cipszer mn és fn 4B cipcer (kissé rég)
I. mn
1. ’szepességi szász 〈népcsoport (vmely része)〉’ ❖ Ahány kisebbség van a világon, zipszer, erdélyi, szász, német, lengyel, cseh, zsidó és macedón, valamennyi hatványozott mértékben kénytelen a megélhetéssel törődni (1936 Szvatkó Pál CD10) | az igazi Felvidék ott kezdődik, ahol a belvedere-i döntés értelmében búcsút kellett vennünk a zoboraljai, a pozsonyi és sárosi magyaroktól, a Tátra szlovák és cipszer népétől (1940 Vass László² CD10) | A tanárok [a bonyhádi gimnáziumban] az ország két evangélikus tájegységéből verbuválódtak. Egyfelől Sopron és Vas tősgyökeres, Berzsenyi-fajtájú magyar luteránusaiból, másfelől pedig a Szepességből, a cipszer polgárság történelmi nevű családjaiból (1972 Gál István 2021046, 1021).
1a. (ritk) ’e népcsoportból való 〈eredet, származás〉, ill. ilyen származású, e néphez tartozó 〈személy, csoport〉’ ❖ Hogy kell nekem Szepességre mennem, Hogy kell nekem cípcer lyányt szeretnem! (1875 Szerelmi népdalok C3977, 55) | Buzsik Márton szepességi (szokásosan szólva) czipszer volt (1882 Lauka Gusztáv C2891, 192) | szöszhajú cipcer ivadék (1910 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | cipcer származású (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Anyai nagyanyám régi cipszer, vagyis szepességi, német családból, egy Kassa környéki bányavároskából, Szomolnokból származott (1981 Sőtér István 2206039, 26).
2. (ritk) ’e népcsoportra, ill. tagjaira jellemző’ ❖ [Lám Frigyes] szepesi német tájszólásban írt költeményeiből csakúgy, mint irodalmi német nyelven írt verseiből, cipszer humor árad (1940 Pintér Jenő CD44).
3. (ritk) ’e népcsoport által beszélt 〈nyelvjárás〉’ ❖ [hozatott] egy cipszer-embert, és megtanulta tőle két hét alatt a cipszer dialektust (1887 Mikszáth Kálmán 8312160, 37) | [Kassa városában,] otthon, a családban, még a bevándorolt magyarok is inkább zipszer-tájszólású németet beszéltek (1934 Márai Sándor CD10).
3a. (-ül raggal, hsz-szerűen) (ritk) ’e nyelvjárásban’ ❖ A régi Szepesség – mint tréfásnyelvűek mondták: – Ó-Cipcéria lakott ennek az országútnak a mentén. Itt már félig magyarul, félig cipcerül beszélt a lakosság (1930 Krúdy Gyula CD54).
4. ’(főként) e nép által lakott 〈terület, település〉’ ❖ cipszer kerületekben (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | nyiregyházi homokba kétkerekű taliga való, a cipcer hegyek köves útjaira pedig a pántos szekér (1929 Nagy Endre CD10) | a felső-magyarországi német (cipszer) városokból (1993 Hanák Péter CD17).
II. fn
(tbsz-ban, rendsz. hat ne-vel) ’szepességi szász népcsoport’ ❖ Zipserek: a szepesi szászok (1930 TolnaiÚjLex. C5735, 236) | A cipszerek kereskedtek itt [ti. Kassán], patrícius-családok sarjai állottak a pultok mögött (1941 Márai Sándor 9421002, 74) | egy XVIII. századi népszámlálás alkalmával a népesség megoszlása Felvidéken, más néven Slovenskóban úgy alakult, hogy a többség szlovák volt, utána jöttek a cipszerek, a németek és végül a magyarok, mert a birtokos nemesség volt a magyar (1995 Országgyűlési Napló CD62) | Lajos Késmárkra kerül cseregyerekként, ám szinte felnőtt fejjel kezdi kutatni a cipszerek történelmét, a Szepesség múltját (1996 Új Könyvek CD29).
a. ’e népcsoporthoz tartozó személy’ ❖ sok szipser, Magyarhonon kivül eső földnek képzeli a magáét (1846 Pesti Divatlap C5839, 910) | rettenetes zsivaj támadt a porcellán és cserépedény áruló szepességi cipszerek közt (1899 Kemechey Jenő C2586, 6) | Schlözer professzor elítélő szavai fölébresztették a külföldet járt cipszerben [ti. Rumy Károly Györgyben] a magyart (1963 Fried István CD52).
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.