cihol¹ (1a) l. csahol¹

csahol¹ tn ige 1acihol (rég) , csehel (rég) , csihol (rég)

1. ’〈állat, kül. kutya〉 éles hangon, szaggatottan ugat’ ❖ tsehelni [=] róka módonn ugatni (1784 Kisded szótár C0815, 81) | Kopónak neveztetik azon kutya, melly a’ vadat […] nyomozza vagy is hajtja, és hajtása közben szüntelenül ugat vagy csahol (1829 Pák Dienes 8346007, 90) | Egykor estvéli tévelygésekor egy magányos sírt bámuló Remetére csiholnak ebei (1829 Uránia C0422, 225) | Az erdők bánatos csendjében sokáig is messzünnen elhangzik csiholó üvöltésük [ti. a farkasoké] (1862–1863 Jókai Mór C2256, 211) | ott rohant a vizsla, ciholva, havat turva (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706008, 75) | a kutyafalka szalad, csahol, a vadászok lépegetnek (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

1a. (átv is) ’〈kutya〉 ugatva, éles hangon vakkantgatva halad (vkinek, vminek a nyomában, így űzve, hajtva azt)’ ❖ Tsaholnak a’ kopók, a’ nyúl nyomán az erdöben (1794 Gyarmathi Sámuel C1947, 275) | Tsehelni ’s tsaholni a’ vadász Ebek szoktak, midn a’ vadat nyomozzák ’s kergetik (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 509) | hiv ebe őz nyomdokiban csaholt (1824 k. Virág Benedek CD01) | Valódi férj örökké félt s gyanakszik, De szüntelen hamis nyomon csahol (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 36) | a madarat is csak az árnyáról tudja meg a rest szem, és lomhán ugrik az árny után, mint kis kutyád; az se csahol most bezzeg oly fürgén, mint minap ünnepkor (1927 Babits Mihály 9014161, 6).

2. (durva) ’〈ember〉 ingerülten v. gyűlölködve beszél; acsarog’ ❖ Hallyátok a Papot miként kezd szóllani, Bél poklos torokkal hangossan tsaholni (1790 Laczkovics János ford.–Trenck C2878, 38) | Csahol a gaz tömeg, vigyorg fájdalmimon (1893 Bocz József C1123, 98) | Addig drótozok, mígcsak össze nem drótozok száz forintot. Akkor aztán a szülőid nem vicsorognak ellenem, se a rokonságod nem csahol (1906 Gárdonyi Géza C1844, 42) | [Noé egyik fia] arra panaszkodik, hogy a felesége mindig morog, csahol (1977 NéprajziLex. CD47).

3. (gyors egymásutánban többször) éles, kellemetlen hangot hallat vmi’ ❖ apró fegyverek egyre csaholtak (1855 Szathmáry Károly C3868, 35) | gránát hullott az éjjel, meg géppuska csaholt, meg céloztak rám a sötéten át (1927 Markovits Rodion 9423003, 106) | Déltájban meg csaholni kezd egy megdühödt harang (1940 Radnóti Miklós ford.–Apollinaire 9543197, 22) | Árva, magányos repülőt világít meg a fénykéve. Próbál kicsúszni a fényből. Hiába – a légelhárítók még elszántabban csaholnak (1969 Mándy Iván 9420018, 40).

ÖU: körül~.

Sz: csaholás.

Vö. CzF. csahol¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. csihol; ÚMTsz. csahol¹

cihol¹ lásd csahol¹
csahol¹ tárgyatlan ige 1a
cihol 1a (rég)
csehel 1b (rég)
csihol 1a (rég)
1.
〈állat, kül. kutya〉 éles hangon, szaggatottan ugat
tsehelni [=] róka módonn ugatni
(1784 Kisded szótár)
Kopónak neveztetik azon kutya, melly a’ vadat […] nyomozza vagy is hajtja, és hajtása közben szüntelenül ugat vagy csahol
(1829 Pák Dienes)
Egykor estvéli tévelygésekor egy magányos sírt bámuló Remetére csiholnak ebei
(1829 Uránia)
Az erdők bánatos csendjében sokáig is messzünnen elhangzik csiholó üvöltésük [ti. a farkasoké]
(1862–1863 Jókai Mór)
ott rohant a vizsla, ciholva, havat turva
(1936 Tersánszky Józsi Jenő)
a kutyafalka szalad, csahol, a vadászok lépegetnek
(1993 A magyarság kézikönyve)
1a. (átv is)
〈kutya〉 ugatva, éles hangon vakkantgatva halad (vkinek, vminek a nyomában, így űzve, hajtva azt)
Tsaholnak a’ kopók, a’ nyúl nyomán az erdöben
(1794 Gyarmathi Sámuel)
Tsehelni ’s tsaholni a’ vadász Ebek szoktak, midn a’ vadat nyomozzák ’s kergetik
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
hiv ebe őz nyomdokiban csaholt
(1824 k. Virág Benedek)
Valódi férj örökké félt s gyanakszik, De szüntelen hamis nyomon csahol
(1885 Ábrányi Emil ford.Byron)
a madarat is csak az árnyáról tudja meg a rest szem, és lomhán ugrik az árny után, mint kis kutyád; az se csahol most bezzeg oly fürgén, mint minap ünnepkor
(1927 Babits Mihály)
2. (durva)
〈ember〉 ingerülten v. gyűlölködve beszél; acsarog
Hallyátok a Papot miként kezd szóllani, Bél poklos torokkal hangossan tsaholni
(1790 Laczkovics János ford.Trenck)
Csahol a gaz tömeg, vigyorg fájdalmimon
(1893 Bocz József)
Addig drótozok, mígcsak össze nem drótozok száz forintot. Akkor aztán a szülőid nem vicsorognak ellenem, se a rokonságod nem csahol
(1906 Gárdonyi Géza)
[Noé egyik fia] arra panaszkodik, hogy a felesége mindig morog, csahol
(1977 NéprajziLex.)
3.
(gyors egymásutánban többször) éles, kellemetlen hangot hallat vmi
apró fegyverek egyre csaholtak
(1855 Szathmáry Károly)
gránát hullott az éjjel, meg géppuska csaholt, meg céloztak rám a sötéten át
(1927 Markovits Rodion)
Déltájban meg csaholni kezd egy megdühödt harang
(1940 Radnóti Miklós ford.Apollinaire)
Árva, magányos repülőt világít meg a fénykéve. Próbál kicsúszni a fényből. Hiába – a légelhárítók még elszántabban csaholnak
(1969 Mándy Iván)
ÖU: körülcsahol
Sz: csaholás
Vö. CzF. csahol¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. csihol; ÚMTsz. csahol¹

Beállítások