bütü fn 1C 

1. (Műsz is) ’(rönk)fa keresztmetszete, szálirányára merőlegesen vágott felülete, ill. deszkának, (vmely tárgyon levő) lécnek stb. a vége’ ❖ büt [=] vége, hegye valaminek (1784 Kisded szótár C0815, 15) | a’ Tökének bütüjit szurkos-viaszszal gondoson bé-kenni (1794 Gyarmathi Sámuel ford.–Campe C1949, 135) | bütügyalu, ives tokban levö ferde élü gyalu a dongák bütüjének síkozására (1893 PallasLex. CD02) | Gerendafej, a gerendának két vége v. bütüje, melynél fogva a gerendát beágyazzák (1914 RévaiNagyLex. C5706, 265) | Lyukakat fúrunk a lécek bütüjébe, mert kockázatos lenne azonnal beverni oda a szeget, biztosan szétrepedne (1943 Sztrókay Kálmán 9687002, 145) | [A fajegy:] minőséget jelző jegy, amelyet a deszka bütüjébe tesznek a kereskedelmi forgalomba kerülő áruk osztályozása alkalmával (1979 NéprajziLex. CD47) | [a tulajdonos a kivágott gesztenyefa] bütüjén 300 évet számolt (1985 Majer Antal CD52).

1a. (rég v. nyj) ’a kévének a kalászokkal ellentétes vége’ ❖ A kalangyálás úgy esik meg, hogy az egyik kettős kévét bütüre állítják, az az a’ kéve azon felét, mellyen a’ fők vagynak felfelé (1840 Vasárnapi Újság C0433, 433) | Úgy fektetik ide [ti. a csűrbe] a kévéket be, hogy bütüvel kifelé álljon, hegyével pedig befelé, nehogy a madarak elszedjék, vagy a csapós esőben megcsirázzék a szem (1903 Néprajzi Múzeum Értesítője C6959, 6).

1b. (Hajó) ’vitorlarúd (vége)’ ❖ résút a tengeri ember Hajlítván a bütűt, a vásznat balra behúzza (1869 Baksay Sándor C0733, III) | A vitorlaszéleknek belső vágatát vitorlahajlatnak, alsó végeit szarvaknak, ezek közül a szélfélen fekvőt szélszarvnak, a felső végeket felső szarvnak v. bütüknek hívják (1926 RévaiNagyLex. C5715, 398).

2. (nyj) ’vmely (használati) tárgynak, kül. bútordarabnak keskenyebb oldal(lapj)a, vége’ ❖ A kőkoporsó egyik bütüjén semmi felirat, de másikán az emlékkő keletkezési idejét jelző […] felirat van bevésve (1870 Orbán Balázs CD22) | [a hétfalusiak díszágyának sajátossága], hogy a párnák nincsenek fekmentesen rakva, hanem élére állitva, s azok bütüje nem annyira a himzés, mint inkább a szövet szépsége és tarkasága által tünik fel (1873 Orbán Balázs CD22) | Kötő 1. kő- v. téglafalazatban az a kőkocka v. tégla, melynek bütüje (rövidebb oldala) van a fal szinében (1915 RévaiNagyLex. C5708, 193) | Föld, homok, kavics szállításával kapcsolatosan terjedt el a zárt kocsiszekrény, s vele a hozzá szükséges aldeszkák, deszkából készült szekéroldalak és szekérvégek (székely bütü, köznyelvi súber) (1999 Magyar néprajz CD47) | A vetett ágy kétbetétes keretből állt, egyik bütüjét mintázták (2000 Természet Világa CD50).

2a. (rég, ritk) ’balta foka, vastag(abb) vége’ ❖ Jelző balta, bütüjén az erdőbirtokos vagy pagony nevének kezdőbetüjét vagy más jelt viselő balta, melylyel a kivágandó fa töve, vagy az eladott törzs megjelöltetik (1895 PallasLex. CD02).

2b. (rég, ritk) ’vmely földterület vége’ ❖ Szilfarka, (régen e tájon volt szilfás erdőrésznek kikeskenyedett bütüje. Szilfák nyomai ma is látszanak) (1873 Magyar Nyelvőr C5940, 45) | Az özvegy kertjének a bütüje a mienkig ér (1897 Petelei István C3491, 145).

3. (nyj) ’ház v. más épület keskenyebb oldalfala, vége’ ❖ Ezen belső vár nyugotra néző keskenyebb bütüjénél […] a hegygerincz vagy 15 öl mélységre át van metszve (1868 Orbán Balázs 8340002, 30) | A lakházak itt is bütüvel vannak az utczára forditva (1870 Orbán Balázs CD22) | A férje a ház bütüjénél vele szembe bukkant (1886 Jakab Ödön C2197, 32) | Volt a ház hátulsó bütüjénél egy kicsi műhelyszoba (1934 Tamási Áron 9701011, 34) | [képaláírásban:] fal és tetőváz a ház bütüje felől (1977 NéprajziLex. CD47).

3a. (nyj, átv is) ’nyeregtetőt v. íves kiképzésű boltozatot a felmenő fal síkjában lezáró falrész, oromfal’ ❖ A kereszthajók egyenes zárodásu bütüjét dús alakitásu köríves bodor (fries) és egy tág nyilatu nagy körives ablak ékiti (1873 Orbán Balázs CD22) | a boltozat szabad vége a boltozat homloka, bütüje vagy pajzsa (1893 PallasLex. CD02) | [a ház] bütüjében a kereszttel az eget kérdezte folyton (1928 Tamási Áron 9701002, 47) | [Tamási Áronnak] ezt az utolsó munkáját zokszó nélkül tűzhetjük oda (az életmű bütüjére) – miként a házépítők szokták a befejezettség s majd a beköltözés örömének szimbólumaként (1975 Sütő András 2042051, 83) | Az oromzat megjelölésére tájanként eltérő terminusok alakultak ki: bütü (Erdély), tűzfal (Ny-Dunántúl, ÉK-Mo.), csúcsfal, homlokfal, homlok (Dunántúl) (1981 NéprajziLex. CD47).

4. (nyj) ’hegyvonulat (meredeken) kiemelkedő orma, hegyfok’ ❖ Rakván rakva volt itt a hegy’ bütüje Dragonyossal (1847 Döbrentei Gábor C1445, 140) | Bütü … névvel a székely oly hegyfokot szokott jelölni, mely nem hegyesen, hanem kerekdeden végződik (1868 Orbán Balázs C3352, 60) | A Nagy-Hagymás északi bütüje képezi legdélről ezen gyönyörü panoráma legmagasabb kiinduló pontját, óriási sziklái félelmes magasságig nyulnak fel (1869 Orbán Balázs 8340008, 101).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. bütü¹