akháj mn és fn 4A
I. mn
1. (Tört) ’i. e. 1900 körül a Peloponnészosz félszigetre bevándorolt és ott megtelepedett ógörög 〈törzs〉, ill. e törzshöz tartozó, vele kapcs.’ ❖ [a pelazg nép] műveltségének alakulása, fejlődése alakítja meg a fejlődési korszakokat Görögországban, mely korszakok a pelazg (őskor), achai (hőskor), végre hellén (történeti kor) (1894 PallasLex. CD02) | Az akháj műveltség (1994 Új Könyvek CD29) | A Krisztus előtti II. évezred elején vándoroltak be a Peloponnézoszi-félszigetre az akháj és ion törzsek, összeolvadva az itt élő őslakókkal (pelazgok) létrehozták a mükénéi kultúrát (XVI–XIII. század) (1999 Magyar Hírlap CD09) | Helóta: eredetileg Lakónia akháj őslakói, akik miután a dórok leigázták őket, a spártai állam tulajdonában lévő rabszolgák lettek (2000 Magyar Hírlap CD09).
2. (irod) ’〈Homérosz eposzaiban, ill. azok nyomán:〉 görög 〈nép〉, ill. e néphez tartozó, vele kapcs.’ ❖ régi Erkölts, ’s Spártai férfi Kar Küszdött, vezérlett Fergetegid között Birkozva győztél Herkulesként Achai kard rezegett kezedben (1796 k. Berzsenyi Dániel 8054001, 7) | visszafutott a hajókhoz már valamennyi acháj sarj (1952 Devecseri Gábor ford.–Homérosz 9108074, 306) | Acháj hajósaim babonás iszonyattal rebegték (1952 Márai Sándor 9421019, 104) | a lándzsa csaták kezdetein már töredezvén tört az akháj meg a trójai nép közt (1962 Devecseri Gábor ford.–Aiszkhülosz 9108016, 191).
II. fn
1. (hat ne-vel, tbsz-ban) (Tört) ’i. e. 1900 körül a Peloponnészosz félszigetre bevándorolt és ott megtelepedett ógörög törzs’ ❖ Négy főtörzsre szakadtak ők [ti. a görögök]: az iónok, dórok, aeolok és acháiak [!] törzseire, a régibb időben leginkább az utóbbi két törzs szerepelt, később pedig az iónok és dórok képviselték a hellén nemzetet (1884 Hunfalvy János 8191002, 44) | [a 2. évezred közepe táján] az akajusák (akhájok), aivalasok (aiólok), daanuk (danaók), dardanuk (dardánok) és javánuk (iónok) az előtörő, fiatal indoeurópaiakat [képviselték a Földközi-medencében] (1942 Várkonyi Nándor 9758002, 236).
1a. (ne-vel) (ritk, Tört) ’e törzshöz tartozó személy, kül. férfi’ ❖ a legderekabb achaiok közül 1000-en Rómába hivattak s macedon érzületük miatt részben kivégeztettek, részben fogságba jutottak (1893 PallasLex. CD02).
2. (tbsz-ban, rendsz. hat ne-vel) (irod) ’〈Homérosz eposzaiban, ill. azok nyomán:〉 a görög nép (egy csoportja)’ ❖ Nevem Homéros és e hárfa Egyetlenem és mindenem. Zengtem az achájok küzdelmét, Achilleus búját, hevét (1895 Palágyi Lajos 8348004, 10) | Az achaiok olyan görögtüzet gyártottak, mely olthatatlanul égett még a vízben is, hullámok alatt (1921 Kosztolányi Dezső CD10) | Sajnálkozással láttam, hogy az achájoknak, – talán épen a trójai háboru alatt elkövetett harácsolásaik következtében, – nincs túlságos kereskedelmi hitelük a világban (1952 Márai Sándor 9421019, 98) | Akhájoké lett Trója (1962 Devecseri Gábor ford.–Aiszkhülosz 9108016, 197).
2a. (rendsz. ne-vel) (irod) ’e néphez tartozó személy, kül. férfi’ ❖ Zengd istennőm a Péliszfi Achillesz haragját. A veszedelmest, mely sok achájnak adta halálát (1895 Jókai Mór ford. CD18) | bárha olyan vagyok én, mint egy ércinges acháj sem, harcban mindenkép, ha tanácsban akad kitünőbb is (1952 Devecseri Gábor ford.–Homérosz 9108074, 306) | [Nestornak] mesélnem kellett Ithakáról, a hazatért achájok sorsának változásáról (1952 Márai Sándor 9421019, 82).
Vö. IdSz.; ÉKsz.².