ceremóniamester fn 4B

1. (/Tört) ’〈kül. uralkodói udvartartásban:〉 a különféle szertartások, ceremóniák irányítója, szervezője, hopmester, szertartásmester, ill. annak címe, rangja’ ❖ koránt sem Tzeremónia-Mestereknek állította-el a’ Nemzet, a’ maga Képviselit (1792 Magyar Hírmondó C5809, 579) | a feszes ceremónia-mester, ki a csoportokat rendezi [a cár születésnapján] (1862–1863 Jókai Mór CD18) | A ceremóniamester alázatosan figyelmeztette a királynőt, hogy az udvari etikett értelmében közönséges zsandárok nem őrködhetnek azon a folyosón, ahol a nemes hölgyek laknak (1904 Krúdy Gyula CD54) | Elsőként a rend [ti. a Magyar Hölgyek Gasztronómiai és Borrendjének] nagyasszonya, Háberné szólt. Üdvözölte udvarhölgyeit, az elsőt, a másodikat, a harmadikat…, a rend kincs-, és fűszertárnokát, pecsétőrét, zászlóvivőjét, krónikását, ceremóniamesterét (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (átv is) ’vmely alkalom, rendezvény szervezéséért, lebonyolításáért felelős személy’ ❖ A bennlakó növendékek jól tudták már Marika, a hírhordó útján, […] hogy Virginia [nővér] marad ezutánra is az új Würdige mellett a titkár és főrendező és cerimoniamester és minden, – akárcsak a boldogult mellett volt (1917 Kaffka Margit CD10) | A főszerep pedig a ceremóniamesteré; természetes tehát, ha a szónoklásra készülő írók között megindul a harc, melyikük fogja vezetni az estet (1972 Podolszki József 2054012, 451) | a millenniumi rendezvények ceremóniamestere (1998 Természet Világa CD50) | A hívott vőfély munkájáért az evés-iváson kívül fizetséget is kap. Tízezer forint alatt már nem nagyon találni igazi ceremóniamestert (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég, Vall) ’ünnepélyes istentisztelet menetét vezető (rangos) papi személy, szertartásmester’ ❖ a Pápa Czérémónia-Meſterétl Migázzi Kárdinális Ur, az Óltárhoz vezettetik vala (1782 Magyar Hírmondó C0270, 252).

Vö. ÉKsz.

ceremóniamester főnév 4B
1. (/Tört)
〈kül. uralkodói udvartartásban:〉 a különféle szertartások, ceremóniák irányítója, szervezője, hopmester, szertartásmester, ill. annak címe, rangja
koránt sem Tzeremónia-Mestereknek állította-el a’ Nemzet, a’ maga Képviselit
(1792 Magyar Hírmondó)
a feszes ceremónia-mester, ki a csoportokat rendezi [a cár születésnapján]
(1862–1863 Jókai Mór)
A ceremóniamester alázatosan figyelmeztette a királynőt, hogy az udvari etikett értelmében közönséges zsandárok nem őrködhetnek azon a folyosón, ahol a nemes hölgyek laknak
(1904 Krúdy Gyula)
Elsőként a rend [ti. a Magyar Hölgyek Gasztronómiai és Borrendjének] nagyasszonya, Háberné szólt. Üdvözölte udvarhölgyeit, az elsőt, a másodikat, a harmadikat…, a rend kincs-, és fűszertárnokát, pecsétőrét, zászlóvivőjét, krónikását, ceremóniamesterét
(2000 Magyar Hírlap)
2. (átv is)
vmely alkalom, rendezvény szervezéséért, lebonyolításáért felelős személy
A bennlakó növendékek jól tudták már Marika, a hírhordó útján, […] hogy Virginia [nővér] marad ezutánra is az új Würdige mellett a titkár és főrendező és cerimoniamester és minden, – akárcsak a boldogult mellett volt
(1917 Kaffka Margit)
A főszerep pedig a ceremóniamesteré; természetes tehát, ha a szónoklásra készülő írók között megindul a harc, melyikük fogja vezetni az estet
(1972 Podolszki József)
a millenniumi rendezvények ceremóniamestere
(1998 Természet Világa)
A hívott vőfély munkájáért az evés-iváson kívül fizetséget is kap. Tízezer forint alatt már nem nagyon találni igazi ceremóniamestert
(1998 Magyar Hírlap)
3. (rég, Vall)
ünnepélyes istentisztelet menetét vezető (rangos) papi személy, szertartásmester
a Pápa Czérémónia-Meſterétl Migázzi Kárdinális Ur, az Óltárhoz vezettetik vala
(1782 Magyar Hírmondó)
Vö. ÉKsz.

Beállítások