cafrangos mn és fn
I. mn 15A
1. ’cafrangokkal, kül. bojttal, rojttal díszített 〈ruha v. használati tárgy〉, ill. ilyen ruhát viselő 〈ember〉 v. ilyen lószerszámmal ellátott 〈ló〉’ ❖ hintójának-eltte Négy avagy hat tzafrangos kantzája [ostorának] tsapásait érzé (1773 Rájnis József C3575, 33) | vettem a’ debreczeni vásárban […] egy hosszu czafrangos szíjostort (1833 Kovács Pál² C0040, 36) | A sujtásos, prémes, cafrangos huszár mellett a szűk nadrágú, szürke köpenyeges baka igénytelen jelenség (1892 Kacziány Géza C2471, 9) | a szlovének bő vászonbugyogót viselnek, mely alul cafrangos (1895 PallasLex. CD02) | nyeregkápában hosszú, cafrangos pisztolytasak (1913 Laczkó Géza CD10).
2. ’rojtokból álló v. bojtszerű, ill. bojtos, kirojtosodott (szélű) 〈dolog〉’ ❖ ? A reá terített, sznyeg végénn függ tzafrangos bojtokat 4 Fejedelmi rendenn lév … Komornyíkok tartották (1780 Magyar Hírmondó C0268, 812) | [Az ún. buglyos szegfű] rózsaszínű szirmai finoman czafrangosak (1902 Wagner János CD35) | a dúskálódó divat bolyhos szélű arany vállszalagokkal, cafrangos végű patyolat-övekkel csíkozta rézsút, keresztbe a delire feszített törzseket (1913 Laczkó Géza CD10) | [Az ún. hólyagcsigák] köpenyének széle vagy egyenes, vagy két cafrangos, visszahajló és a házra részben ráboruló lebenyben nyúlt meg (1943 Soós Lajos CD25).
3. (rég v. nyj) ’elnyűtt, elrongyolódott, ill. sáros, csatakos 〈ruha〉, ill. ilyen ruhájú 〈ember〉’ ❖ A köpeny aljából egy cafrangos, poros uszály fityegett ki (1897 Szabóné Nogáll Janka C3774, 4) | Cafrangos: rongyos „az a cafraⁿgos szógálló még vissza mér felësêlni.” (1899 Magyar Nyelvőr C5295, 284) | cafrangos: 1. sáros, piszkos ruha (1948 Magyar Nyelv C5393, 73).
4. (ritk, pejor, átv is) ’〈a látszatra hangsúlyt fektető, hivalkodó, gyakr. feleslegesen díszes dolog minősítéseként〉’ ❖ Karimas, prémes, rójtos, tzafrangos titulus (1790 Virágszótár C3337, 220) | egy nehány szájhősnek be kell dugni száját a hivatalok czafrangos czimeivel, – a ronda tömeget meg kell riasztani s minden ugy lesz, a mint mi akarjuk (1861 Deák Farkas 8095001, 8) | [Apor Péter] a bécsi cafrangos és kirakatos műveltség helyett a magyaros és szerény, patriarkálisabb élet emlékeit akarta művében az utókornak megőrizni (1940 Jancsó Elemér CD10).
5. (nyj) ’hitvány, semmirekellő, ill. züllött, feslett’ ❖ Elronthatná az a cafrangos német fickó az úr szerencséjét? (1799 Csokonai Vitéz Mihály C1329, 361) | Fritz bizony egy czafrangos asszonyemberhez csapta magát (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Lessing C0445, 65) | cafrangos: […] 2. erkölcstelen, „rossz hitű” (1948 Magyar Nyelv C5393, 73) | „Régën is voltak ijen rossz életü népek, nem volt kupocolódva vagy az embër vagy az asszony, és akkor ijen angolkóros gyerëkëk születtek. Ők ezëkről azt mondták, hogy kicserélték a boszorkányok, és ezt tëtték hejëtte.” (2) A beszélgetésből kitűnt, hogy a „cafrangos” szülőknek volt kicserélt gyereke (1978 Jung Károly 1073001, 43).
II. fn 4A (nyj, kissé durva)
’〈becsmérlésként is:〉 könnyűvérű, feslett nő, ill. prostituált, szajha’ ❖ Illyen tzafrangosra titkot bízni káros! (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 47) | Egy czafrangosnak búja [= buja] ölelgetései miatt, ismét az atyja pénzes ládájához nyúlt (1817 Czövek István ford. C1238, 273) | Meggyaláztak engem annyi ember előtt! Mint egy piaczi czafrangost! (1881 Jókai Mór C2322, 82) | Szodoma-Gomora lett ez a mi városunk ezek miatt a markotányosnék miatt. Amióta itt van a nagy tábor koncentrálva, az egész várost elárasztották ezek a cafrangosok (1903 Jókai Mór CD18).
Vö. CzF. czafrangos, czafrangosan; ÉrtSz.; TESz. cafrang; ÉKsz.; SzT. ~, cafrangosan; ÚMTsz.