cirbolyafenyő fn és mn 1C

I. fn

1. (Növ is) ’az ún. havasi cirbolyafenyő fajba (Pinus cembra), ill. ún. szibériai cirbolyafenyő fajba (Pinus sibirica) tartozó, Közép-Európában, ill. Szibériában őshonos, hidegtűrő, akár 20 méter magasra is megnövő fenyő, amelynek vörösesbarna toboza ehető magvakat tartalmaz’ ❖ Tzirbel Feny, Pinus cembra, der Zirbelbaum (1800 Német–magyar és magyar–német lexikon C3050, 426. hasáb) | a Magas-Tátrát övező erdők kizárólag tűlevelüekből állanak […]; jegenyefenyő aránylag ritka; igen ritka továbbá a hajdan gyakori cirbolyafenyő és tiszafa (1897 PallasLex. CD02) | A cirbolya-fenyő jellegzetesen szibériai fa (1937 Zsirai Miklós 9805004, 115) | Az uráli nyelvekben közös, ősi neve van a jegenyefenyőnek és a cirbolyafenyőnek (1988 Tények könyve CD37).

2. ’ilyen fenyő értékes, illatos faanyaga’ ❖ Az asztalos rendesen kiveri v. kifurja az ággöcsöt és helyettesíti megfelelően jó fával. Némely fát ellenben nagy becsüvé teszi az ággöcs, amennyiben szép rajzot kölcsönöz neki. Ilyen fa a cirbolyafenyő (1893 PallasLex. CD02) | Finnországban is előkerültek cirbolya-fenyőből készített ősrégi hótalpleletek (1937 Zsirai Miklós 9805004, 117).

II. mn (ritk)

’ebből az anyagból készült 〈tárgy〉’ ❖ [a késmárki evangélikus templom] tetejét négy cirbolyafenyő-oszlop tartja (1895 PallasLex. CD02).

ÖE: ~mag, ~toboz.

Vö. CzF.; TESz. cirbolya; ÉKsz.

cirbolyafenyő főnév és melléknév 1C
I. főnév
1. (Növ is)
az ún. havasi cirbolyafenyő fajba (Pinus cembra), ill. ún. szibériai cirbolyafenyő fajba (Pinus sibirica) tartozó, Közép-Európában, ill. Szibériában őshonos, hidegtűrő, akár 20 méter magasra is megnövő fenyő, amelynek vörösesbarna toboza ehető magvakat tartalmaz
Tzirbel Feny, Pinus cembra, der Zirbelbaum
(1800 Német–magyar és magyar–német lexikon)
a Magas-Tátrát övező erdők kizárólag tűlevelüekből állanak […]; jegenyefenyő aránylag ritka; igen ritka továbbá a hajdan gyakori cirbolyafenyő és tiszafa
(1897 PallasLex.)
A cirbolya-fenyő jellegzetesen szibériai fa
(1937 Zsirai Miklós)
Az uráli nyelvekben közös, ősi neve van a jegenyefenyőnek és a cirbolyafenyőnek
(1988 Tények könyve)
2.
ilyen fenyő értékes, illatos faanyaga
Az asztalos rendesen kiveri v.vagy kifurja az ággöcsöt és helyettesíti megfelelően jó fával. Némely fát ellenben nagy becsüvé teszi az ággöcs, amennyiben szép rajzot kölcsönöz neki. Ilyen fa a cirbolyafenyő
(1893 PallasLex.)
Finnországban is előkerültek cirbolya-fenyőből készített ősrégi hótalpleletek
(1937 Zsirai Miklós)
II. melléknév (ritk)
ebből az anyagból készült 〈tárgy〉
[a késmárki evangélikus templom] tetejét négy cirbolyafenyő-oszlop tartja
(1895 PallasLex.)
ÖE: cirbolyafenyőmag, cirbolyafenyőtoboz
Vö. CzF.; TESz. cirbolya; ÉKsz.

Beállítások