akkorára mut hsz 0 (utalószóként is) (/nyj)

’a szóban forgó v. a mellékmondatban közelebbről megjelölt időpontra, akkorra’ ❖ Ő is felkőltette magát akkorára (1803 Nagy Sámuel² C3292, 17) | Januáriusig nem vala inasom. Akkorára egy akasztófára való tolvaj és korhely embert, Gyalog Gyurkát tolának reám (1812 Kazinczy Ferenc 7163010, 204) | Én már csak akkorára értem oda, mikor el volt égve minden (1875 Jókai Mór CD18) | Mire felébredtünk, akkorára már ő elment hazulról (1939 Móricz Zsigmond 9462031, 284) | [apám] megalázva kért bocsánatot tőlünk, gyermekektől, de akkorára már olyan nagy volt az elidegenedés, hogy ízléstelennek találtam az egészet (1983 Balla László 1010018, 126).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

akkorára mutató névmási határozószó 0 (utalószóként is) (/nyj)
a szóban forgó v. a mellékmondatban közelebbről megjelölt időpontra, akkorra
Ő is felkőltette magát akkorára
(1803 Nagy Sámuel²)
Januáriusig nem vala inasom. Akkorára egy akasztófára való tolvaj és korhely embert, Gyalog Gyurkát tolának reám
(1812 Kazinczy Ferenc)
Én már csak akkorára értem oda, mikor el volt égve minden
(1875 Jókai Mór)
Mire felébredtünk, akkorára már ő elment hazulról
(1939 Móricz Zsigmond)
[apám] megalázva kért bocsánatot tőlünk, gyermekektől, de akkorára már olyan nagy volt az elidegenedés, hogy ízléstelennek találtam az egészet
(1983 Balla László)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások