citura (6A) l. citera¹
citera¹ fn 6A
1. (Népr, Zene is) citora (nyj) , citura (nyj) ’lapos, fa hangszekrénnyel ellátott, fektetve haszn., fogónyak nélküli (népi) hangszer, amelynek kül. fémből, bélből készült 4–5 dallam- és 8–35 mellékhúrját rendsz. tollal v. ujjal pengetik’ ❖ [A Bastille-ban egy rab] jól jádzott a’ Tziterán – és mindenkor drága eledelekkel tartatott (1790 Mindenes Gyűjtemény 7457038, 60) | ajkai szebben Szóltak, mint citerám legtisztább zengzetü hurja (1834 Czuczor Gergely 8078015, 85) | Egy ütővel vert [jávai] citerának, a tjempelung-nak, mely a kínai cse-vel rokon, 10–15 húrja van (1930 ZeneiLex. CD49) | [A kocsis] a vastag, hegyesre vágott libatollal csak egyre verte, egyre zúgatta nagyöblű citeráját (1956 Urbán Ernő 2005021, 84) | Kedvelt, fehérnép kezén is megszólaló házi, családi hangszer a citura, másként citora. Öregek tambura, kubikosok asztaltambura néven is emlegetik (1968 Bálint Sándor 9022002, 140).
2. (nem szakny) ’〈ókori húros hangszer megnevezéseként〉’ ❖ Most már a’ Citherát ver, És kotákba tudós ſzép Chloe lántza tart (1789 Ráday Gedeon¹ ford.–Horatius 7448025, 268) | a szent Dávid hangos citerája (1802 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | A cziterát (κιθαρα) az ének kiséretére használták (1904 ÓkoriLex. CD28) | gyakran díszesen faragott hangszekrény fölé egy síkban kifeszített 42-43 húrból álló hangszer. Fajtái: pengetős citera, ütős és vonós citera (1989 HaagLex. ford. CD1208).
3. ’citeraszó’ ❖ Sok más nemzetek is követik citerával Apollót, Kik hangos szóval verseket énekelik (1785–1788 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | szivélyes énekek, czitera és síp tette mulatságossá a vendégséget (1857 Vasárnapi Újság CD56) | a citerába belesikongott-hápogott a harmonika hangja (1936 Illyés Gyula 9274057, 111) | A tanyákon citerabált tartottak. Az esti órákban egyik vagy másik tanyán összejöttek, és citera mellett éjfélig táncoltak (2000 Tóth Ferenc CD36).
ÖU: paraszt~.
ÖE: ~hang, ~művész, ~zene.
Vö. CzF. czitara · czitera; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.