cula fn 6Acúlla

1. (rég v. nyj, pejor is)(ócska, silány) ruhadarab’ ❖ Gúnya [=] ruha, tzula (1784 Kisded szótár C0815, 29) | Csak nagyságod kedvéért födi fejem e méltatlan cula [ti. a bohóc sapkája]! (1843 Fekete Soma ford.–Deinhardstein–Shakespeare C5790, 381) | Mi minden czúllát, czókot-mókot raktak magokra ezek a fáintos urak! (1882 Lévay József ford.–Molière C3180, 19) | [az ószerestől vett] némelyik cula olyan kámforszagú volt, mint egy kórház (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | a szegény rokonnak olykor azidőtt is kedve támadt, hogy a sajátjának hitt pántlikás-sallangos culák helyett divatosabb kelmékben illegesse magát (1959 B. Nagy László 9474001, 203).

2. (birtokszóként) (nyj) ’vkinek a (nála levő) személyes holmija, cókmókja’ ❖ készítse tzuláját, Mellyet fog hozni (1784 Ákáb István C0575, 13) | [a dombháti savanyúvízforrásnál megforduló személyek számába] nem számláltam mindazonáltal az uraságok tzúláinak alá ’s felkltöztet embereit (1800 Nyulas Ferenc C3340, 29) | Összeszedi culáját és elmegy, itt hagyja ezt az életet (1921 Mihály Dezső CD10).

3. (pejor) ’prostituált, szajha, ill. könnyűvérű, feslett nő’ ❖ ? Nézze tsak a’ Tens Úr, milyen ez a’ mente, Nánika a’ Stertzel ni hogy öſſzekente. Tens Úr! egy tzulától én ezt fel nem veſzem (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 86) | [ha a sorvadásos férfi] új erőre kapott […], egyszeribe neki bódul, és vagy valamelly fiatal czulát, vagy pedig ha szerét teheti és elég vagyonos, […] valamelly szegény család legszebb hajadonát nőül veszi (1847 Malatides Dániel 8291003, 65) | culákkal bujálkodik papi lakában (1963 Bóka László 9064023, 122).

3a. (birtokszóként) (pejor) ’vkinek a szeretője’ ❖ Nó hát nem veszi el fiam [a lányodat]. – Ugy-e? tehát legyen czulája? (1855 Kemény Zsigmond C2607, 141) | Majd éppen magát veszi el, aki a fél város culája (1956 Karinthy Ferenc C2492, 114).

Ö: cele~.

Sz: culás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. cula¹

cula főnév 6A
cúlla 6A
1. (rég v. nyj, pejor is)
(ócska, silány) ruhadarab
Gúnya [=] ruha, tzula
(1784 Kisded szótár)
Csak nagyságod kedvéért födi fejem e méltatlan cula [ti. a bohóc sapkája]!
(1843 Fekete Soma ford.Deinhardstein–Shakespeare)
Mi minden czúllát, czókot-mókot raktak magokra ezek a fáintos urak!
(1882 Lévay József ford.Molière)
[az ószerestől vett] némelyik cula olyan kámforszagú volt, mint egy kórház
(1924 Tersánszky Józsi Jenő)
a szegény rokonnak olykor azidőtt is kedve támadt, hogy a sajátjának hitt pántlikás-sallangos culák helyett divatosabb kelmékben illegesse magát
(1959 B. Nagy László)
2. (birtokszóként) (nyj)
vkinek a (nála levő) személyes holmija, cókmókja
készítse tzuláját, Mellyet fog hozni
(1784 Ákáb István)
[a dombháti savanyúvízforrásnál megforduló személyek számába] nem számláltam mindazonáltal az uraságok tzúláinak alá ’s felkltöztet embereit
(1800 Nyulas Ferenc)
Összeszedi culáját és elmegy, itt hagyja ezt az életet
(1921 Mihály Dezső)
3. (pejor)
prostituált, szajha, ill. könnyűvérű, feslett nő
?
Nézze tsak a’ Tens Úr, milyen ez a’ mente, Nánika a’ Stertzel ni hogy öſſzekente. Tens Úr! egy tzulától én ezt fel nem veſzem
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
[ha a sorvadásos férfi] új erőre kapott […], egyszeribe neki bódul, és vagy valamelly fiatal czulát, vagy pedig ha szerét teheti és elég vagyonos, […] valamelly szegény család legszebb hajadonát nőül veszi
(1847 Malatides Dániel)
culákkal bujálkodik papi lakában
(1963 Bóka László)
3a. (birtokszóként) (pejor)
vkinek a szeretője
Nó hát nem veszi el fiam [a lányodat]. – Ugy-e? tehát legyen czulája?
(1855 Kemény Zsigmond)
Majd éppen magát veszi el, aki a fél város culája
(1956 Karinthy Ferenc)
Ö: celecula
Sz: culás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. cula¹

Beállítások