cella² (6A) l. csilla
csilla fn 6A
1. (rég, Növ) ’kis termetű, rendsz. tavasszal nyíló, kerti dísznövényként is ültetett hagymás évelő növény, amelynek kúpos fürtvirágzatba rendeződő, rendsz. kékes virágai csillag alakúak; csillagvirág’ ❖ Tsilla. Szirmai ſzéllyelnyílók, lehúllók (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 220) | Cziczkóró. Ne használd fegyverül a nő gyengeségeit. Csilla. Hű maradsz hozzám, mint én hozzád. Csilla (két levelű). Remélj! dolgaink jó fordulatott veendnek (1883 Ozoray Árpád 8343003, 119).
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (rég, Növ) ’〈az ilyen növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Tsilla. (Scilla) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 230) | Kétlevelű csilla. Scilla bifolia L. (1902 Wagner János CD35) | Scilla L., csilla, csillagvirág (növ.), a Liliomfélék génusza (1924 RévaiNagyLex. C5712, 691).
1b. (rég, ritk) ’e növényből gyógyászati célra készített por’ ❖ [A beteg kutyának] belsőleg adatik ½–1 kávéskanállal egy por, melly 10 szemer [= kb. 0,73 gramm] gyüszüvirágpor, 15 szemer [= kb. 1,1 gramm] csilla (Meerzwiefel), 32 lat borköből készítetik (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310012, 225).
2. cella (nyj) , cilla (nyj) ’gyékény, nád tövénél levő középső, gyenge, emberi fogyasztásra is alkalmas, édeskés ízű hajtás (bele)’ ❖ Tsilla; káka’ töve (étek) (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, 35) | A tyukodi cellások onnan kapták ezt a nevet, hogy szívesen ették tavasszal a cellá-t, a hadigyékény (Typha angustifolia) hársának (béli-nek) édes tövét, ezt a kis kövér csírá-t (1936 Ethnographia C6435, 316) | a fiatal, egy méter gyékényhajtás rövid közepe, amiről a külsejét lehántják, az a cella (1953 Magyar Nyelvőr C6005, 239) | A fiatal nád, nádfiók vagy cilla, a sokfajta réti gumó és gyökér […] szaporította az ínségtakarmányok sorát (1979 NéprajziLex. CD47).
2a. (nyj) ’szőlőkötözésre haszn. vékony szárú gyékény’ ❖ Tsilla. Zöld gyékény, mellyel a’ szőllő kötöződik (1825 Nátly József C3311, 40).
3. (ritk, nyj) ’〈egyfajta tésztás étel megnevezéseként〉’ ❖ Tsilla: tésztás étek’ neme (1792 Kisded szótár C0816, 244) | Tsilla. Valami tésztás étek. Szabó szerént Tészta patzal (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 399).
4. (rég, Ásv) ’vékony fényes lemezekben hasadó, más ásványokkal együtt kőzetalkotó szilikátásvány(ok csoportja); csillám’ ❖ [az ásványtanban] a 2-dik osztályba 15 rend (sólányok, sulyagok, málványok, tünegek, zsirlák, csillák, könnyüpatok, nehézpatok, ékkövek, ércek, fémek, kovandok, fénylék, tünlék és kének) [soroltassék] (1865 Tanodai Lapok 8666001, 264).
Vö. CzF.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.