cipó fn 1A
1. ’kis méretű, rendsz. kerek kenyér, ill. ennek tésztája’ ❖ Itt a lágy czipó is, a boros korsóval (1775 k. Faludi Ferenc CD01) | A’ Fejedelemnek Lovászszai közűl egynek mög-parancsolta: hogy cipót gyúrjon, és kalácsot süssön (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 8116006, 205) | két czipóval és szilvával éltek (1854–1855 Ujfalvy Sándor 8497001, 84) | Az olvadó zsírokat, szalonnákat olyan lágy cipóra csurgatta, amilyen cipót Szindbád még életében nem evett (1924 Krúdy Gyula CD54) | Félkilós cipótól a 12 kilós kenyérig többféle kerek házikenyér készült (1991 Magyar néprajz CD47).
1a. (jelzőként) (rég) ’vhány v. vmekkora ilyen alakú 〈kenyér〉’ ❖ ? e’ jó szomszédom pár napra ágyat ád, ez itt egy czipó kenyeret, ez egy pár garast (1845 Eötvös József 8126002, 105) | a frissen vásárolt ételeket teregette szét; sonkát, kolbászt, mustárt, nagy cipó fehér kenyeret (1927 Sinkó Ervin CD10).
1b. (jelzőként) ’olyan 〈alak, forma〉, mint amilyen egy ilyen kenyér’ ❖ [A tészta] mikor nagyon hólyagzik, lisztes deszkára szép czipó alakban formálva tegyük le (1892 Zilahy Ágnes C6079, 208) | gomolya, gömölye: a juhtej-feldolgozás során nyert, cipó vagy gömb alakú édes sajt (1979 NéprajziLex. CD47) | száz méternél nem magasabb, cipó formájú, lekerekített kopár sziklatömbök (1999 Természet Világa CD50).
2. ’tészta v. egyéb (masszaszerű) anyag kerekded alakú(ra formált) kisebb darabja’ ❖ sokszor a’ nagy darabokból álló Kszeneket is öszvetördelik, azután agyaggal öszvekeverik, a’ Keveréket ganéjvizzel megöntözik, ’s tzipókat tsinálnak belle (1808 Sándor István C1533, 21) | csináljunk belőle [ti. a rétestésztából] 3 darab czipót (1892 Zilahy Ágnes C6079, 213) | a tisztátalan ú. n. fekete rezet ólommal összeolvasztották, lecsapolták és korongok vagy cipók alakjában egy külön e célra épített csurgató tűzhelyen lassan hevítették (1911 RévaiNagyLex. C5698, 199) | Jól összegyúrom a húsmasszát, majd 4 kerek cipót formálok belőle (1990 Frank Júlia CD19).
3. ’〈testrészen v. vmely természeti képződményen:〉 púp, kidudorodás’ ❖ Igaz! sánta! de az hagyján! Csak czipó ne volna hátán! (1830 e. Kisfaludy Károly CD01) | akkora szájat pingált neki [ti. Matyi a lerajzolt hörcsögnek], mint egy czethalnak, még a pofazacskókat, a czipókat is oda rajzolta (1909 Gaál Mózes¹ 8151003, 36) | A kőoszlop közelében több […] homokkőcipó található. […] Egy ilyen ferdén előreugró cipó alatt szép csepegési tölcsérek keletkeztek (2000 Természet Világa CD50).
4. (birtokszóként) (nyj) ’a kenyér tetejének sütés előtt felvágott v. sütés közben felhasadt, kidudorodó része, gyürkéje’ ❖ Jól készült egésséges kenyér az: a’ melly kedves szagu; nincs vastag fekete haja; czipója kicsiny; a’ béle rugós mint a’ spongyia vagy szivacs, apró lyukacsos, és nem nehéz (1846 Kiss Bálint 8244001, 36) | domója (kat.), cipója (ref.), gyürkéje (Orosháza), dúcca (Erdély): van a kenyérnek – forradása (1888 Magyar Nyelvőr C5953, 46).
5. (nyj) ’a pattogatáskor ki nem repedt kukoricaszem’ ❖ czipó: a pattogatott tengerinél a fel nem hasadozott szem czipó, mig a kipattogzott kokas (1880 Magyar Nyelvőr C5947, 206) | [az asszony] szakajtóba öntötte a gyönyörüen kipattant [kukorica]szemeket s megrázogatta a kosarat, hogy a „cipója” alólra kerüljön (1909 Móricz Zsigmond C3219, 174).
Ö: búza-, rozs~, zsemle~.
ÖU: árpa~, pék~, tészta~.
ÖE: ~bél, ~hát, ~képű.
Sz: cipócska, cipónyi, cipós.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.