cafatos mn 15A

1. ’cafatokra szakadozott, foszlott, rongyos 〈öltözet〉, ill. ilyen öltözetet viselő 〈személy〉’ ❖ ? E közben egy cafatos, nyírott haju, mintegy tiz éves […] leány sompolygott anyja oldalához, retkes ujjait folyamatosan szájában tartva (1867 Tolnai Lajos C4216, 135) | az olasz – mint a mócz czafatos bundáját – Nyárra fel, őszön le, hajtja selyem nyáját (1879 Arany János C0657, [257]) | [ő intézte az] izzószemű, cafatos kóborlóknak minden néven nevezendő ügyes-bajait (1891 Szűry Dénes C4075, 256) | lábszáramon végighasítottak az elszáradt gallyak, rongyos ingemet még cafatosabbá tépték a kiálló, hegyes csonkok (1937 Darvas József CD10).

1a. ’összetapadt, csimbókos 〈szőrzet〉, ill. ilyen szőrzettel borított 〈testrész〉’ ❖ Ime arcképe: Kopasz koponya, cafatos nagy szakál (1889 Justh Zsigmond 8213009, 371) | [a kutya] czafatos farkáról […] öklömnyi gubanczokban lógott le egy fél határ bogácsa (1892 Ágai Adolf C0545, 304) | [a kuvasznak] a beleragadt bogáncstól-tövistől örökké tépett, czafatos volt a bundája (1900 Bársony István C0841, 123).

1b. ’olyan 〈testrész, seb, váladék stb.〉, amelyen v. amelyben alaktalan cafatok, foszlányok vannak’ ❖ [Az ún. faraszályban szenvedők] néha mejjcsontfájásról is panaszkodnak, mire száraz vagy enyekes hurut, czafatos vérkivetés, éjjeli izzadozás, egészen ellankasztó derékfájás […] bekövetkeznek (1847 Malatides Dániel 8291001, 16) | a koponya balrészén egy hátulról előre futó másfél hüvelyknyi hosszu, négy vonalnyi mély czafatos sebet [találtam] (1872 A magyar ellenzék küzdelmei 8492012, 19) | A hüvelynek diftériás gyulladása is előfordul, ez rendkívül nagy fájdalommal, magas lázzal s bűzös, cafatos folyással jár (1914 RévaiNagyLex. C5706, 429) | vérzőn meredő, cafatos koponyacsonkra (1933 Szirmai Károly 9680001, 109).

2. (nyj) ’sáros, lucskos, csatakos 〈személy〉, ill. átnedvesedett, lucskos 〈tárgy, dolog〉’ ❖ Czafatos, sárós, mocskos, rongyos; máskép czafantos. Göcsei szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 83) | Úri dáma volnál Ha még czifrább volnál, Otthon két könyökig Czafatos nem volnál (1857 Jókai Mór C2255, 148) | [a] diákok is csavargással töltötték a délutánt, este hazajöttek, természetesen sárosan, cafatosan (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | Igazgatja a rövid, cafatos szárat a cseréppipába (1899 Cserzy Mihály C1302, 16) | czafatos = harmatos; vizes, lucskos (1913 Magyar Nyelv C5855, 426).

2a. (nyj) ’sáros, latyakos, locspocsos 〈időjárás〉’ ❖ Zákányos idő: lucskos, czafatos idő (1904 Magyar Nyelvőr C5962, 178).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. cafat; ÉKsz.; ÚMTsz.

cafatos melléknév 15A
1.
cafatokra szakadozott, foszlott, rongyos 〈öltözet〉, ill. ilyen öltözetet viselő 〈személy〉
?
E közben egy cafatos, nyírott haju, mintegy tiz éves […] leány sompolygott anyja oldalához, retkes ujjait folyamatosan szájában tartva
(1867 Tolnai Lajos)
az olasz – mint a mócz czafatos bundáját – Nyárra fel, őszön le, hajtja selyem nyáját
(1879 Arany János)
[ő intézte az] izzószemű, cafatos kóborlóknak minden néven nevezendő ügyes-bajait
(1891 Szűry Dénes)
lábszáramon végighasítottak az elszáradt gallyak, rongyos ingemet még cafatosabbá tépték a kiálló, hegyes csonkok
(1937 Darvas József)
1a.
összetapadt, csimbókos 〈szőrzet〉, ill. ilyen szőrzettel borított 〈testrész〉
Ime arcképe: Kopasz koponya, cafatos nagy szakál
(1889 Justh Zsigmond)
[a kutya] czafatos farkáról […] öklömnyi gubanczokban lógott le egy fél határ bogácsa
(1892 Ágai Adolf)
[a kuvasznak] a beleragadt bogáncstól-tövistől örökké tépett, czafatos volt a bundája
(1900 Bársony István)
1b.
olyan 〈testrész, seb, váladék stb.〉, amelyen v. amelyben alaktalan cafatok, foszlányok vannak
[Az ún. faraszályban szenvedők] néha mejjcsontfájásról is panaszkodnak, mire száraz vagy enyekes hurut, czafatos vérkivetés, éjjeli izzadozás, egészen ellankasztó derékfájás […] bekövetkeznek
(1847 Malatides Dániel)
a koponya balrészén egy hátulról előre futó másfél hüvelyknyi hosszu, négy vonalnyi mély czafatos sebet [találtam]
(1872 A magyar ellenzék küzdelmei)
A hüvelynek diftériás gyulladása is előfordul, ez rendkívül nagy fájdalommal, magas lázzal s bűzös, cafatos folyással jár
(1914 RévaiNagyLex.)
vérzőn meredő, cafatos koponyacsonkra
(1933 Szirmai Károly)
2. (nyj)
sáros, lucskos, csatakos 〈személy〉, ill. átnedvesedett, lucskos 〈tárgy, dolog〉
Czafatos, sárós, mocskos, rongyos; máskép czafantos. Göcsei szó
(1838 Magyar tájszótár)
Úri dáma volnál Ha még czifrább volnál, Otthon két könyökig Czafatos nem volnál
(1857 Jókai Mór)
[a] diákok is csavargással töltötték a délutánt, este hazajöttek, természetesen sárosan, cafatosan
(1887 Mikszáth Kálmán)
Igazgatja a rövid, cafatos szárat a cseréppipába
(1899 Cserzy Mihály)
czafatos = harmatos; vizes, lucskos
(1913 Magyar Nyelv)
2a. (nyj)
sáros, latyakos, locspocsos 〈időjárás〉
Zákányos idő: lucskos, czafatos idő
(1904 Magyar Nyelvőr)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. cafat; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások