cabár (I. 14A1 II. 4A4) l. cábár

cábár mn és fn (rég v. nyj)cabár, cábér, cajber

I. mn 14A1

1. ’elhanyagolt, rongyos öltözetű, lompos 〈személy〉’ ❖ cábár: pongyola, szakadott öltözetű (1878 Magyar Nyelvőr C5945, 137) | czábír: loncsos (1880 Magyar Nyelvőr C5947, 138) | Cábár (cabér, cajber sat.): 1) lompos, rendetlen v. elhanyagolt öltözetű (1895 Szinnyei József C5958, 51) | Cábár: 1. rendetlen […]; cábárul van öltözve (1913 Magyar Nyelvőr C5970, 260).

1a. ’elhanyagolt állapotban levő, gondozatlan 〈hely, terület〉’ ❖ cábár udvar: rendetlen, piszkos udvar (1907 Magyar Nyelvőr C5965, 93) | cábár […], cábér (Szamoskóród) mn. […] 3. ’gazdátlan, elhanyagolt’ (udvar, kert) (1935 Csűry Bálint C6654, 121).

2. ’komisz, szemtelen 〈személy, kül. gyerek〉’ ❖ Cábár (cabér, cajber sat.): […] 2) szabadjára hagyott, helytelen magaviseletű, vásott (gyermek) (1895 Szinnyei József C5958, 51) | Tizenhat forintért ennyi meg ennyi bútort! Ezek a cábár asztalosok mit nem kérnek érte, lám az a belga nyelvű Kappan Győrffy csak egyfiókos ládáért elkér mai időben öt pengőt! (1905 Móricz Zsigmond C3231, 21) | Ahogy a könnyes, bohókás, eleven emlékek megrohanták az írót mint ahogy cábér gyerekhad, ujjongva és szepegve csimpaszkodik a papán, aki valami nagy látványosságra viszi őket hazulról (1923 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | cábár […], cábér (Szamoskóród) mn. […] 4. ’neveletlen, vásott’ Ezek a cá·bár kkök (1935 Csűry Bálint C6654, 121).

3. ’könnyűvérű, feslett, ill. prostituált 〈nő〉’ ❖ Barca Maris: cábár lány (1911 Magyar Nyelvőr C5968, 93).

4. ’gazdátlanul kóborló, tilosban járó, bitang 〈jószág, állat〉’ ❖ Czábár (rizet nélkl való) (1833 Tudományos Gyűjtemény C7250, 77) | Czabár; őrizet nélkül való. Szathmár vidéki szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 83) | cábár […], cábér (Szamoskóród) mn. 1. ’olyan (lúd), amelyik már elvégezte a kotlást s egyidőre szabadjára eresztik, hogy majd hízásra fogják’. 2. ’gondviseletlen, kóbor, tilosba járó’ Cábár liba, malac (1935 Csűry Bálint C6654, 121).

II. fn 4A4

1. ’〈becsmérlésként is:〉 könnyűvérű, feslett nő, ill. prostituált, szajha’ ❖ czajber: erényekkel meghasonlott leány (1873 Magyar Nyelvőr C5940, 378) | czajber: ringyó (1910 Magyar Nyelv C5852, 332) | [Vitorisz] érthetetlenül dühbe jött hirtelen: többször is, idegesen emlegette, hogy [Erzsi] késik, – aztán „ronda-cábér”-nak nevezte és még sokkal rosszabbnak is (1916 Kaffka Margit 9290041, 41).

2. ’félkegyelmű, bolondos ember’ ❖ Alávaló lett a falu előtt volta, Nevették az ifjak, a véne csufolta; Falu czábárja volt, ide-oda lökték, A garád alatt hált, ha fel nem költötték (1885 e. Tóth Endre¹ C4271, 23) | Cabár, így: cábár, a. m. félkegyelmű, bolondos. Tiszafüreden egy bolondos embert neveztek el Cábár Jankónak (1902 Magyar Nyelvőr C0360, 216).

Vö. CzF. czabár, czábér; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

cabár lásd cábár
cábár melléknév és főnév (rég v. nyj)
cabár I. 14A1 II. 4A4
cábér I. 14D1 II. 4D1
cajber I. 14D1 II. 4D1
I. melléknév 14A1
1.
elhanyagolt, rongyos öltözetű, lompos 〈személy〉
cábár: pongyola, szakadott öltözetű
(1878 Magyar Nyelvőr)
czábír: loncsos
(1880 Magyar Nyelvőr)
Cábár (cabér, cajber sat.s a többi): 1) lompos, rendetlen v.vagy elhanyagolt öltözetű
(1895 Szinnyei József)
Cábár: 1. rendetlen […]; cábárul van öltözve
(1913 Magyar Nyelvőr)
1a.
elhanyagolt állapotban levő, gondozatlan 〈hely, terület〉
cábár udvar: rendetlen, piszkos udvar
(1907 Magyar Nyelvőr)
cábár […], cábér (Szamoskóród) mn.melléknév […] 3. ’gazdátlan, elhanyagolt’ (udvar, kert)
(1935 Csűry Bálint)
2.
komisz, szemtelen 〈személy, kül. gyerek〉
Cábár (cabér, cajber sat.s a többi): […] 2) szabadjára hagyott, helytelen magaviseletű, vásott (gyermek)
(1895 Szinnyei József)
Tizenhat forintért ennyi meg ennyi bútort! Ezek a cábár asztalosok mit nem kérnek érte, lám az a belga nyelvű Kappan Győrffy csak egyfiókos ládáért elkér mai időben öt pengőt!
(1905 Móricz Zsigmond)
Ahogy a könnyes, bohókás, eleven emlékek megrohanták az írót mint ahogy cábér gyerekhad, ujjongva és szepegve csimpaszkodik a papán, aki valami nagy látványosságra viszi őket hazulról
(1923 Tersánszky Józsi Jenő)
cábár […], cábér (Szamoskóród) mn.melléknév […] 4. ’neveletlen, vásott’ Ezek a cá·bár kkök
(1935 Csűry Bálint)
3.
könnyűvérű, feslett, ill. prostituált 〈nő〉
Barca Maris: cábár lány
(1911 Magyar Nyelvőr)
4.
gazdátlanul kóborló, tilosban járó, bitang 〈jószág, állat〉
Czábár (rizet nélkl való)
(1833 Tudományos Gyűjtemény)
Czabár; őrizet nélkül való. Szathmár vidéki szó
(1838 Magyar tájszótár)
cábár […], cábér (Szamoskóród) mn.melléknév 1. ’olyan (lúd), amelyik már elvégezte a kotlást s egyidőre szabadjára eresztik, hogy majd hízásra fogják’. 2. ’gondviseletlen, kóbor, tilosba járó’ Cábár liba, malac
(1935 Csűry Bálint)
II. főnév 4A4
1.
〈becsmérlésként is:〉 könnyűvérű, feslett nő, ill. prostituált, szajha
czajber: erényekkel meghasonlott leány
(1873 Magyar Nyelvőr)
czajber: ringyó
(1910 Magyar Nyelv)
[Vitorisz] érthetetlenül dühbe jött hirtelen: többször is, idegesen emlegette, hogy [Erzsi] késik, – aztán „ronda-cábér”-nak nevezte és még sokkal rosszabbnak is
(1916 Kaffka Margit)
2.
félkegyelmű, bolondos ember
Alávaló lett a falu előtt volta, Nevették az ifjak, a véne csufolta; Falu czábárja volt, ide-oda lökték, A garád alatt hált, ha fel nem költötték
(1885 e. Tóth Endre¹)
Cabár, így: cábár, a. m.annyi mint félkegyelmű, bolondos. Tiszafüreden egy bolondos embert neveztek el Cábár Jankónak
(1902 Magyar Nyelvőr)
Vö. CzF. czabár, czábér; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások