bükkes (I. 2C4 II. 4C) l. bükkös

bükkös mn és fn  bükkes (rég v. nyj)

I. mn 2C4

1. (jellemzően) bükkfák alkotta 〈erdő〉’ ❖ sétál a bükkös erdőkön (1778 Ányos Pál CD01) | [a falu] bükkes erdőséggel gazdagon ellátott elég tágas dombon fekszik (1859 Vasárnapi Újság CD56) | bükkös rengeteg (1910 Karinthy Frigyes CD10) | A cseres-tölgyes erdők 6-700 méteres magasságban adják át helyüket a gyertyános-tölgyes, bükkös erdőknek (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ’ilyen erdővel borított, ill. bükkfákkal benőtt 〈hely, terület〉’ ❖ a’ bükkös hegybenn árnyékok festetnek (1784 Ákáb István C0575, 10) | Mura bikkes partját (1863 Szász Károly² C3616, 294) | a bükkös és vérbükkös nagykert végében valóságos székesegyház ősi fákból (1912 Malonyay Dezső CD07) | [Az utca] a Bükkalja patakról kapta a nevét, az meg a Bükk-hegynek, Bükkföldnek is nevezett bükkös hegyoldalról, amely fölé magasodik (2000 Buza Péter CD36).

II. fn 4C (Növ is)

(jellemzően) bükkfák alkotta erdő’ ❖ Bükkössé változnak szelid kerteitek (1778 Ányos Pál C0621, 140) | lassú morajjal közelít a szél a bükkösben (1841 Vajda Péter 8504012, 29) | [a vadmacska] a terjedelmes tölgyesekben és bükkesekben, az árterek fűzeseiben és nyárfa-erdeiben, valamint a nádasok sürűségeiben is honos (1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [az Északi-középhegység] legnagyobb kiterjedésű, egyben legváltozatosabb flórajárása a Bükk hegység (Borsodense). Fennsíkjainak montán [= hegyvidéki] bükkösei számos kárpáti faj élőhelyei (1997 Magyarország földje CD05).

Vö. CzF. bükkes, bükkös¹, bükkös²; ÉrtSz.; TESz. bükk; ÉKsz.; SzT. ~, bükköserdő; ÚMTsz.

bükkes lásd bükkös
bükkös melléknév és főnév
bükkes I. 2C4 II. 4C (rég v. nyj)
I. melléknév 2C4
1.
(jellemzően) bükkfák alkotta 〈erdő〉
sétál a bükkös erdőkön
(1778 Ányos Pál)
[a falu] bükkes erdőséggel gazdagon ellátott elég tágas dombon fekszik
(1859 Vasárnapi Újság)
bükkös rengeteg
(1910 Karinthy Frigyes)
A cseres-tölgyes erdők 6-700 méteres magasságban adják át helyüket a gyertyános-tölgyes, bükkös erdőknek
(1997 Magyar Hírlap)
2.
ilyen erdővel borított, ill. bükkfákkal benőtt 〈hely, terület〉
a’ bükkös hegybenn árnyékok festetnek
(1784 Ákáb István)
Mura bikkes partját
(1863 Szász Károly²)
a bükkös és vérbükkös nagykert végében valóságos székesegyház ősi fákból
(1912 Malonyay Dezső)
[Az utca] a Bükkalja patakról kapta a nevét, az meg a Bükk-hegynek, Bükkföldnek is nevezett bükkös hegyoldalról, amely fölé magasodik
(2000 Buza Péter)
II. főnév 4C (Növ is)
(jellemzően) bükkfák alkotta erdő
Bükkössé változnak szelid kerteitek
(1778 Ányos Pál)
lassú morajjal közelít a szél a bükkösben
(1841 Vajda Péter)
[a vadmacska] a terjedelmes tölgyesekben és bükkesekben, az árterek fűzeseiben és nyárfa-erdeiben, valamint a nádasok sürűségeiben is honos
(1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[az Északi-középhegység] legnagyobb kiterjedésű, egyben legváltozatosabb flórajárása a Bükk hegység (Borsodense). Fennsíkjainak montán [= hegyvidéki] bükkösei számos kárpáti faj élőhelyei
(1997 Magyarország földje)
Vö. CzF. bükkes, bükkös¹, bükkös²; ÉrtSz.; TESz. bükk; ÉKsz.; SzT. ~, bükköserdő; ÚMTsz.

Beállítások