cáfolat fn 3A

1. ’az a cselekvés, ill. eljárás, amellyel vmely állítást, vélekedést cáfol, igazságában tévesnek ítél vki’ ❖ Tzélom nem lévén, hogy az illyen költeményes gondolatok’ tzáfolatába ereſzkedjem (1788 Decsy Sámuel 7078005, 1) | czáfolat nélkűl maradtak a’ legparadoxusabb [= legképtelenebb] állítások is (1834 Bajza József C0240, 108) | Szeretném látni azt az embert, ki merne czáfolatra vállalkozni (1881 Vajkay Károly C4676, 50) | A téves történelmi nézetek elleni küzdelem csakis azok pontos, tudományos cáfolatával képzelhető el (1972 Sütő András 9620020, 131) | Az eldöntendő kérdés egy teljes, de bizonytalan ítélet megerősítését vagy cáfolatát igényli a partnertól (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

1a. ’állítás, vélemény bírálata, hibás, alaptalan voltának bizonyítására kifejtett (írásbeli) ellenvélemény’ ❖ szavaim nem nyertenek hitelt, […] és heves czáfolatokat szültenek (1839 Bajza József C0717, 216) | ezen lapban közöltetnek az igazolások, czáfolatok (1845 Irinyi József C2177, 307) | Fölment a budapesti lapok számára a félhivatalos cáfolat is (1901 Ady Endre C0535, 222) | a [magánéletét illető] rágalmak szerzői és terjesztői nem akarták Jókai Mór ajakáról a czáfolatot meghallani. Nem akarták, hogy kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal tárja fel […] ama hiresztelések hazug voltát (1904 Vészi József 9777001, 8) | [Görgey Artúr] 1852-ben fordult először a nyilvánosság elé, működéséről való beszámolásul s az ellene emelt hazaárulási vád czáfolatául szánt német emlékiratával (1922 Berzeviczy Albert 8053001, 191) | Bizonyítások és cáfolatok (1981 Bereczky Elemér ford.–Lakatos CD29).

2. (rendsz. birtokszóként) ’vmely dolog, állítás stb. téves v. hamis voltának tanújele, bizonyítéka, ill. vmely vele ellentétes, vele szembenálló dolog igazolása’ ❖ A „Hármas Könyv” tekintélye maga volt a leghathatósb czáfolata ugyanazon könyv egy veszélyes állitásának (1889 Salamon Ferenc 8402004, 218) | A Vadkacsa teljes és tökéletes cáfolata Sarcey dramaturgiájának, amely a klasszikai dogmák alapján azt vallotta, hogy a drámában soha nincsen és nem lehet szó valódi élethűségről (1935 Hevesi Sándor 9247003, 96) | Ez a város [ti. Eger] élő cáfolat a parlagi Gvadányiak irigy-hazafias legendájára, hogy mágnásaink csak a falánk bécsi Szirénre költöttek (1937 Cs. Szabó László 9093016, 168) | Nincs, semmi bajom sincs! Elgyötört arca eleven cáfolata kijelentésének (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 548).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. cáfol; ÉKsz.

cáfolat főnév 3A
1.
az a cselekvés, ill. eljárás, amellyel vmely állítást, vélekedést cáfol, igazságában tévesnek ítél vki
Tzélom nem lévén, hogy az illyen költeményes gondolatok’ tzáfolatába ereſzkedjem
(1788 Decsy Sámuel)
czáfolat nélkűl maradtak a’ legparadoxusabb [= legképtelenebb] állítások is
(1834 Bajza József)
Szeretném látni azt az embert, ki merne czáfolatra vállalkozni
(1881 Vajkay Károly)
A téves történelmi nézetek elleni küzdelem csakis azok pontos, tudományos cáfolatával képzelhető el
(1972 Sütő András)
Az eldöntendő kérdés egy teljes, de bizonytalan ítélet megerősítését vagy cáfolatát igényli a partnertól
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
1a.
állítás, vélemény bírálata, hibás, alaptalan voltának bizonyítására kifejtett (írásbeli) ellenvélemény
szavaim nem nyertenek hitelt, […] és heves czáfolatokat szültenek
(1839 Bajza József)
ezen lapban közöltetnek az igazolások, czáfolatok
(1845 Irinyi József)
Fölment a budapesti lapok számára a félhivatalos cáfolat is
(1901 Ady Endre)
a [magánéletét illető] rágalmak szerzői és terjesztői nem akarták Jókai Mór ajakáról a czáfolatot meghallani. Nem akarták, hogy kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal tárja fel […] ama hiresztelések hazug voltát
(1904 Vészi József)
[Görgey Artúr] 1852-ben fordult először a nyilvánosság elé, működéséről való beszámolásul s az ellene emelt hazaárulási vád czáfolatául szánt német emlékiratával
(1922 Berzeviczy Albert)
Bizonyítások és cáfolatok
(1981 Bereczky Elemér ford.Lakatos)
2. (rendsz. birtokszóként)
vmely dolog, állítás stb. téves v. hamis voltának tanújele, bizonyítéka, ill. vmely vele ellentétes, vele szembenálló dolog igazolása
A „Hármas Könyv” tekintélye maga volt a leghathatósb czáfolata ugyanazon könyv egy veszélyes állitásának
(1889 Salamon Ferenc)
A Vadkacsa teljes és tökéletes cáfolata Sarcey dramaturgiájának, amely a klasszikai dogmák alapján azt vallotta, hogy a drámában soha nincsen és nem lehet szó valódi élethűségről
(1935 Hevesi Sándor)
Ez a város [ti. Eger] élő cáfolat a parlagi Gvadányiak irigy-hazafias legendájára, hogy mágnásaink csak a falánk bécsi Szirénre költöttek
(1937 Cs. Szabó László)
Nincs, semmi bajom sincs! Elgyötört arca eleven cáfolata kijelentésének
(1974 Galgóczi Erzsébet)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. cáfol; ÉKsz.

Beállítások