bűnjel fn 2B6

1. (Jog) ’bűncselekményre, ill. annak elkövetőjére utaló, a büntetőeljárás során bizonyítékként használható tárgy, dolog’ ❖ Corpus delicti. Bün-Jel (1806 Ottlik Dániel C3373, 32) | nem fejtetett ki elég erély a vizsgáló biró részéről arra nézve, hogy a hatóság az összes bünjelek birtokába jusson (1871 A magyar munkásmozgalom története C4917, 204) | Fiakkeron vitték Petrónét a főkapitányságra, egy másik kocsin a lefoglalt bünjeleket szállitották (1902 Budapesti Hírlap júl. 3. C4690, 4) | A pincében a nehezen mozdítható bűnjel: egy szétfúrt-robbantott Wiese-Wertheim-féle újdonatúj páncélszekrény (1988 Lengyel Péter 9397008, 296).

2. (tréf) ’kárhoztatott, ill. tiltott dolog elkövetéséről árulkodó, arra utaló jel, nyom’ ❖ szeretett volna úgy állni, hogy eltakarja a reggeli minőségét eláruló „bünjeleket(1889 Szabó Endre C3770, 20) | A kékes füstkarikák álmodozva szálldosnának a magasba, de mégis tanácsosabb ezen bűnjeleket az újságlap legyezésével idejekorán eloszlatni (1912 Krúdy Gyula CD54) | [a berlini utcákon] lépten-nyomon találkozni a kutyák „bűnjeleivel(1997 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég, Jog is) ’vmiben bűnös(nek tartott) személy testére sütött szégyenbélyeg’ ❖ Homloka dúlt mezején bűnjelt karcolva, [a megcsonkított embert] kihajtják A magyar ős-földről (1879 Szabó Dávid C3764, 251).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

bűnjel főnév 2B6
1. (Jog)
bűncselekményre, ill. annak elkövetőjére utaló, a büntetőeljárás során bizonyítékként használható tárgy, dolog
Corpus delicti. Bün-Jel
(1806 Ottlik Dániel)
nem fejtetett ki elég erély a vizsgáló biró részéről arra nézve, hogy a hatóság az összes bünjelek birtokába jusson
(1871 A magyar munkásmozgalom története)
Fiakkeron vitték Petrónét a főkapitányságra, egy másik kocsin a lefoglalt bünjeleket szállitották
(1902 Budapesti Hírlap júl. 3.)
A pincében a nehezen mozdítható bűnjel: egy szétfúrt-robbantott Wiese-Wertheim-féle újdonatúj páncélszekrény
(1988 Lengyel Péter)
2. (tréf)
kárhoztatott, ill. tiltott dolog elkövetéséről árulkodó, arra utaló jel, nyom
szeretett volna úgy állni, hogy eltakarja a reggeli minőségét eláruló „bünjeleket
(1889 Szabó Endre)
A kékes füstkarikák álmodozva szálldosnának a magasba, de mégis tanácsosabb ezen bűnjeleket az újságlap legyezésével idejekorán eloszlatni
(1912 Krúdy Gyula)
[a berlini utcákon] lépten-nyomon találkozni a kutyák „bűnjeleivel
(1997 Magyar Hírlap)
3. (rég, Jog is)
vmiben bűnös(nek tartott) személy testére sütött szégyenbélyeg
Homloka dúlt mezején bűnjelt karcolva, [a megcsonkított embert] kihajtják A magyar ős-földről
(1879 Szabó Dávid)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások