céllövő mn és fn 1C

I. mn

1. (rég) ’a céllövészetet sportként űző, ill. a céllövésben gyakorlott 〈személy, csoport〉’ ❖ magában Egmontban is Klárika nem úgy beszéll mint Margit Asszony ’s Machiavell, ’s ezek mint a’ czéllövő Flamänderek (1816 Kazinczy Ferenc C2567, 224) | [a fát] 1360 körül ültették, már 1660-ban „gros arbre peuplier”-nek (vastag nyárfa) nevezték. Sokáig a céllövő lovagok (chevaliers de l’Arquebuse) a céltáblát helyezték rá, amelyre lövöldöztek (1893 PallasLex. CD02).

2. ’céllövésre való 〈lőfegyver〉, ill. a céllövészetnek helyet adó 〈térség, épület〉’ ❖ Egy esztergában metszett rakpadon nehány vont csövű czéllövő pisztoly schnellerrel [= ún. rögtönző ravasszal], egy pár bajvívó belga cső (1847 Kuthy Lajos 8261006, 254) | beléjük ágyúztam volna a céllövő ágyúmmal! (1884 Jókai Mór CD18) | a Budapesti Polgári Lövészegyesület céllövő háza (1904 Rákosi Viktor 8387017, 252) | az „5,6 milliméter kaliberig” meghatározás pontatlan, ebbe sajnos nagy teljesítményű, legalábbis viszonylag nagyobb teljesítményű hadi- és céllövő fegyverek is beleférnek (1997 Országgyűlési Napló CD62).

II. fn

1. ’a céllövészetet sportként v. szórakozásból űző, ill. a céllövésben gyakorlott személy’ ❖ legdelibb lovaglónak, legügyesebb vivónak és czéllövőnek tartották [Wesselényi Miklóst] (1860 Vasárnapi Újság CD56) | [a párbajban] a híres czéllövő elhibázta Bánffyt, kinek golyója azonban Bornemissza mellébe hatolt (1889 Kacziány Géza 8216008, 60) | A dáma többnyire a jegypénztárul szolgáló bódéban ült, ő árusította a céllövőknek is az egylejes jegyeket (1978 Bodor Ádám 1020030, 61) | [Billy, a Kölyök] állandóan a fegyverével játszott, így kiváló céllövő lett (1994 Hahner Péter CD17).

2. (kissé rég) ’könnyű lőfegyverrel harcoló, céllövésben gyakorlott (gyalogos) katona, céllövész’ ❖ legelső czéllövőnek esmért mesterül a’ jutalmat Zsigmond által elfogadtatni látni, soha nem hitte volna (1832 Mulattató ford. C3232, 10) | a pikások és a céllövők első sorban vannak, hogy odaálljanak az ellenség ágyúi elé (1908 Szini Gyula CD10) | Délbe, a nap már egészen belesüt a lövészárokba, Arnold jön értem. Az állások itt mélyek, régiek, a mellvédek fel vannak töltve homokzsákokkal […]. Az olaszok céllövők, a parányi lőrésen is belőnek (1935–1936 Zalka Máté 9796001, 98).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

céllövő melléknév és főnév 1C
I. melléknév
1. (rég)
a céllövészetet sportként űző, ill. a céllövésben gyakorlott 〈személy, csoport〉
magában Egmontban is Klárika nem úgy beszéll mint Margit Asszony ’s Machiavell, ’s ezek mint a’ czéllövő Flamänderek
(1816 Kazinczy Ferenc)
[a fát] 1360 körül ültették, már 1660-ban „gros arbre peuplier”-nek (vastag nyárfa) nevezték. Sokáig a céllövő lovagok (chevaliers de l’Arquebuse) a céltáblát helyezték rá, amelyre lövöldöztek
(1893 PallasLex.)
2.
céllövésre való 〈lőfegyver〉, ill. a céllövészetnek helyet adó 〈térség, épület〉
Egy esztergában metszett rakpadon nehány vont csövű czéllövő pisztoly schnellerrel [= ún. rögtönző ravasszal], egy pár bajvívó belga cső
(1847 Kuthy Lajos)
beléjük ágyúztam volna a céllövő ágyúmmal!
(1884 Jókai Mór)
a Budapesti Polgári Lövészegyesület céllövő háza
(1904 Rákosi Viktor)
az „5,6 milliméter kaliberig” meghatározás pontatlan, ebbe sajnos nagy teljesítményű, legalábbis viszonylag nagyobb teljesítményű hadi- és céllövő fegyverek is beleférnek
(1997 Országgyűlési Napló)
II. főnév
1.
a céllövészetet sportként v. szórakozásból űző, ill. a céllövésben gyakorlott személy
legdelibb lovaglónak, legügyesebb vivónak és czéllövőnek tartották [Wesselényi Miklóst]
(1860 Vasárnapi Újság)
[a párbajban] a híres czéllövő elhibázta Bánffyt, kinek golyója azonban Bornemissza mellébe hatolt
(1889 Kacziány Géza)
A dáma többnyire a jegypénztárul szolgáló bódéban ült, ő árusította a céllövőknek is az egylejes jegyeket
(1978 Bodor Ádám)
[Billy, a Kölyök] állandóan a fegyverével játszott, így kiváló céllövő lett
(1994 Hahner Péter)
2. (kissé rég)
könnyű lőfegyverrel harcoló, céllövésben gyakorlott (gyalogos) katona, céllövész
legelső czéllövőnek esmért mesterül a’ jutalmat Zsigmond által elfogadtatni látni, soha nem hitte volna
(1832 Mulattató ford.)
a pikások és a céllövők első sorban vannak, hogy odaálljanak az ellenség ágyúi elé
(1908 Szini Gyula)
Délbe, a nap már egészen belesüt a lövészárokba, Arnold jön értem. Az állások itt mélyek, régiek, a mellvédek fel vannak töltve homokzsákokkal […]. Az olaszok céllövők, a parányi lőrésen is belőnek
(1935–1936 Zalka Máté)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások