cubók (3A1) l. cupák
cupák fn 3A1 cobák (rég v. nyj) , cobók (rég v. nyj) , copák, cubak (rég v. nyj) , cubák (nyj v. biz) , cubók (rég v. nyj)
1. (rég v. nyj) ’szárnyas állat, kül. baromfi húsos lábszára, combja’ ❖ tzobók [=] tzomb (a’ tyúknak, lúdnak tzobókja (1784 Kisded szótár C0815, 86) | Czobák, die Keule, der Schenkel (1843 Újdon bővített szófüzér C2855, 20) | [a kárókatona] nászruhája a nyakon sok fehér tollal vegyítve, a czupákon majdnem fehér gatya (1901 Herman Ottó CD34) | Surgyélán felbontotta a megpucolt sas-madarat, darabokra vágta és […] nekem adott egy cubákot (1932 Tamási Áron 9701004, 132).
1a. (rég v. nyj) ’ez sütve v. főzve elkészítve mint étel’ ❖ Lesve az illatozó konyhákból ingyenes ízű Húsleveket ’s bordát feszitendő kajla czubákot (1845 Arany János C0638, 522) | Pompás finom ebéd került volna a Szabó bácsiék asztalára, a kicsiféle angol csirkékből kettő kirántva […]. Szabó bácsi még csak egy czubákjával se tudott megbirkózni (1886 Tolnai Lajos C4195, 67) | cubok, cubák: a megsült majorság [= baromfi] combja (1914 Magyar Nyelvőr C5971, 447).
2. (rég) ’négylábú vadállat, kül. medve (mellső) végtagja, lába’ ❖ [a medve] egy fenyő tövében termett, melybe első cubakjaival belekapaszkodva, fölegyenesedék (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0551, 21) | Cubók a medve, borz, nyest, valamint a nagyobb ragadozók mellső lába (1912 RévaiNagyLex. C5701, 182).
2a. (rég) ’négylábú vad hátsó combja’ ❖ Czopák, Schlägel, a rőtvad hátulsó czombja (1860 Vadász-műszótár C1039, 4).
3. (rég v. nyj) ’a vásárolt húshoz nyomtatéknak adott értéktelenebb húsféle, kül. csont v. belsőség’ ❖ a czubakot eldobta, mert pofacsont volt (1868 Bátorfi Lajos C0881, 91) | [Terka néne] visszakerült a két font szegyével, a mihez czubáknak a mészáros még egy darab tölgyét [= tőgyét] is adott (1891 Jókai Mór C2330, 12) | cubak (húsnyomaték) (1901 Magyar Nyelvőr C5241, 388).
3a. (nyj v. biz) ’zsíros, mócsingos hús(darab), ill. sütve v. főzve elkészített húsnak ilyen része’ ❖ mindenféle zsiros czupák, töpörtü (1857 Boross Mihály C1159, 139) | copák: inyes, rágós hús, në aggya nëkem a copákját, inkább nem kő sëmmi! (1909 Magyar Nyelvőr C5967, 376) | [a vendégnek] nagyon ízlett a leves a főtt marhahússal, kétszer is vett a cérnametéltből, […] egy kis ecetes tormát tett a cupákra (1998 Magyar Hírlap CD09).
3b. (nyj v. biz) ’(kutyának vetett) húsos csont, konc’ ❖ a sovány kutya ki viszi az utczára a czupákot (1845 Pesti Divatlap C5837, 514) | elveszi szájától a már csak cubáknak mondható csontot (1962 Népszabadság okt. 21. C4814, 6).
Sz: cupákos.
Vö. CzF. czobók, czubák · czubók, czupak; ÉrtSz. cobák; TESz. cubák; ÉKsz. cubák; SzT.; ÚMTsz. cubák, cubók