cinn (4B7) l. cin
cin fn és mn 4B7 (/ritk) cinn (rég)
I. fn
’kül. más fémekkel ötvözve haszn., a nehézfémek közé tartozó, ezüstfehér színű, puha anyag (Sn); ón’ ❖ a’ tzinból és ólomból, tálokat, tányérokat, és minden-féle konyha-béli eſzközöket […] ſzokás tſinálni (1791 Szilvási Gábor ford.–Raff 7275001, 9) | Szalay László […] megbízatik, mikint a magyar kormány számára bizonyos helyen fegyvert, czint, ként és gyutacsokat vásároljon (1848 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | A riojai Andok ércben a leggazdagabbak valamennyi hegység között; van bennök arany, ezüst, réz, vas, cin és ólom (1893 PallasLex. CD02) | [a Zinnia elegans] neve korántsem a cinn nevű fémtől származik (1932 Rapaics Rajmund CD35).
a. ’az ónnak vmely más fémmel, kül. ólommal készült ötvözete’ ❖ Többnyire minden tzín, a’ mellyből dolgoznak, ólommal van elegyítve. […] A’ kemény ánglus tzín 100 font német tzínből és 7 font rézből van (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² 8315008, 118) | A boltban vett cint apróra összevagdalják, serpenyőben vagy kanálban megolvasztják (1911 Malonyay Dezső CD07) | cin és forrasztópáka (1991 Magyar néprajz CD47).
b. (rég, ritk) ’ebből az anyagból való tárgy’ ❖ De mit ér a’ festk krétája és tzíne? (1789 Mátyási József C3065, 297).
II. mn (rendsz. összetételek előtagjaként)
’az ónnak vmely keményebb ötvözetéből készült 〈tárgy, eszköz〉’ ❖ a’ tzin edények az almáriomokban kimozdúltak helyekbl (1786 Magyar Hírmondó C0274, 851) | kék dolmány volt rajta, fényes cingombokkal (1877 Vadnay Károly C3609, 32) | cin gombostűjét drága, szűzi fátylába tűzi (1936 e. Kosztolányi Dezső ford.–Verhaeren CD01) | A kereszteléshez használt edények mindegyikén, vagyis a cintálon, cinpoháron bibliai idézetek (2000 Szilágyi Mihály CD36).
ÖE: ~bánya, ~betű, ~csat, ~edény, ~fazék, ~fedő, ~gomb, ~kanál, ~kancsó, ~kanna, ~keverék, ~koporsó, ~korsó, ~kupa, ~kupak, ~mosó, ~munka, ~műves, ~öntés, ~pohár, ~por, ~rög, ~szelence, ~tábla, ~tál, ~tekercs.
Sz: cines.
Vö. CzF. czín · czin; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.