cinikus mn és fn 

I. mn 15A

1. ’az erkölcsi értékeket és a társadalmi formákat gúnyosan megkérdőjelező v. tagadó 〈személy〉’ ❖ Ha valaki meglesi őt [ti. Tibort] ebben a hangulatában, bizonyára azzal vádolta volna, hogy cinikus és szívtelen. Pedig csak fiatal (1884 Reviczky Gyula 8392097, 238) | Kik elneveztek cinikus szatirnak, Rólam most lelkes nekrológot írnak (1894 Heltai Jenő 9239012, 41) | Somlai cinikus szivtiprója épp olyan lélektelen és közönséges, mint amilyennek a szerző megrajzolta (1925 Budapesti Hírlap ápr. 18. C4713, 8) | A hangadó értelmiségünk zöme színes, művelt, világot járt, de többnyire cinikus, fölényes és inkább nemzetek fölötti szemléletű, mint nemzeti (1991 Csoóri Sándor 9090062, 367).

1a. ’ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ Anatole meggyűlölte és megvetette a leányt, ki midőn szerelmét czinikus módon felhasználta vágyai kielégítésére, pirulni kényszeríté legszentebb érzelmei felett (1872 Toldy István 8482009, 66) | Szemérmetlennek és cinikusnak hangzik ez a mondás (1912 Gozsdu Elek 8159019, 174) | [a külügyminiszter sajtófőnöke] csak úgy dobálózott cinikusnál is cinikusabb kifejezésekkel és mondásokkal (1941 Nemzeti Figyelő 2135001, 2) | a cinikus, nyegle nyilatkozatok […] vért forraltak (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (Fil is) ’a cinizmus elveit valló, hirdető 〈filozófus〉, ill. az ilyen filozófusok elveit hangoztató, példáját követő 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Diogenes az a’ híres Cynicus Philoſophus (1787 Mátyus István 7222025, 378) | nem oly cynicus, hogy a nagy urakat […] igen megkülönböztetett tisztelettel ne tömjénezné (1804 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 804) | Dienes volt a neve; de minden ismerőse úgy hítta, hogy „Diogenes”. De még túltett klasszikus mintaképén, a régi cinikus filozófuson (1890 Jókai Mór CD18) | [a politikai bizalmatlanság következtében] egyre jelentékenyebb parasztrétegek válnak teljesen cinikussá a közélettel szemben (1937 Féja Géza 9138003, 109) | A Magyar Filozófiai Szemlében […] újraidézett Karácsony Sándor-tanulmány a „cinikus Mikszáthról” […] újabb szempontokat állíthat előtérbe (1992 Trencsényi László 2050013, 87).

2a. ’ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság, magatartás stb.〉’ ❖ cynicus erkölcsű régibb ujjabb Diogenesekben (1825 Edvi Illés Pál 8618001, 415) | cynicus kevélységből (1831 e. Kazinczy Ferenc 8228108, 144) | Mámi cinikus szokása szerint szegény Egászyt bolondnak deklarálta azért, hogy Siciliába ment (1860 Tanárky Gyula 8460002, 169).

II. fn 4A8

1. ’az erkölcsi értékeket és a társadalmi formákat gúnyosan megkérdőjelező v. tagadó személy’ ❖ fel tudnám pofozni a czinikust, a ki tisztelő vonzalmam szűziességében kételkedni merészel (1897 Tóth Béla¹ 8485005, 100) | Aki nem hiszi azt, amit mások hisznek, azt ma kinevezik cinikusnak (1938 Schöpflin Aladár CD10) | hirtelen kiderült, hogy az örökkön hideg cinikusként, virtuóz pozőrként emlegetett komponistában mennyi szív, mennyi nemesen fojtott érzés, milyen tudatos, humánus hit van (1962 Fodor András 9148007, 204).

2. (rendsz. tbsz-ban) (Fil is) ’a cinizmus elveit valló, hirdető filozófus, ill. az ilyen filozófusok elveit hangoztató, példáját követő személy’ ❖ Diogenes Tzinikus, a’ ki külömben igen keveſet értett a’ ſzégyenhez és el-piruláshoz (1781 Gombási István C1883, 58) | Luxus alatt, cinikusok szótára szerint, mindaz értetődik, minek szigorúan véve lehetünk híjával (1834–1837 Széchenyi István CD1501) | [Sós Mártonban] megvolt a cinikusok dicsvágya: a nyomorúsággal kérkedni (1875 Jókai Mór CD18) | A cinikusok olyan életforma elérésére törekedtek, amelyben kevés a szenvedés, és sok az öröm (1993 BibliaiLex. CD1207).

Sz: cinikusság.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.