bürge (6B) l. birka
birka fn 6A berke (nyj) , birge (nyj) , birke (nyj) , bürge (nyj)
1. ’az ún. házi juh mint állat; juh’ ❖ Nyírt Bűrkék kis gyapját akár veregette (1774 Dugonics András ford.–Vergilius C1484, 267) | Itélje-meg ezek szerént akárki, hogy jobb e a’ berkének (juhnak) a’ maga gyapját, mely helyett más n, olló alá botsátani, vagy farkasok fogára birni (1793 Andrád Sámuel C2903, 158) | Ezer birkéjénél több van (1813 Kazinczy Ferenc C2563, 223) | ha birkád vész el, vagy gyisznód, igaz-e, hogy utánna mégy oszt mögkeresöd? (1900 Gárdonyi Géza 9173007, 82) | ezer birkát hajtok ki legelni naponta, s legsűrűbb tejet én iszom, én fejek (1982 e. Kerényi Grácia ford.–Theokritosz 9324050, 77) | Az autósokat táblák figyelmeztetik a „juhveszélyre”, vagyis arra, hogy a birkák bármikor keresztezhetik útjukat (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. (kissé rég) ’〈az ősi magyar juhfajtákkal szemben:〉 nyugat-európai eredetű, rövid, finom gyapjas juhfajták vmelyike, kül. az ún. merinó juh’ ❖ nem mind egy formák a’ juhok, … azokat a’ mellyeknek semmi szarvok nintsen, és apró tömött szőrüek, hívják Birgéknek vagy birkáknak (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 521) | [a] gyeplegelőn 30-40,000 darab birka, ugyanannyi magyar juh és oláh purzsa zsibong (1891 Móricz Pál¹ 8322001, 19) | Ősi juhfajtáink (racka, cigája) kis-ázsiai származásúak. Merinó a 18. század közepén került Magyarországra, csakis ezt a juhfajtát nevezték birkának (1991 Magyar néprajz CD47).
1b. ’az ún. házi juh levágva (és fogyasztásra előkészítve)’ ❖ meg-nyuzott Birkék (1792 Gáti István C1862, 163) | ökrök, birkák húsát felfüstöljétek (1886 Jókai Mór CD18) | Sütnek kis ökröt, birkát (1954 Juhász Ferenc 9285020, 58) | Megvárta, hogy kifollyon a vér, akkor vállára vette a birkát, mint ahogy a gabonászsákokat szokta, bevitte az udvarába, megnyúzta és kibelezte (1986 Gion Nándor 9190004, 100).
1c. ’birkahús’ ❖ megkóstoltattam vele a paprikás bürgét (1877 Jókai Mór CD18) | keleti országok bárányból, birkából készült gasztronómiai csemegéi (libanoni pita, báránypástétom, bárány-kebab piláffal) (1998 Új Könyvek CD29).
2. (pejor) ’az ostobaságig jámbor, türelmes, bárgyú ember’ ❖ Oh én birka! (1834 Vörösmarty Mihály C4536, 182) | Szeretnék valami nagyon szépet mondani, de kegyeddel szemközt ostoba birka leszek, s csak azt mondom – haj – hogy semmit sem mondok (1863 Szigligeti Ede 8446014, 41) | a nagy árokban játszadozó gyerekek kövekkel kezdtek dobálni, én pedig nagy örömmel viszonoztam ezt ugyanígy. – Megjött a birka! – kiabálták (1949 Radó György ford.–Gorkij 9544003, 75).
2a. (jelzőként) (pejor) ’ilyen 〈ember〉 v. ilyen emberekből álló 〈csoport〉’ ❖ Ezen az alapon szó se lehet a szociális emberi közösség megépítéséről. – Ismerem, ezt így tartja a szocialisták birka értelmisége (1927 Kassák Lajos CD10) | a „birka” turisták inkább szó nélkül átadják a pénzt, mintsem ujjat húzzanak az egyébként relatíve kisstílű támadóikkal (1995 Magyar Hírlap CD09).
UB: -betegség, -tartás, -tenyésztés.
Fr: kerge.
ÖE: ~bunda, ~faggyú, ~gyapjú, ~hodály, ~képű, ~nyírő, ~pásztor, ~tej.
Vö. CzF. birge, ~, birke; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. berka, berke¹, ~