hangja vész
(1867 Szász Károly²)
2. tárgyas (durva)
〈egy-két kurta szót〉 udvariatlan módon, flegmán, durván odavet
Még tsak egy szót se’ szólt, míg oda nem értem; Ott büffentett osztán: Jöjj-el hólnap értem!
(1787 Csenkeszfai Poóts András)
még az iskolákban vagynak, egy ’s két szót tudnak deákul böffenteni
(1790 Decsy Sámuel)
No fel Németszeghy! Böffents már egy két szót
(1825 Irodalomtörténeti Közlemények)
Ezen megjegyzésre senki nem felelt, csupán Kapari böffentett valamit
(1858 Boross Mihály ford.)
[egy] jelentéktelen alak „böffentett” valahol egy baromságot
(1996 Magyar Hírlap)
J: böffen
Sz: böffentés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. böfög; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások