bűnbánat fn 3A

’vmely bűnös cselekedet v. hiba elkövetése miatt érzett lelkiismeret-furdalás, megbánás, ill. ennek magatartásban, gesztus(ok)ban való kifejez(őd)ése’ ❖ [a börtön rendje] akarat nélkűl magávali foglalatosságra viszi a’ bűnöst, fontolgatásra serkenti, ’s bűnbánatra, töredelmességre buzdítja (1836 Szemlélő 8664002, 562) | [Samu] szakitott léha életmódjával, estéit mindig otthon töltötte, édesapjától a legnagyobb tisztelettel és bünbánattal bocsánatot kért (1903 Kóbor Tamás 1081002, 128) | raffinált kegyetlenséggel elkövetett „egyéni” kivégzésekről adtak számot – még ma is megdöbbentően ható közönnyel és a bűnbánat minden nyoma nélkül – a sachsenhauseni per vádlottai (1960 Esti Hírlap szept. 23. C4749, 5).

a. (Vall) ’a bűnös ember magatartását megváltoztató lelki aktus, megigazuláshoz vezető, a kegyelemmel való szabad együttműködésként megélt megbánás, ill. ennek kifejez(őd)ése’ ❖ a’ kik Bünbánatot papolnak, Széltére zik a’ bünt (1824 Fábián Gábor ford.–Háfiz C1651, 123) | A mélységből kiáltok: könyörülj! Im bünbánatban mellemet verem (1864 Tompa Mihály CD01) | Bölcseink súlyt helyeztek arra a prófétai tanításra, hogy bűnbánat nélkül az áldozati ritusoknak nem volt értékük (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205) | Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János, és így prédikált: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201) (a) bűnbánat szentsége (Vall) ’〈katolikusoknál:〉 a keresztség után elkövetett bűnök bocsánatát eredményező szentség, ill. az a szertartás, amelyben ezt a gyóntató pap az isteni megbocsátást közvetítve a bűneit megbánó, megvalló és a jóvátételre törekvő hívőnek kiszolgáltatja’ ❖ A bűnbánat szentsége (jutalmazott pályamunka, Eger 1883) (1883 PallasLex. CD02) | Az egyház mindenkor különös gondot fordított arra, hogy csak alkalmas egyének szolgáltassák ki a bűnbánat szentségét (1893 PallasLex. CD02) | bűnbánat szentsége, […] a kat. egyház hét szentségének egyike (1995 MagyarNagyLex. C5817, 849).

J: bűnbánás.

Sz: bűnbánati, bűnbánatos.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. bűnbánat hete

bűnbánat főnév 3A
vmely bűnös cselekedet v. hiba elkövetése miatt érzett lelkiismeret-furdalás, megbánás, ill. ennek magatartásban, gesztus(ok)ban való kifejez(őd)ése
[a börtön rendje] akarat nélkűl magávali foglalatosságra viszi a’ bűnöst, fontolgatásra serkenti, ’s bűnbánatra, töredelmességre buzdítja
(1836 Szemlélő)
[Samu] szakitott léha életmódjával, estéit mindig otthon töltötte, édesapjától a legnagyobb tisztelettel és bünbánattal bocsánatot kért
(1903 Kóbor Tamás)
raffinált kegyetlenséggel elkövetett „egyéni” kivégzésekről adtak számot – még ma is megdöbbentően ható közönnyel és a bűnbánat minden nyoma nélkül – a sachsenhauseni per vádlottai
(1960 Esti Hírlap szept. 23.)
a. (Vall)
a bűnös ember magatartását megváltoztató lelki aktus, megigazuláshoz vezető, a kegyelemmel való szabad együttműködésként megélt megbánás, ill. ennek kifejez(őd)ése
a’ kik Bünbánatot papolnak, Széltére zik a’ bünt
(1824 Fábián Gábor ford.Háfiz)
A mélységből kiáltok: könyörülj! Im bünbánatban mellemet verem
(1864 Tompa Mihály)
Bölcseink súlyt helyeztek arra a prófétai tanításra, hogy bűnbánat nélkül az áldozati ritusoknak nem volt értékük
(1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford.)
Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János, és így prédikált: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!”
(1996 Katolikus Biblia ford.)
(a) bűnbánat szentsége (Vall)
〈katolikusoknál:〉 a keresztség után elkövetett bűnök bocsánatát eredményező szentség, ill. az a szertartás, amelyben ezt a gyóntató pap az isteni megbocsátást közvetítve a bűneit megbánó, megvalló és a jóvátételre törekvő hívőnek kiszolgáltatja
A bűnbánat szentsége (jutalmazott pályamunka, Eger 1883)
(1883 PallasLex.)
Az egyház mindenkor különös gondot fordított arra, hogy csak alkalmas egyének szolgáltassák ki a bűnbánat szentségét
(1893 PallasLex.)
bűnbánat szentsége, […] a kat.katolikus egyház hét szentségének egyike
(1995 MagyarNagyLex.)
Sz: bűnbánati, bűnbánatos
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. bűnbánat hete

Beállítások