cipál (1a) l. cibál

cibál ts ige 1acipál (nyj)

1. ’〈ember, állat〉 hevesen húzkodva rángat, ráncigál (vhova) vmit, vkit’ ❖ Hoz egy vessző kévét, tüz mellé czibállya (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 157) | a legénységnek tiltsák meg, hogy a mester-növendéket tetszésök szerint czibálják, agyabugyálják és ütlegezzék (1846 Hetilap CD61) | [a medve] megfogta a zsákot, húzza erre-arra, nem bírja, mert egy véka arany nehéz. Czipálja ide-oda, még (míg) a fogadóhoz czipálja valahogy (1906 Csángó népmesék C7027, 336) | Egy két és fél éves kislány dühösen cibálja a nővére haját (1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes 9435002, 104).

1a. ’〈ruhadarabot magára, vmely testrészére〉 kapkodva felhúz(kod)’ ❖ [Az ember] magára cibálta a rongyait (1900 Budapesti Napló márc. 4. C5243, 14) | a füvön ülve nadrágját cibálta nedves térdire (1910 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Odaszaladt a fogashoz, lekapta sapkáját és kabátját, amit kifelé futtában kezdett magára cibálni (1931 Harsányi Gréte CD10).

1b. ’〈szél, áramló víz〉 ide-oda rángat, csapkod vmit’ ❖ a’ pogány szél bús fejébe kap ’S magyarán czibálja kényes üstökét [a ciprusnak] (1823 Vörösmarty Mihály 8524126, 248) | néha-néha meg-megrándult, mint a hajótörött deszka, amelyet a tenger cibál (1912 Szini Gyula CD10) | A mogyoróbokrot vihar cibálja (1931 Kosztolányi Dezső ford.–Li Sang-jin CD01) | Kabátod szárnyát mocskos szél cibálja (1985 Markó Béla 2007007, 310).

2. ’akarata ellenére, erőnek erejével (rángatva) menni kényszerít, vonszol vhova vkit’ ❖ Matyit a kastélyba cibálják (1816 Fazekas Mihály CD01) | Velem is csak akkor álltál tánczrendbe, midőn én czibáltalak belé (1863 Lauka Gusztáv C2892, 175) | Cibálom a fiam befelé, de a ház ajtójából még visszanézek (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

Ö: ki~, le~, meg~, szét~, vissza~.

ÖU: át~, elő~, fel~, össze~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

cipál lásd cibál
cibál tárgyas ige 1a
cipál 1a (nyj)
1.
〈ember, állat〉 hevesen húzkodva rángat, ráncigál (vhova) vmit, vkit
Hoz egy vessző kévét, tüz mellé czibállya
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
a legénységnek tiltsák meg, hogy a mester-növendéket tetszésök szerint czibálják, agyabugyálják és ütlegezzék
(1846 Hetilap)
[a medve] megfogta a zsákot, húzza erre-arra, nem bírja, mert egy véka arany nehéz. Czipálja ide-oda, még (míg) a fogadóhoz czipálja valahogy
(1906 Csángó népmesék)
Egy két és fél éves kislány dühösen cibálja a nővére haját
(1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes)
1a.
〈ruhadarabot magára, vmely testrészére〉 kapkodva felhúz(kod)
[Az ember] magára cibálta a rongyait
(1900 Budapesti Napló márc. 4.)
a füvön ülve nadrágját cibálta nedves térdire
(1910 Tersánszky Józsi Jenő)
Odaszaladt a fogashoz, lekapta sapkáját és kabátját, amit kifelé futtában kezdett magára cibálni
(1931 Harsányi Gréte)
1b.
〈szél, áramló víz〉 ide-oda rángat, csapkod vmit
a’ pogány szél bús fejébe kap ’S magyarán czibálja kényes üstökét [a ciprusnak]
(1823 Vörösmarty Mihály)
néha-néha meg-megrándult, mint a hajótörött deszka, amelyet a tenger cibál
(1912 Szini Gyula)
A mogyoróbokrot vihar cibálja
(1931 Kosztolányi Dezső ford.Li Sang-jin)
Kabátod szárnyát mocskos szél cibálja
(1985 Markó Béla)
2.
akarata ellenére, erőnek erejével (rángatva) menni kényszerít, vonszol vhova vkit
Matyit a kastélyba cibálják
(1816 Fazekas Mihály)
Velem is csak akkor álltál tánczrendbe, midőn én czibáltalak belé
(1863 Lauka Gusztáv)
Cibálom a fiam befelé, de a ház ajtójából még visszanézek
(1999 e. Kocsis Rózsi)
ÖU: átcibál, előcibál, felcibál, összecibál
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások