cibál ts ige 1acipál (nyj)

1. ’〈ember, állat〉 hevesen húzkodva rángat, ráncigál (vhova) vmit, vkit’ ❖ Hoz egy vessző kévét, tüz mellé czibállya (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 157) | a legénységnek tiltsák meg, hogy a mester-növendéket tetszésök szerint czibálják, agyabugyálják és ütlegezzék (1846 Hetilap CD61) | [a medve] megfogta a zsákot, húzza erre-arra, nem bírja, mert egy véka arany nehéz. Czipálja ide-oda, még (míg) a fogadóhoz czipálja valahogy (1906 Csángó népmesék C7027, 336) | Egy két és fél éves kislány dühösen cibálja a nővére haját (1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes 9435002, 104).

1a. ’〈ruhadarabot magára, vmely testrészére〉 kapkodva felhúz(kod)’ ❖ [Az ember] magára cibálta a rongyait (1900 Budapesti Napló márc. 4. C5243, 14) | a füvön ülve nadrágját cibálta nedves térdire (1910 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Odaszaladt a fogashoz, lekapta sapkáját és kabátját, amit kifelé futtában kezdett magára cibálni (1931 Harsányi Gréte CD10).

1b. ’〈szél, áramló víz〉 ide-oda rángat, csapkod vmit’ ❖ a’ pogány szél bús fejébe kap ’S magyarán czibálja kényes üstökét [a ciprusnak] (1823 Vörösmarty Mihály 8524126, 248) | néha-néha meg-megrándult, mint a hajótörött deszka, amelyet a tenger cibál (1912 Szini Gyula CD10) | A mogyoróbokrot vihar cibálja (1931 Kosztolányi Dezső ford.–Li Sang-jin CD01) | Kabátod szárnyát mocskos szél cibálja (1985 Markó Béla 2007007, 310).

2. ’akarata ellenére, erőnek erejével (rángatva) menni kényszerít, vonszol vhova vkit’ ❖ Matyit a kastélyba cibálják (1816 Fazekas Mihály CD01) | Velem is csak akkor álltál tánczrendbe, midőn én czibáltalak belé (1863 Lauka Gusztáv C2892, 175) | Cibálom a fiam befelé, de a ház ajtójából még visszanézek (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

Ö: ki~, le~, meg~, szét~, vissza~.

ÖU: át~, elő~, fel~, össze~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

cibál tárgyas ige 1a
cipál 1a (nyj)
1.
〈ember, állat〉 hevesen húzkodva rángat, ráncigál (vhova) vmit, vkit
Hoz egy vessző kévét, tüz mellé czibállya
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
a legénységnek tiltsák meg, hogy a mester-növendéket tetszésök szerint czibálják, agyabugyálják és ütlegezzék
(1846 Hetilap)
[a medve] megfogta a zsákot, húzza erre-arra, nem bírja, mert egy véka arany nehéz. Czipálja ide-oda, még (míg) a fogadóhoz czipálja valahogy
(1906 Csángó népmesék)
Egy két és fél éves kislány dühösen cibálja a nővére haját
(1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes)
1a.
〈ruhadarabot magára, vmely testrészére〉 kapkodva felhúz(kod)
[Az ember] magára cibálta a rongyait
(1900 Budapesti Napló márc. 4.)
a füvön ülve nadrágját cibálta nedves térdire
(1910 Tersánszky Józsi Jenő)
Odaszaladt a fogashoz, lekapta sapkáját és kabátját, amit kifelé futtában kezdett magára cibálni
(1931 Harsányi Gréte)
1b.
〈szél, áramló víz〉 ide-oda rángat, csapkod vmit
a’ pogány szél bús fejébe kap ’S magyarán czibálja kényes üstökét [a ciprusnak]
(1823 Vörösmarty Mihály)
néha-néha meg-megrándult, mint a hajótörött deszka, amelyet a tenger cibál
(1912 Szini Gyula)
A mogyoróbokrot vihar cibálja
(1931 Kosztolányi Dezső ford.Li Sang-jin)
Kabátod szárnyát mocskos szél cibálja
(1985 Markó Béla)
2.
akarata ellenére, erőnek erejével (rángatva) menni kényszerít, vonszol vhova vkit
Matyit a kastélyba cibálják
(1816 Fazekas Mihály)
Velem is csak akkor álltál tánczrendbe, midőn én czibáltalak belé
(1863 Lauka Gusztáv)
Cibálom a fiam befelé, de a ház ajtójából még visszanézek
(1999 e. Kocsis Rózsi)
ÖU: átcibál, előcibál, felcibál, összecibál
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások