aktuárius fn 4A

1. (rég) ’Jegyző, nótárius.’

1a. ’〈közigazgatási, egyházi stb. intézményben〉 elsősorban az írásbeli teendőket végző hivatalnok, jegyző’ ❖ Titoknokokká lettek: Tartler János Úr, eggy idöben a’ Nyitrai Administrátziónál vólt Aktuárius (1792 Magyar Hírmondó C5811, 963) | Ma adta különös írásban a’ Fő oskola Tanátsának rendeléséből tudtomra Jäger Actuarius, hogy fertály füzetésemet már föl vehetem megérkezvén a’ Heltartó Tanátsnak utasítása (1805–1809 Horvát István 8186010, 398) | a brassói evang. konsistorium [= egyháztanács] aktuáriusa (1913 e. Magyar írók élete CD27).

1b. ’〈bíróságnál〉 kül. az ügyiratok rendezésével, jegyzőkönyvek készítésével foglalkozó hivatalnok, akit a peren kívüli ügyek intézésére önálló jogkörrel is fel lehetett ruházni’ ❖ [A rendeletet] kiadta Kossuth Lajos helybeli felügyelő táblabíró s a felügyelői kar actuariusa (1831 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | [Császár Ferenc 1837-ben] a fiumei kir. váltó- s kereskedelmi és tengeri konzulátusi törvényszéknél előbb igazgatóvá, majd birói szavazattal felruházott aktuáriussá neveztetett ki (1893 PallasLex. CD02) | [Melas Henrik] államszolgálatba lépett a nagyszebeni főtörvényszéknél, hol aktuarius volt és Szászvároson ugyanaz (1902 Magyar írók élete CD27).

2. (jelzőként is) (Közg) ’a kockázati tényezők elemzését, biztosítási számításokat végző szakember’ ❖ Közgazdaság-Tudományi Egyetem, […] aktuárius szak (1998 Magyar Hírlap CD09) | Az előző évek statisztikáit, a szaporodó káradatokkal az aktuáriusok rendre beillesztik a számításaikba (2000 Figyelő CD2601).

Sz: aktuáriusság.

Vö. SzT.; IdSz. 2002.

aktuárius főnév 4A
1. (rég)
Jegyző, nótárius.
1a.
〈közigazgatási, egyházi stb. intézményben〉 elsősorban az írásbeli teendőket végző hivatalnok, jegyző
Titoknokokká lettek: Tartler János Úr, eggy idöben a’ Nyitrai Administrátziónál vólt Aktuárius
(1792 Magyar Hírmondó)
Ma adta különös írásban a’ Fő oskola Tanátsának rendeléséből tudtomra Jäger Actuarius, hogy fertály füzetésemet már föl vehetem megérkezvén a’ Heltartó Tanátsnak utasítása
(1805–1809 Horvát István)
a brassói evang.evangélikus konsistorium [= egyháztanács] aktuáriusa
(1913 e. Magyar írók élete)
1b.
〈bíróságnál〉 kül. az ügyiratok rendezésével, jegyzőkönyvek készítésével foglalkozó hivatalnok, akit a peren kívüli ügyek intézésére önálló jogkörrel is fel lehetett ruházni
[A rendeletet] kiadta Kossuth Lajos helybeli felügyelő táblabíró s a felügyelői kar actuariusa
(1831 Kossuth Lajos összes munkái)
[Császár Ferenc 1837-ben] a fiumei kir.királyi váltó- s kereskedelmi és tengeri konzulátusi törvényszéknél előbb igazgatóvá, majd birói szavazattal felruházott aktuáriussá neveztetett ki
(1893 PallasLex.)
[Melas Henrik] államszolgálatba lépett a nagyszebeni főtörvényszéknél, hol aktuarius volt és Szászvároson ugyanaz
(1902 Magyar írók élete)
2. (jelzőként is) (Közg)
a kockázati tényezők elemzését, biztosítási számításokat végző szakember
Közgazdaság-Tudományi Egyetem, […] aktuárius szak
(1998 Magyar Hírlap)
Az előző évek statisztikáit, a szaporodó káradatokkal az aktuáriusok rendre beillesztik a számításaikba
(2000 Figyelő)
Sz: aktuáriusság
Vö. SzT.; IdSz. 2002

Beállítások