cafol (1a) l. cáfol

cáfol ige 1a 

1. ts ’〈állítást, feltevést stb.〉 annak helytálló voltát, igazságtartalmát v. érvényességét (érvekkel, tényekkel) megkérdőjelezve kétségbe von vki, vmi, ill. 〈eseményt, jelenséget stb.〉(létének v. megtörténtének ellenkezőjét bizonyítva) tévesnek, valótlannak állít v. mutat vki, vmi’ ❖ Formeit olvasom, ki Voltérnek tudományát cáfolja s az igaz keresztyénséget védelmezi (1778 Bessenyei György¹ 7044018, 51) | [Csengery Antal beszédében] az Akadémiák ellen az európai sajtóban hangoztatni szokott vádakat megkapó érvekkel czáfolta, az Akadémiák fenállásának szükségességét kimutatta (1878 Századok CD57) | E nevetséges hireszteléseket cáfolni sem érdemes (1952 Márai Sándor 9421019, 84) | [a levél] cáfolja, hogy a balesetnél bárki is meghalt volna (1964 Lovas Gyula CD52) | Az izraeli hadsereg hivatalos közleményben cáfolta a népszerű napilap értesülését [a kitelepítésekről] (1994 Magyar Hírlap CD09).

1a. tn magára cáfol (irod) ’önellentmondásba kerül, ellentmond önmagának’ ❖ Ez után a csalódás után mintha mást várhatna az ember Wlassicstól, kinek rá kellett jönnie, hogy az ő liberalizmusa már anakronizmus. Azt azonban nem, hogy megalázva magát magára cáfoljon (1901 Ady Endre CD0801) | a megnyugvást, hitet hivatásból prédikáló így cáfol magára: – Az anyja fut, keresi, összerogy. Kegyetlen az Isten. Bizony szegény, ki olyan jó erkölcsű vagy és mégis … (1921 Hatvany Lajos 9229010, 35).

1b. ts ’kijelentésével, szavaival megkérdőjelez, állításában hiteltelenné tesz v. meghazudtol vkit’ ❖ másokat azzal czáfolsz, hogy nints igaz hitek, mert Istennel természettel ellenkező dolgokat tanitanak, tsak azért hogy emberek mondották azt nékik (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044011, 128) | Oktass, tzáfolj, igazíts útba, valahol hibázok, ’s juttasd eszembe, ’a mit kihagytam ’s kihagynom nem kellett volna (1804 Kis János¹ C2556, 227) | [Szókratész] Athén térein ócsárgott az ócsárgókkal, tanította, czáfolta őket s mint Krisztus a vakokat látókká, tudókká akarta tenni a tudatlanokat (1893 Péterfy Jenő 8363004, 200) | [az anyám] utolsó szava is az volt hozzám, hogy a leendő anyóst ne cáfoljam semmiben (1907 Gárdonyi Géza C5321, 25) | A volt miniszterelnök, némiképp cáfolva önmagát, így folytatja emlékezéseit (1984 Vigh Károly 1162002, 266).

2. ts (vál) ’〈vmely dolog, ill. cselekedetével, megnyilvánulásával vki〉 tévesnek v. hamisnak mutat, megkérdőjelez vmit’ ❖ [Jézus] utánna következett mártirominak példáúl tsendes és kellemetes tekintetet mutatott [a keresztfán], mellyel kegyetleneinek undok ostoroztatásait tzáfolni láttatott (1777 Bessenyei György¹ ford.–Mária Terézia C1100, 17) | Én nem tudnám tet mostan meg-tromfolni, És vakmerségét fegyverrel tzáfolni, Meg-tészem! és minden nemzetet fel-költök, A’ vett ſebeinkért rajta boszszút töltök (1800 Perecsényi Nagy László 7262001, 9) | állításom mindaddig dönthetlen axioma, mig azt jövendő történetek nem czáfolják (1831 Széchenyi István CD1501) | Az artisták percenként cáfolják a valóság törvényeit, főképp a nehézkedését (1938 Bálint György CD10) | hadvezéri képességeit rendre cáfolják kudarcai (1983 Szalay Károly 1144011, 154).

2a. tn cáfol vkire (kül. szem nm-i vonzat esetén) ’〈vmely dolog, ill. cselekedetével, megnyilvánulásával vki〉 igazolja, tanúsítja, hogy (várakozásában, kijelentésében stb.) tévedett vki’ ❖ Szeretnék e műveitekkel rátok cáfolni, hogy lám hit nélkül lehetetlenek, semmik vagytok (1903 Prohászka Ottokár 1125021, 48) | azért vagyok borúlátó, hogy rám cáfoljon a valóság (1984 Bodor Pál 1019004, 18) | Érvelésük racionalitásához nem férhet kétség, ám a „mai magyar valóság” mégis rájuk cáfolt (1998 Magyar Hírlap CD09).

2b. tn cáfol vmire ’〈vmely dolog〉 nyilvánvalóvá teszi, hogy vmi téves, hamis, nem állja meg a helyét, rácáfol vmire’ ❖ egyszerre minden várakozásra cáfolva, nem a kis kertajtónak tartott, hanem rózsafái közé a kertbe (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Abban a hiszemben, hogy menthetetlen mind a két szeme, megtanulta a Braille-írást. Nagy előny, mondogatta korára cáfoló sztoicizmussal, mert este, a takaró alatt is lehet olvasni, nem fázik a keze (1960 Cs. Szabó László 9093010, 577) | a dabadi epizódra cáfoló kép (1964 Szabó Magda 9630002, 151).

3. ts (rég v. nyj) ’gyaláz, ócsárol, szidalmaz vkit’ ❖ mihelyt a kapuhoz érkezett, A strázsát tzáfolta ’s azzal fegyverkezett (1784 Bálintitt János ford.–Cronegk C0749, 99) | Eddig, ha szerettem, ’s ró’sám el-vesztettem, Fütyöltem ’s fürkésztem Mind addig, míg másra … Akadtam, tzáfóltam, ’S amazt ki-nevettem (1800 Lukáts Miklós C2948, 89) | cáfol: kötelőzködik, ellene tör (1892 Magyar Nyelvőr C0359, 477).

4. tn (rég, nyj is) cafol ’(korábbi) haladási iránnyal ellentétes irányba halad, ill. hátrál’ ❖ czáfol: hátrál (a ló) (1872 Magyar Nyelvőr C0358, 232) | A kurucok kétfelé szaladtak, az egyik rész a feleségemmel Sturec felé loholt, a másik rész a társzekerekkel Podhrágy felé cafolt (1882 Jókai Mór CD18) | itt a császár parancsa, rögtön hagyjam abba az ostromot és gyorsmenetekkel cafoljak Bécs alá, mert Ausztria és Stájerország lángban áll (1936 Herczeg Ferenc 9241004, 258).

5. ts (nyj) cafol ’〈személy, csoport füvet, vetést〉 legázol, letapos’ ❖ Czafalni, letiporni p. o. a’ füvet (1838 Magyar tájszótár C6656, 83) | Czafolni (le), mondatik, midőn a’ lábán lévő eleséget v. a’ füvet a’ baromfiak ’s marhák letiporják ’s gázolják. Balaton melléki szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 83).

6. tn (nyj) cafol ’csatangol, sárban cammog’ ❖ czapol: sáros időben jár kel (1875 Magyar Nyelvőr C5942, 328).

Ö: meg~, rá~.

ÖU: agyon~, le~.

Sz: cáfolatlan.

Vö. CzF. czafol, czáfol; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.